Mit tegyek, ha a húgom egy veszekedés után a szemembe vágta, hogy attól kezdve nem vagyok a testvére?

Ne keseredj el, mert az rajtad se segít, a húgod "irányításmániáján" nem változtat. Ha még mindig együtt laktok, feltehetőleg ez a helyzet nem változik. Hogy rosszabb se legyen, próbáld visszafogni magad: nem biztos, hogy egyetlen útja létezik önmagad megvédésének. Főleg nem anyudék hozzáállása mellett.

Próbáld úgy szemlélni a dolgot, hogy ha másodszor, később talán sokadszor is alkalma van a fejedhez vágni, hogy örihari, tovább nem vagy a testvére, akkor az első ilyen kijelentését is meghazudtolta, Lehet, csak azért békült veled az első "veresége" miatt, hogy újra a fejedhez vágja, amit, esetleg rajtad éli ki a dühét. Ha úgy érzed, elég erős vagy ahhoz, hogy hagyd ülepedni a felkavart iszapot, akkor ne nyomulj, mert csak az jön le neki a te viselkedésedből, hogy elismered az alárendeltséged, pofozóbábujának használhat. Aztán, ha észreveszi magát és megbékül a maga kenyerén, ő közelít hozzá, akkor "megbocsátasz". De add a tudtára, hogy amint múlnak az évek, úgy egyre inkább nem lesz más, akire számítsatok, ha mélypontra kerültök. Pl. egészségileg.

Próbáld megvárni, míg megbékül a maga kenyerén, tarts egy kis távolságot és mindig legyen nyitva a kiskapu, ha ő közeledne hozzád . Lehet, újra csak azért, hogy legyen kin kiélni a felsőbbrendűségi mániáját, de lehet, elkezd másképeen gondolkodni. A véleményeddel pedig nem veszekedések során kell szembesíteni, hanem a hétköznapok során, a csatáktól mentes időszakban kinyilvánítani.

Egyébként meg, ha nem kell napi 24 órában igazodni a raplijaihoz, van valamennyi önállóságod a családodtól, akkor ne engedd ennyire irányítani magad, kerüld őt, amikor látod, hogy éppen nem vagy egyéb, mint aki kiélje a kudarcait. Ha úgy érzed, igazad van, illetve nem az ő előírásai szerint akarod élni a magad életét, akkor húzz egy vonalat, ahonnan nem az ő véleménye a mérce. Lehet, bizonyos egyészséges távolságtartás esetén még javul is a kapcsolatotok, de ehhez neked kell következetesnek lenned és nem mindig megadni magad. Ha igazad nem lehet akkor sem, amikor igazad van, akkor kerüld a konfliktushelyzeteket, nem kell mindenre ugranod. Eleinte nem könnyű, de igen hasznos. Ugyanis az, amit te 53 éved után is képes vagy "békességként" érzékelned, ilyen feltételek mellet csak átmeneti lehet. Az önvédelemnek más formája is lehet, minthogy ugrasz és teljes erőbedobással véded a magad álláspontját. Mondd , szóljanak, ha lehiggadtak és újra képesek gondolkodni, addig te szépen visszavonulsz az úgynevezett "családi" élettől.

Ne hagyd figyelmen kívül, hogy nem csak a magad érdekeit véded azzal, ha néha maguktól jönnek rá, hogy ajánlatos kissé visszavenniük. Sok sikert

Ez már 20 évesen is ciki.

Mondjuk 60 évesen, a második gyerekkorban... hát... akkor ez van.