Hogy lehetne leállítani egy olyan anyóst, aki folyamatosan azon töri a fejét, hogy hogyan piszkáljon?

Eleinte jóban voltunk (azt hittem), aztán az esküvő óta gyökeresen megváltozott irányomban. Így én is jobbnak láttam, ha minél kevesebb a kontakt. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de állandóan üzenget a férjemmel, beszól, szurkálódik, és hiába nem szólok vissza, akkor is stresszel a dolog, és már nehezen bírom.

Piti ügynek tűnik, de így sorozatosan már mindenre ugrok magamban én is. Most megint támadt egy ötlete, amit biztos, hogy csak az én bosszantásom miatt eszelt ki, mert eddig nem köszöntötte fel az unokáját még szóban sem (a másik fia gyereke a kedvenc unoka, a miénk nagyjából mintha a világon sem lenne).

Szülinapot tartunk, a 4. lesz a kisfiamnak. Meg van szervezve a zsúr, ez lesz az első ilyen neki, jön néhány kis barát, mesefigurás torta amire vágyik, stb.

Erre jön haza a férjem, hogy anyós üzeni, hogy vinni kell a gyereket 1 héttel korábban (ezt kihangsúlyoznám), mert ő is születésnapot tart neki.

Én már annyira fáradt vagyok ezektől, higgyétek el. Ti végigülnétek fapofával, vagy tennétek valami megjegyzést? Már csak azért, hogy érezze, hogy nem hagyja magát az ember?