Probléma anyósommal, mit tanácsoltok?
Anyósom házában élünk hárman a párommal. Én 1,5 éve vagyok ott velük. A párom édesanyja amúgy is elég nehéz természetű, nem egyszerű vele, de az elmúlt 1 év alatt rengeteget változott, nem jó irányba. Még makacsabb, még nehezebb vele, bármi történik mindenért minket hibáztat, persze nem mondja ki, csak érzékelteti. Ha valami történik, de nekünk semmi közünk nincs hozzá, hiába magyarázzuk, egyszerűen nem hajlandó felfogni, hogy az nem úgy van, ahogy ő elképzeli. Bebeszéli magának a saját gondolatát, és senki nem tudja neki megmagyarázni az ellenkezőjét, az igazságot. Most kb. 1-1,5 hónapja, engem pécézett ki magának konkrétan, és nem beszél velem. Ha beszélek hozzá, 1 szavas válaszokat ad. Én ebbe nagyon belefáradtam, fogalmam nincs, hogy mi baja, egyszerűen csak borzasztóan érzem magam a társaságában, legszívesebben apró ponttá zsugorodnék, ha a közelében vagyok. A párom szerint felesleges rákérdezni, hogy mi baja van velem, mert akkor úgyis azt mondaná, hogy semmi. Ha meg engem megkerülve a párom négyszemközt megkérdezné, mi baja van velem, akkor meg az lenne, hogy biztos panaszkodom. Úgyhogy élünk így hárman, velem nem beszél, néha 1-2 napra rájön, akkor a páromhoz sem szól, de az sosem hosszútávú.
Nem tudom mit csináljak, teljesen rámegyek lelkileg, azon gondolkodom, hogy szedem a cuccaim és elmegyek, mert nem bírom így.
Szerintetek mit tegyek?
Nagyon összevesztünk tegnap a párommal. Állítólag ő már megkérdezte négyszemközt az anyját, hogy mi a baj velem, mert látja, hogy nem kommunikál velem, de állítólag azt mondta, hogy nincs velem semmi baja.
Azt mondta a párom, hogy ő már nem tud mit csinálni az anyjával. Én meg mondtam, hogy akkor összeszedem a cuccaim és holnap már itt sem vagyok. Persze ebből kerekedett a nagy vita, hogy őt miért büntetem, miért csinálom ezt...
Elérte, hogy bűntudatom legyen :(
A párpd SEMMIVEL sem jobb mint az anyja.
ZSAROL, ébresztöööö! Usarnokkal egy percig NEM maradunk együtt, dobd már ki a francba, hülye puffogos brom a pasi.
Barátnöm eddig tíz évet cs.suett el az életéböl egy mindenre besértődős, irányitásmániás srácra, de olyan kapcsolatfüggö hogy nem tudja elhagyni - noha már szó szerint belebetegedett.
Tegnap majdnem elköltöztem, mert kiderült, hogy konkrétan minden baja anyósomnak. Én, mi, de tényleg leginkább én. Baja, hogy szerinte a párom túl kedvesen bánik velem, baja, hogy szerinte mi mindig sugdalózunk... azt mondta, azért nem beszél velem, mert nincs miről beszélnie, neki ez jó így, és szálljak magamba, meg ha ezért elmegyek, akkor nem is szeretem a párom igazán. Amúgy meg megváltoztam, meg én sem beszélek vele, és szerinte ez azért van, mert fogytam 10 kg-t.
Szerinte régen több dolgot megcsináltam otthon, és mit gondolok én, hogy felfújom így a dolgokat, mert mindenkinek vannak problémái és mégsem megy el sehová. Szerinte régen sem beszélgettünk sosem és nem érti mi ezzel a bajom. És én vagyok mindig magamba roskadva.
Én teljesen megcsúsztam, olyan, mintha pofon vágott volna. Régen közös programjaink voltak, régen beszélgettünk, nevetgéltünk, ápoltam, amikor balesete volt. Most meg teljesen kifordult magából. A napokban már alig mertem wc-re is kijárni, nem merek semmit csinálni, mert az úgysem lesz jó... minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja.
A párom nem akar elveszíteni, szerinte fogjunk össze, csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna, együtt legyünk túl ezen. Belőlem meg ez az egy nap kiölt mindent. Tényleg mindent. Nem akarom elhagyni, de maradni sem bírok. Egyáltalán hogyan maradhatnék?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!