Mit tehetnék, ha a barátom szülei átjönnek hozzánk, és sosem veszik le a cipőjüket?

"Na felköltöztem hozzá Pestre két évre és BKV-ztam én is. Láttam lefosott ülést, a buszülés csucsogott a húgytól, amit a rajta utazó csöves eresztett rá meg ilyenek meg eleve mikor olyan csöves száll fel, akitől az egész busz bűzlik aztán ott üldögél, tiszta kosz, ragacs nem is tudom mi. " Jaja. Vagy amikor a szellemileg sérült csávó belefújta a kezébe az orrát, majd végigkenegette a metró fogodzkodóin. Vagy a hajléktalan, aki a kezével törölte ki magának nagydolog után, annyira részeg volt, majd szállt fel és végigtaperolta a villamos fémkapaszkodóit. Ülésre ráhugyozó hajléktalan is szokásos.

Aztán tolják páran, hogy áá mennyire eszelős dolog hazaérkezés után kezet mosni, elég naponta egyszer. Csodálkoznak, hogy terjednek a betegségek.

"78% te otthon is cipőben vagy egész nap?"

Már miért lennék? Az én saját otthonomban?

Ahogyan hazaérek papucsot húzok, és átöltözöm kényelmes otthoni cuccba. Előfordul, hogy pizsamában vagyok otthon, vagy fürdőköpenyben, nyáron fürdőruhában.

És igazán nem díjaznám, ha a vendégeim ennyire lazán éreznék magukat az én lakásomban.

Ha viszont vendégeket hívunk vacsorára, mi is felöltözünk, és igen, cipőt is húzunk. Szerintem elég röhejes lenne, ha elegáns ruhában és szőrős mamuszban fogadnánk a vendégeinket.

"Én mondjuk azt sem értem, hogy sokszor látni az amerikai filmeken, hogy a csillogó-villogó-gyémántos, megvetett ágyra cipővel döglenek fel, de ezt sok helyen élőben is volt lehetőségem tapasztalni ottjártamkor."

Ez mindig érdekelt, hogy a valóságban is így van-e. Gondoltam olyan, mint a nem-köszönés a telefonálás elején-végén, hogy ne rabolják a drága időnket.