Ki mit tenne ha ilyen életben élne? (hosszú lesz)?

12éve vagyok férjemmel ebböl 4éve házasok,én 31é ö 43é.3gyermek 13,10,3évesek vannak az idösebb az elözö kapcsolatomból van.

Anyosékhoz kerültem sajnos nehéz körülményekből mert elöbb elköltöztek ittas anyámtól és utánam jött a párom hogy de jöjjek hozzájuk lakni.de amibe csöppentem azthittem szeretet család se telt az idö és bizony mindenki kimutatta fogafehérjét.anyos mindent kritizált beleszólt apos meg az udvaron szidja jó hangosan a szomszédokat meg politikát sokszor trágár szavakkal,és mind gyerekeim elött téve a mai napig.sokszor albérletbe mentünk volna legalábbis én,de párom jaj mi lesz anyuékkal,hát mama pici fia,ha rosz hangnemben válaszoltam akármit,akkor mama felugrott hogy beszélek én a kisfiával,és ez csak a legkisebb dillema,úgy 3éve elkezdtem kinyitni a szám,erre mindenki aszongya kinyillot a csipam.a családom nem látom,se baratnöm se senki,fözök mosok takarítók,ráadást a legkisebb egész napot igényel,a férjem csak a szüleinél lógott egyfolyton ha kellett még aludt is náluk,mindene megvan,BMW,motor,motoros ruha amit akart stb.összeházasodtunk csakhogy többet keressen,de nagyon magára ver hogy azért ö dolgozik stb..ha beszélhetnénk vele én mondom ö pilákol azt elalszik,de mással olyan frappánsan tud beszélgetni hogy csak csuda,velem soha,annyit mond telhetetlen vagyok pedig egy forintot nem ad a pénztárcamba,képes pénz nélkül ithol hagyni a gyerekkel,és ha baj van hogy vigyem gyerekeim mikor az ö számláján van a fizetése?de közben a gyes meg csaladibol kifizetem a tvt internetet meg elöfizetésem meg vettem a tvt a törlesztést vonják,jah meg a bérleteket.ennyi nem marad.évente ha költözni magamra de azt azért mert látja már hogy a bugyim is szakadt,és hozzá füzőm nagyon jól keres,simán albérletbe is élhetnének,söt1,6évig dolgoztam idehaza is cégnél meg 4évet elötte, de sajnos mama nagyon beteg lett hol jobb hol nagyon rászorult a segítségre,igaz sokat segített de mindig hantorgatott és beleszólt mindenbe.parom még lelkesebben odabújt hozzá már napi szinten ez alatt a 1,6év alatt is a baj csak az hogy elötte is ezt tette 11évig de a beteg időbe minket úgy érzem félre lökött teljessen,hisz van 2testvére ök egy héten 2szer kijöttek pár óra azt mentek,a lényeg hogy senki nem kérte erre a párom hogy egyedül ö csináljon mindent,de a párom se mondta egy tesonak se hogy nézd nálatok felnöttek a gyerekek,nekünk még kicsi,kell a figyelem a segítség az én családomnak is,a haragom nagyobb lett mert 3éve született a legkisebb de szinte semmitse segített sose mikor nehéz idöszak volt,5honapig hasfájás volt éje föztem mostam tettem a dolgom,napja fogtam a gyereket ö 8örat dolgozik 24böl de 30percet tölt úgy a gyerekkel hogy tényleg vele,azonkívül semmi.igazaból sosem jártunk sehova,soha nem engedett úgy el hogy figyelt ö a gyerekekre,soha nem beszélgetünk és nemis valaszól mikor mondom mi aggaszt engem,hát kinek mondjam mi bánt.igazaból én mondom ö hallgat.mindig mondtam szeretném külön szülöktől jaj én akkor sajátot fizetek mint albit,apukám felajánlotta a hazát jelzálogba hogy lehessen lakásunk semmitsem tett v tesz.inkább 2millas bmwt vett.persze hitelt vett fel arra is,inkább még ide épített egy szobát konyhát fürdöt,de nem jó mert a külön élet az egészséges nem ez.amugyis 5en vagyunk kb 40nmen élünk 220cm belmagasságal.ráadást vizes penészes a lakás,a szobát fürdőt villany mellegitővel melegítem,a telünk nagyon vizes föleg mikor ruha meg fözés van ugyanis ablak csak a 2szobaba van,a kislányom kicsinek asthmás volt és mostis sokszor köhécselget stb.a ruhák frissen mosva 2 nap múlva dohos szaguak pedig mindig szellöztetek.én értem hogy könnyebb neki így de nekem nem és ha van rá lehetőség mért nem adja meg a jobb körülményt a gyerekeinek és nekem?és mért nem tudom megváltoztatni?mért ilyen makacs?és meddig legyen ez még?csak papa van a férjemnek,de kérdem én most ha ö is rászorul ugyanez lesz?ugyanígy félrelök vagy mi?a legkisebb gyermekem nem beszél egy szót se,leszámoltam mert mikor dolgozni ültem éjjel is a gyerekem pukk fent volt,tettem amit tennem kellett a pici érdekében,úgy a férjem cserben hagyott és úgy érzem ez nem élet,egyszerüen úgy érzem hogy cseléd és pótlék vagyok,bizony gyerekkel lenni sem könnyű föleg úgy hogy a párom máshol segédkezik folyton.ugy gondolom ha van testvére mindegyiknek kötelessége a háznál is ha már örökölt és az apjuk felé is segédkezni,de a baj ökse veszik magukat észre.mikor a gyerekeim azt vágják a fejemhez hogy de apa is ezt csinálja veled sokszor eltávolodva sirvafakadok mert úgy érzem belehalok,az apjuk rajukse szól,nem motiválja öket hogy tanulj,de igen ágyazzd be ágyadat,mosd el a tányért amiböl ettél stb..ezt mind én mondom,de mégse számít senkinek,pedig én tanulók a gyerekekkel én pakolok nekik,én beszélgetek velük én dicsérem öket st,mégis sokszor azt kapom tölük amit az apjuk tesz nem vesznek a gyerekeim se lassan figyelembe se.párom mindig azt csinálta megvette amit akartak azt kész,a nehézségeknél a nevelés nélküli,tanitasnal stb sosincs jelen se szóba se sehogy.a párom anya meg folyton kislányt dumalta hogy te ugye sose hagyod itt a mamát,meg ugye a mamáé finomabb,stb.apos meg hát tanitsák a tanárok normálisan a gyereket nem így,mert az ö idejükbe nem így volt stb.nemtudom mit tegyek annyi harag és bánat van bennem hogy hihetetlen,de ha maradok életem végéig kerülgetnem kell a családját férjemnek még nem jó ez sehogy,már az udvarra se járók mert állandóan ezt hallgatom apostól.de ha megyek akkor nemtudom mennyire ártok a gyerekeimnek,és nem az én szemszögöm akarom nézni,de azis elgondolkodtató hogy minek maradjunk hisz csak látja gyerekeit úgyse tesz többet ha 12évig nem tett akkor már úgyse fog!!??nem?szeretem a férjem de úgy érzem nem ezt érdemeljük,semmi összetartás nincs mert folyton másképp csinál mindent,pedig úgy kellene hogy éreztesse akár egy picit is hogy fontosak vagyunk számára!de ez nem így van!

Mit tehetnék,már aztis mondtam akkor elmegyünk,soha semmire semmi reakciója sincs!

Ki mit tenne,egyáltalán minek lenne értelme?