Anyósom beteg? Tönkreteszi mindenki életét.
Az én drága anyósom apósommal 400 km-re lakik tőlünk,velük egy városban a férjem testvére és családja.. Mikor megismerkedtem a párommal,minden rendben volt.Majd az összeköltözéskor borult a bili,amit tetőzött a házasságunk.Húzzuk az igát rendesen,hogy meglegyen mindenünk,mindent saját erőnkből értünk el. Havonta egyszer 2 napra elmegyünk hozzájuk (nincs rá több kapacitásunk) ,az én szüleimhez nem járunk rendszeresen,csak ha jut rá idő,ők 30 km-re laknak tőlünk,velük nincs is semmi gond.
Először csak apró dolgok,pl miért olyan színű a függönyünk,miért úgy van elrendezve a hálószobánk,miért hordok szemüveget(mert nélküle nem látok bmeg),neki nem tetszik, a férjem miért rövidnadrágban megy (40 fokban vajon miért).
Mindenki sz@r szemét,mindenkit ócsárol mindenért,csak az a jó és úgy,amit és ahogy ő akar.
Folyamatosan megy a harc,hogy anyósom szerint nekünk oda KELL költöznünk hozzájuk,egy házba,adjuk fel a munkánkat,a házunkat,mert az neki jó lenne.Természetesen mindig nem a válaszunk.
Megy a siránkozása,hogy neki milyen rossz,vele senki nem törődik. Hát ő ezt érdemli? Egyre több gond van vele. Ugye nem rövid az út autóval,mindig mondjuk,hogy délután valamikor odaérünk,de folyamatosan telefonál reggeltől fél óránként,hogy hol vagyunk már.Volt rá példa,nem vettük fel a telefont az úton,hogy felhívta a rendőrséget,hogy mi autó balesetet szenvedtünk és meghaltunk,szóljanak a szüleimnek... Na itt lett elegünk. És ez csak fokozódik.
Semmit nem csinál otthon,apósom mos,főz,takarít. Mindketten nyugdíjasok. Kimozdulni a lakásból nem hajlandó,mert ő beteg és fáradt,viszont ha mondjuk neki,vagy apósom,hogy menjünk picit sétálni,az a válasz,hogy őt mi ne rángassuk sehova.(de ha nem mondjuk,hogy menjünk valamerre,akkor meg ő be van zárva a négy fal közé és senki nem foglalkozik vele) Egyik nap megyünk,másik nap jövünk,de mikor pakolászunk,hogy lassan indulunk haza,jön a szó szerint sírás,hogy de hát mi 2 hétre mentünk oda,mi nem hagyhatjuk őt ott,mert megöli magát és apósomat is. Szó szerint ezt mondja,többször is.
Ha húslevest kér ebédre,megfőzzük és közli,hogy ő soha nem szerette a húslevest,miért nem lehet őt megkérdezni,hogy mit szeretne enni,mi nem törődünk vele...
Utolsó csepp a pohárban: anyósom szeretett volna egy kis kertes házba költözni,apósom beleegyezett,mondván,hogy jót tesz majd nekik.. Eljött a papírok aláírásának a napja,ismét utaztunk és közölte anyósom mire odaértünk,hogy mi mekkora semmirekellők vagyunk,hogy őt ki akarjuk rakni a lakásból,meg amúgy sincs kedve költözni..
Pszichiáter látta,pszichológus látta,de közölték,hogy nincs semmi baja... Többször orvoshoz nem hajlandó menni,kijelentette,hogy ő nem hülye...
Apósom teljesen el van keseredve,látja,hogy ez így nem mehet tovább,ő sem bírja már,nem tudja mit csináljon és mi sem.
Nem vagyunk érzékeny lelkűek,de az állandó minden sz@r, és soha semmi nem jó,az állandó sírás a telefonba,hogy mi nem vagyunk képesek rányitni az ajtót sem,már kezd az agyunkra menni,tehetetlenek vagyunk mindketten. Szeretnénk rajta segíteni,de nem tudjuk hogyan. A szép szóból sem ért,csak fújja a magáét.
Létezik bármi megoldás erre? Én 29,férjem 32 éves,nem vagyunk már gyerekek.
Két hétig volt kórházban,teljes kivizsgálással, egyszerűen nem hisszük el,hogy nincs valami baja...
1¤ Anyósomnak az sem lenne elég,ha 24órában ott ülnénk mellette
2¤ legszivesebben megszakítanánk minden kapcsolatot vele,de nyilván nem tehetjük meg
Ez nem normális, amit csinál, hiszen megkeseríti mindenki életét. Mi van a párod testvéréékkel? Róluk nem írtál, velük is ilyen?
Csúnya lesz amit írok, de akinek az ilyen viselkedésben van csak "öröme", annak sok dolga már nincs ezen a világon.
Megoldás? Szerintem keressetek fel egy másik pszichiátert és irassatok neki valami hangulatjavító szert, így a leirtak alapján olyan, mint aki depis.
5¤ Sógornőmék a minimálisra csökkentették a családi látogatást,15 percet nem bírnak az édesanyjával egy légtérben lenni,velük is ezt csinálja,csak ott nem fenyegetőzik,de őket is lehordja mindennek...
Kb mint egy hisztis tini korszak...
De mi a tökért jártok oda hozzá? Szívni?
Após pajtás meg oldja meg, váljon el, költözzön el, ha neki is rossz.
Mi a bánatért kell egy rossz helyzetbe újra és újra belemenni, beleragadni?
Igen, valamilyen súlyos depressziója lehet, ez szakemberért kiállt.
Nem az a megoldás, hogy elzárni tőle mindent, és márpedig nem, mert magától nem fog tudni talpraállni.
Lehet, ez egy hosszú folyamat volt, a férje lehet, nagyon papucs volt mellette, egész életében kiszolgálta, agyonkényeztette.
"kijelentette,hogy ő nem hülye"
Bocs, de kívülről nézve a dolgot, nem az anyósod a hülye !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!