Hogyan tudnám megértetni és elfogadtatni a párommal, hogy nem kedvelem az anyját?
Anyósjelölttel konfliktus van köztünk amiatt, hogy rossz szemmel nézi, hogy a fia egy ideig támogatott engem a tanulásban, konkrétan 1 évig, amíg nem tudtam saját lábra állni. Most találtam munkát és úgy néz ki, hogy ebből el tudom magam tartani, esetleg egy minimális segítség lesz szükséges, ha megszorulnék.
Azzal vádol, hogyha elvégeztem az iskolát, akkor otthagyom a fiát. Már én is és a párom is beszéltünk vele erről, egy ideig oké volt a viszony, de időről időre mindig előjön újra ez a téma. Én már nem akarok neki semmit bizonyítani, egyszerűen nem akarok vele kapcsolatot tartani és ezt a párom nem fogadja el és úgy érzem engem tart hibásnak a rossz kapcsolat miatt. Ez a probléma most már odáig fajult, hogy a párom a napokban kijelentette, hogy nem akar olyan nőt, aki nem jön ki az anyjával, mert az ő anyjával eddig mindenki ki tudott jönni, nekem van rossz természetem.
A másik probléma, hogy tervezzük az összeköltözést, viszony anyós szeretne a közelünkbe költözni, én viszont a szemébe megmondtam, hogy nem szeretném, ha a közelbe lenne, mert magánéletet akarok, emiatt ismét sértődés lett.
Mit tudok tenni, hogy a párom megértse, hogy nem akarok az anyjával viszonyt ápolni? Vagy ahhoz, hogy jóba legyek a párommal muszáj lesz az anyjával is kijönnöm?
"Menjél nyugodtan látogasd meg anyukádat, addig én megnézek pár részt a Grace klinikából. Szeretlek."
Nem vagytok sziámi ikrek, hogy mindenhova együtt keljen mennetek.
Ebből így nem lesz hozzsútávú kapcsolat szerintem. Mama el fog marni a fia mellől, aztán megy majd a duruzsolás a fiúcska fülébe, hogy én megmondtam, hogy el fog hagyni.
Szerintem lépj le tőlük minél előbb.
F/44
Nézd, mindenkinek van olyan rokona, akivel nem jön ki jól, mégis néha jó képet vágnak egymáshoz. Az, hogy semmilyen kapcsolatod ne legyen az anyjával, elég meredek húzás lenne. Én pl. apám nőjét nem kedvelem, de évente párszor kibírom, hogy egy légtérben vagyunk. Pedig ő egy született sz.rkeverő, de hát mit tudok csinálni? Semmit, én nem keresem az ő társaságát, ha mégis olyan van, hogy együtt kell lennünk, akkor kibírom.
Ilyen ez a felnőtt élet, na... :) Biztosra veheted, hogy minden családban van olyan rokon, akit valaki éppen nem kedvel, mégis kibírja, ha találkozniuk kell.
Ha valami igazán durva dolgot követett volna el ellened, akkor azt mondanám, hogy oké, ha te nem állsz vele szóba, de itt azért nem erről van szó. Nem tetszik neki a dolog, szíve joga így érezni, kimondania nyilván nem lenne illendő, de mások viselkedésére meg nem sok befolyásod van. A párodnak attól még az anyja, neki fontos, hogy ha ne is legyetek puszipajtások, de legalább képesek legyetek megmaradni egymás mellett.
"Na látod fiam, én megmondtam előre, hallgatnod kellett volna rám, nem mindig igazam van?!"
Ha szereted ezt a férfit és szeretnél vele hosszabb távon is közeli kapcsolatban maradni, akkor szerintem ugyan fogakat összeszorítva, de kezdj el kedves lenni anyósjelölthöz, hogy párod lássa, te mindent megteszel a kapcsolat érdekében. Valamint ha egy értelmes nőről van szó, akkor vele is beszélnék egyszer szépen, nyugodtan és őszintén a dologról.
Konkrétumokat nem írtál, így nem lehet tudni, mennyire durva a helyzet. Pl. nem mindegy, hogy elmentek hozzá látogatóba, és húzogatja rád a száját, vagy nagy társaság előtt is tesz rád epés, övön aluli megjegyzéseket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!