Hogyan tudnám megértetni és elfogadtatni a párommal, hogy nem kedvelem az anyját?
Anyósjelölttel konfliktus van köztünk amiatt, hogy rossz szemmel nézi, hogy a fia egy ideig támogatott engem a tanulásban, konkrétan 1 évig, amíg nem tudtam saját lábra állni. Most találtam munkát és úgy néz ki, hogy ebből el tudom magam tartani, esetleg egy minimális segítség lesz szükséges, ha megszorulnék.
Azzal vádol, hogyha elvégeztem az iskolát, akkor otthagyom a fiát. Már én is és a párom is beszéltünk vele erről, egy ideig oké volt a viszony, de időről időre mindig előjön újra ez a téma. Én már nem akarok neki semmit bizonyítani, egyszerűen nem akarok vele kapcsolatot tartani és ezt a párom nem fogadja el és úgy érzem engem tart hibásnak a rossz kapcsolat miatt. Ez a probléma most már odáig fajult, hogy a párom a napokban kijelentette, hogy nem akar olyan nőt, aki nem jön ki az anyjával, mert az ő anyjával eddig mindenki ki tudott jönni, nekem van rossz természetem.
A másik probléma, hogy tervezzük az összeköltözést, viszony anyós szeretne a közelünkbe költözni, én viszont a szemébe megmondtam, hogy nem szeretném, ha a közelbe lenne, mert magánéletet akarok, emiatt ismét sértődés lett.
Mit tudok tenni, hogy a párom megértse, hogy nem akarok az anyjával viszonyt ápolni? Vagy ahhoz, hogy jóba legyek a párommal muszáj lesz az anyjával is kijönnöm?
Köszönöm a válaszokat!
Azt elfelejtettem beleirni, hogy jelenleg a fiával (a párommal) élnek ketten és én időszakosan velük élek, de egyébként hétvégente megyünk egymáshoz. Sajnos nekem is muszáj mennem, mert a párom nem tud mindig hozzám utazni.
3-as: van férje, de nem jó a kapcsolat, gondoltam már rá, hogy a fiain keresztül pótolja a rossz házasságát.
8-as: eddig az volt a "taktikája", hogy a szemembe kedves volt és a hátam mögött elhordott mindennek.
Most viszont, hogy én is ilyen vagyok, már kaptam olyan megjegyzést például, hogy a párom nem tudom melyik exe milyen kedves kislány volt...
"Ebből így nem lesz hozzsútávú kapcsolat szerintem. Mama el fog marni a fia mellől, aztán megy majd a duruzsolás a fiúcska fülébe, hogy én megmondtam, hogy el fog hagyni."
Egyetértek!
Nem akarlak megbántani, és nem is ítélkezek feletted, de nézd már a dolgot egy kicsit az ő szemszögéből is: azt látja, hogy a fiacskája egy évig anyagilag támogatott egy "idegen" nőt, akinek még mindig ad olykor-olykor pénzt. Ezt nagyon kevés fiús mama nyeli le, és sokan hangot is adnak a nemtetszésüknek, mint ahogy nálatok is történt.
Megértelek, hogy egyáltalán nem akarsz kapcsolatot tartani az anyóssal, mert én is olyan vagyok, hogy ha utálok valakit, látni se akarom. De sajnos ha egy család lesztek, néha le kell nyelni a mérgedet, és el kellene menned az anyóshoz. Sajnos ha nem teszed, tényleg egy kívülálló leszel, sose fogadnak majd be. Úgy gondoltad, hogy se karácsony, se születésnapok, se esküvő, se temetés nem fog beleférni? Mert ha igen, akkor tényleg jobb hagyni ezt a kapcsolatot ezzel a férfival.
Sajnos a párod nem valószínű, hogy igazat fog neked adni, de te is látod, hogy mennyire a mama a mindene. Akinek természetes, hogy az anyja (szinte) a nyakukra költözik és attól teszi függővé a kapcsolatotokat, hogy mamuska szeret-e téged vagy sem, az egy óriásbébi, aki még 50 évesen is az anyja csecsét fogja szopni.
"Ezt nagyon kevés fiús mama nyeli le, és sokan hangot is adnak a nemtetszésüknek, mint ahogy nálatok is történt."
Bocs, csak megkérdezem, hogy az anyukának mi köze van a felnőtt, dolgozó fia fizetéséhez? És ahhoz, hogy kire költ belőle?
Engem konkrétan eltartott a vőlegényem az egyetem utolsó két évében, nála laktam, mindent ő finanszírozott. Minden voltam, csak nagyságos kisasszony nem az anyósom és apósom szemében. Aztán lett jól fizető munkahelyem is,feleségül vett, és azóta semmi kapcsolat nincs velük. Ha a fiús mamák EZT akarják, akkor hajrá. (Mi köszönjük, megvagyunk jól.)
Én azt se értem, minek kell elmondani, hogy kire/mire költi a pénzét. én soha nem meséltem el, hogy a barátomra mennyit költök, mennyiszer segítem ki és hasonlók. éppen az ilyen helyzetek elkerülése miatt.
én biztosan nem találkoznék anyukával, ha ilyeneket mondana és ennyire utálnánk egymást. szerintem ez hülyeség, hogy valakit bárki is arra kényszerítsen, hogy olyannal legyen együtt, akit rühell. és persze ezt a felnőtt élettel magyarázni. a főnököt elviseled, ha muszáj, mert azon a megélhetésed múlik. na de egy idegen nőt, aki még áskálódik is? fordított esetben a barátod mit szólna ehhez?
felnőttként éppen ez a jó, hogy azt csinálsz amit akarsz. biztosan nem kényszeríteném magam bele a szarba, és jópofiznék azzal, akit ki nem állhatok.
a párod a leggázabb igazából. full hülye. én emiatt biztosan elgondolkoznék a szakításon. olyan mintha az anyjával lenne párkapcsolatban kb, és az is kiderült, hogy neked hol a helyed...
sok boldogságot kívánnék neki és anyukának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!