Amikor el kell menni anyósékhoz, az miért van, ki akarja igazán?

10

Értem a mondandódat, elég eklatáns példával illusztráltad.

Nem tudom, nálatok mi a szokás, mi például hasonló emberekkel házasodunk, így ilyen meglepetés nagyon nem érhet.

Másfelől, ha mégis: azért, mert valaki unintelligens, a másik félnek nem kell ugyanúgy viselkednie vagy a kesztyűt felvennie. Ennyi a titok.

9

Nekem teljesen mindegy, hogy a másik fél milyen. Az az én viselkedésemet nem változtatja meg. Marad az udvarias viszony és annyi. Semmiben nincs ráhatássalaz életünkre.

15

Az intelligens ember onnan ismerszik meg, hogy képes felmérni az unintelligens ember korlátait is. Lefordítom neked: nem megy bele a játékaiba, nem veszi fel a kesztyűt, nem veszi sértésnek és nem törődik vele, abban a havi egyszer 2 órában, amint együtt töltenek.

Ennyi az egész.

A rossz viszonyhoz két ember kell, két unintelligens ember.

És nem, nem játszik egy intelliges ember prolit, hogy nem magyek a házastársammal ide meg oda ... egyrészt, mert a családi egységet nem tudja megbontani semmifél külső személy, másrészt ezzel sem adunk muníciót a bunkóknak, azaz nem megyünk bele a játékukba.

Feltéve, ugyebár, ha intelligensek vagyunk.

16

Ugye, te most az unintelliges embert jeleníted meg a stílusod alapján?

Nem, nem "csesztet folyton" senki és nem vagyok "birka". Ha valaki nem képes rendes viselkedni, azt megkérem rá, ha továbbra is dirket műsorozik, akkor csókolom, jövünk a jövő hónapban felkiáltással, nagyon udvariasan hazamegyünk. Mert más bunkósága miatt én nem fogok hülyét csinálni magamból.

És egy hónap múlva újra megyünk, együtt, és eljátszuk ugyanezt. Ennyi.

Ez az, hogy a családi egységhez nem kell együtt menni mindenhova, előző. Ha rossz any=som lenne, sose látna, ez világos és nem érdekel, hogy proli vagyok-e, ez nekem nem is negatív szó.

Ez persze elméleti, nekem remek családtagjaim vannak, de ha nekem valakivel bajom van, akkor sem állok vele szóba többé, ha a saját apámnak nem nevezett közeli hozzátartozóm. Haláláig s azon túl sem érdekelt többé, pedig nem is volt olyan szemét, mint egyes anyósok. Van egy határ, amíg lehet elmenni és viselkedni (én ehhez túl őszinte és hedonista vagyok, persze egy egészen enyhe esetben még működhet. én sem értek egyet mindenben anyóssal, de mindketten normálisak vagyunk, így nincs gond. az én temperamentumom elég erős, anyámmal rengetegszer összekaptam, pedig hasonlóak voltunk igen nagyon). De van egy határ, ahol az ember önbecsülése és nyugalmának megőrzése megköveteli, hogy ne is lássa az anyóst, ha lehet. Hallottam már rémtörténeteket. A házastárs és a gyermekek persze mehetnek, annak megfelelően, hogy mennyire közveszélyes az anyós (ha az, akkor gyerek legfeljebb csak felügyelettel).

Lehet, hogy önző lesz a válaszom/véleményem, de őszinte.

Szerintem nem kell erőltetni a találkozást, ha ennyire nyögvenyelős.

Ma volt itt a kedves anyósom ünnepelni.

Jól meg is bőgetett a megjegyzéseivel, de neki persze nem lehet visszaszólni, mert akkor világvége van. Továbbá ő rendezkedett itt mindenféle megbeszélés nélkül, ami szintén úgy kellett, hogy legyen.

Nekem erre nincs szükségem, illetve én képtelen vagyok jópofizni, amikor nem azt gondolom. Utolsó ilyen találka volt, máskor inkább elmegyek itthonról.