Probléma anyósommal, mit tanácsoltok?
Anyósom házában élünk hárman a párommal. Én 1,5 éve vagyok ott velük. A párom édesanyja amúgy is elég nehéz természetű, nem egyszerű vele, de az elmúlt 1 év alatt rengeteget változott, nem jó irányba. Még makacsabb, még nehezebb vele, bármi történik mindenért minket hibáztat, persze nem mondja ki, csak érzékelteti. Ha valami történik, de nekünk semmi közünk nincs hozzá, hiába magyarázzuk, egyszerűen nem hajlandó felfogni, hogy az nem úgy van, ahogy ő elképzeli. Bebeszéli magának a saját gondolatát, és senki nem tudja neki megmagyarázni az ellenkezőjét, az igazságot. Most kb. 1-1,5 hónapja, engem pécézett ki magának konkrétan, és nem beszél velem. Ha beszélek hozzá, 1 szavas válaszokat ad. Én ebbe nagyon belefáradtam, fogalmam nincs, hogy mi baja, egyszerűen csak borzasztóan érzem magam a társaságában, legszívesebben apró ponttá zsugorodnék, ha a közelében vagyok. A párom szerint felesleges rákérdezni, hogy mi baja van velem, mert akkor úgyis azt mondaná, hogy semmi. Ha meg engem megkerülve a párom négyszemközt megkérdezné, mi baja van velem, akkor meg az lenne, hogy biztos panaszkodom. Úgyhogy élünk így hárman, velem nem beszél, néha 1-2 napra rájön, akkor a páromhoz sem szól, de az sosem hosszútávú.
Nem tudom mit csináljak, teljesen rámegyek lelkileg, azon gondolkodom, hogy szedem a cuccaim és elmegyek, mert nem bírom így.
Szerintetek mit tegyek?
"A napokban már alig mertem wc-re is kijárni,"
Komolyan nem értelek, így akarsz élni? Menj onnan, a párod ha szeret veled megy, ha nem, akkor nem is szeret,és annál jobb lesz, hogy elmentél...
A párom azt mondja, ő kiállt értünk, felemelte a hangját, amikor ketten voltak, és az anyja elkezdte mondani a problémáit. De azt mondja, többet nem tud tenni, nem tud mit csinálni. Mondtam, hogy menjünk albérletbe, azt mondta menjünk, keressek, és menjünk. De tudom, hogy nem akar. Tudom, hogy 1-2 hónap és menekülni fog, mert ő nem akar albérletben lenni.
Én mondtam neki, hogy elég. Nem tudom ezt tovább csinálni, nem tudok tovább így élni. Nem bírom. Össze is pakoltam a cuccaim, kérlelt, hogy ne menjek, ne büntessem őt, miért büntetem, miért csinálom ezt, hogy így két tűz közé állítom?! Amikor látta, hogy hajthatatlan vagyok, akkor hívta át az anyját, nem tudom mi célja volt vele, talán az, hogy hátha ő majd meggyőz, vagy mittudomén, de pont az ellenkező hatást érte el ezzel.
"Tudom, hogy 1-2 hónap és menekülni fog, mert ő nem akar albérletben lenni."
Nevetséges. Ott ketten lennétek, egymásnak. Az anyja házából kellene menekülni, ha lehet így mondani. Az meg, hogy te állítod két tűz közé, az abszurd. Ha a te anyádnál laknátok és ő lenne ilyen bánásmódnak az elszenvedője, akkor ő se akarna maradni, ebben biztos vagyok. Egyszerű a dolog, te már ezt nem bírod tovább, így is sokáig tűrtél, most ideje lelépni anyóspajtás házából... A párod meg döntse el, hogy veled tart-e vagy nem. Ha veled megy, az nem azt jelenti, hogy többé nem láthatja az anyját, csupán azt, hogy 34 (ha jól emlékszem ennyit írtál) évesen nem életképtelen és kész egy komoly kapcsolatra. Ha az anyjával marad, mert azt hiszi tőle akarod elszakítani, akkor nem ér meg még egy veszekedést sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!