Szerintetek jogos volt a férjem részéről?

Összegyűlt néhány válasz, a 20. válaszolón kívül mindenki érdemben szólt hozzá a témához, véleménytől függetlenül nekik megy a zöld kéz. :)

Akik a férjem mellett foglaltak állást, azoknak mondanám, hogy mérlegelés után én is erre jutottam.

A 23. válaszolónak is nagyon szépen köszönöm az érdemi hozzászólást. Egyrészt teljesen korrektül írtam, másrészt szerintem félreértettél, de én is elég keszekuszán írtam, úgyhogy teljesen érthető. A férjemmel üvöltözött apám, a kicsi csak felkelt és megijedt. Valamint a férjem nem emelte meg a hangját, csak hallatszott és látszott, hogy nagyon jól esne neki. :)

Mondta is, hogy ha nem az én szüleim lennének, és nem éppen ezért akadt volna ki, akkor ő is kieresztette volna a hangját, de akkor futottak volna, mert már hallottam egyszer kiabálni. :D

Miután elmentek, még egy sört is megivott, ami tényleg csak szökőévente egyszer fordul elő.

Amint én szóltam hozzá, a hangja teljesen normális volt velem, pedig láttam, hogy remegett a dühtől.

Megkérdeztem, miért akadt ki rájuk ennyire. Pontosítok, apukámra, mert anyám teljesen normálisan beszélt vele és láss csodát, ő is teljesen normális volt. Mikor elmentek, apám ment előre, anyu meg nem győzött bocsánatot kérni tőle, de a férjem tök kedvesen mondta neki, hogy ő semmi rosszat nem követett el és ha nem kiabált volna, akármit válaszol, apuval sem lett volna ennyire erélyes.

Szóval azt mondta, két dologért akadt ki.

1) Őt a szülei arra nevelték, hogy más házában pontosan az van, amit a ház tulajdonosa mond. Ha azt mondja, kifelé, akkor szó nélkül kifelé. Merthogy senkinek semmi joga más házában emberkedni. És ő is ilyen, ha a szüleim azt mondják náluk, hogy csak csíkos zokniban lehet odabent, akkor szó nélkül csíkos zokniban fog bemenni.

2) Kiabált. Legyen akármilyen idős, amíg ő nem tesz benne kárt, semmi joga megemelni a hangját. És nyilván nem akart bennük kárt tenni, eszébe se jutott bántani őket.

3) "Ha valaki, különösen egy kisgyerek alszik tőlünk pár méterre, akkor a pofánkat alapállásba tesszük, és nem beszélünk a szükségesnél hangosabban. Mikor a mama(anyu) aludt, könyörgöm lábujjhegyen mentem el a szobájuk előtt."

Volt még egy olyan gondolat, hogy eddig sem volt feszültségmentes a viszonyuk. De az volt. Nagyon jól kijöttek. De a férjem olyan típus, hogy aki átlépi a határt, azzal szemben kiáll, ha az atyaúristent, akkor is. És teljesen logikus, érthető határokról van szó. Tehát én elég rigolyás típus vagyok, ezért sok dologban kell alkalmazkodnia a férjemnek, de azt mondta, hogy mivel semmivel sem nehezebb, mintha nem figyelne rá, nem lesz ebből gond, meg valószínűleg én is alkalmazkodom rigolyáihoz(áááááá :D), maximum nem szólok.

De azóta már lehiggadt teljesen, apu is hívott engem, hogy holnap szeretne átjönni elnézést kérni. Beszéltek ők is telefonon, a férjem azt mondta: "Papa, figyeljen, dehogy haragszom. Összezördültünk, ennyi az egész. Holnap megbeszéljük, aztán minden megy tovább a régiben."

Szóval megoldják ők nélkülem is. :)

Köszönöm az érdemi válaszaitokat.

Kedves 23.!

Dehogy reagáltad túl, csak én nem tudok írni. Te írtad teljesen korrektül, nem én. Semmi gond nem volt a válaszoddal.

Ne aggódjatok, becsülöm is nagyon!

Csodás apa, remek férj, nem lusta, rengeteget segít itthon, sőt, a terhességem végén gyakorlatilag teljesen ő vitte a háztartást. És minden teljesen rendben ment. Picit más volt, mint ahogy én szoktam, de rájöttem a logikájára. :)

Soha nem szól hozzám csúnyán, még akkor is tisztelettel beszél velem, ha nagyon ideges. Nincs olyan dolog, amiről ne lehetne beszélni vele, legyen akármilyen kínos is. Nem akar a főnököm lenni, önálló, szabad nőnek érzem magam mellette. A véleményét persze elmondja, és ehhez joga is van, de soha nem bírál felül.

Nagyon jól lehet vele szórakozni. A terhességem elején pl., mikor problémák voltak, úgy oldotta meg, hogy ne stresszeljek, hogy hozott egy brutális adag fagyit, meg a kedvenc vígjátékaimat (lövésem nincs, honnan az istenből tudta, hogy azok a kedvenceim :D) és összebújva filmeztünk fagyit habzsolva órákig. Kicsit butácskán hangozhat, de nagyon intim volt az egész, mert teljesen látni engedte az egész lelkét, még sírt is egyszer.

Szóval igen, becsülöm a férjem!