A Meny és anyós közötti kapcsolat sokszor miért olyan rossz? Az anyós félti a gyermekét vagy mi áll a háttérben?

Szerintem nem feltétlen az együtélés a probléma. Persze nem egészséges, és rengeteg konfliktus forrása. Viszont a kompromisszumok kötése sokat segít! Én mígnem anyósnál laktam elfogadtam hogy ez az ő otthona, élete, én csak “vendég” vagyok. Ő elfogadta hogy ritka finnyás vagyok így magamnak főzök. Hagytam, had tegye úgy a dolgait hogy mindig is szokta. Nálunk költözés után kezdődtek a gondok. Építkeztünk, anyósról tudni kell hogy diplomás... Ergó úgy érzi mindent tud! Már az építkezés közben beleokoskodott mindenbe! Oltári baromságokat mondott ami persze fel sem tűnik neki. Költözés után viszont katasztrofális lett a helyzet! Valamiért úgy érezte hogy a mi otthonunk az ő otthona! Mindenbe beleszólt, bútorok, textíliák, színek. És nem a kedves, tanácsot adok módon hanem hülyeség amit mi gondolunk, mindenképp úgy legyen ahogy ő akarja! Minden nap a nyakamra járt, addig idegelt míg ki nem osztottam hogy otthon úgy pattog ahogy akar, ez itt viszont a mi házunk, szívesen látjuk de ő csak vendég! Azóta persze én vagyok az első számú közellenség...

Szóval a gond forrása szerintem az egyének természetében keresendő. A nők szeretnek irányítani. Egy anyának viszont tudnia kell hogy mikor kell ezt az irányítást átadni. Van aki nem tudja, a felnőt gyerekét is terelgetné, csakhogy ott van mellette egy nő, a feleség aki szintén az irányító szerepre készül! Szóval ha sikerül kompromisszumokat állítani nem lesz gond, viszont ha anyós nem képes megbarátkozni az új helyzettel ott konfliktusok lesznek!

Alighanem csak menyek írtak ide, amennyiben nőnemű az, aki válaszolt.

Nos nekem soha nem volt anyós problémám, pedig ők sem voltak mások, mint a maiak.

Két fiam nősült, az egyik menyem ki nem állhat, szerintem Ő féltékeny, mert a fiam elég ragaszkodó, és csak neki kellene, hogy legyen a szívében hely - gondolom. De a fiam az ő anyjához is ragaszkodó, egyszerűen ilyen, és én nem vagyok, voltam féltékeny, soha nem szóltam bele semmibe, mégis ki nem állhat.

A másik menyemmel pedig kiváló a kapcsolatom, pedig én most sem vagyok más, akkor? És ez a fiam is ragaszkodik hozzám. Nálunk ez családi vonás, hogy azok vagyunk. Igaz, náluk is, viszont az első menyem nem nagyon ragaszkodik a családjához sem, jó lenne ha a menyek is tükörbe néznének, nem gondoljátok. Van egy tuti tippem, hogy nem! :)