Ki mit tenne ha ilyen életben élne? (hosszú lesz)?
12éve vagyok férjemmel ebböl 4éve házasok,én 31é ö 43é.3gyermek 13,10,3évesek vannak az idösebb az elözö kapcsolatomból van.
Anyosékhoz kerültem sajnos nehéz körülményekből mert elöbb elköltöztek ittas anyámtól és utánam jött a párom hogy de jöjjek hozzájuk lakni.de amibe csöppentem azthittem szeretet család se telt az idö és bizony mindenki kimutatta fogafehérjét.anyos mindent kritizált beleszólt apos meg az udvaron szidja jó hangosan a szomszédokat meg politikát sokszor trágár szavakkal,és mind gyerekeim elött téve a mai napig.sokszor albérletbe mentünk volna legalábbis én,de párom jaj mi lesz anyuékkal,hát mama pici fia,ha rosz hangnemben válaszoltam akármit,akkor mama felugrott hogy beszélek én a kisfiával,és ez csak a legkisebb dillema,úgy 3éve elkezdtem kinyitni a szám,erre mindenki aszongya kinyillot a csipam.a családom nem látom,se baratnöm se senki,fözök mosok takarítók,ráadást a legkisebb egész napot igényel,a férjem csak a szüleinél lógott egyfolyton ha kellett még aludt is náluk,mindene megvan,BMW,motor,motoros ruha amit akart stb.összeházasodtunk csakhogy többet keressen,de nagyon magára ver hogy azért ö dolgozik stb..ha beszélhetnénk vele én mondom ö pilákol azt elalszik,de mással olyan frappánsan tud beszélgetni hogy csak csuda,velem soha,annyit mond telhetetlen vagyok pedig egy forintot nem ad a pénztárcamba,képes pénz nélkül ithol hagyni a gyerekkel,és ha baj van hogy vigyem gyerekeim mikor az ö számláján van a fizetése?de közben a gyes meg csaladibol kifizetem a tvt internetet meg elöfizetésem meg vettem a tvt a törlesztést vonják,jah meg a bérleteket.ennyi nem marad.évente ha költözni magamra de azt azért mert látja már hogy a bugyim is szakadt,és hozzá füzőm nagyon jól keres,simán albérletbe is élhetnének,söt1,6évig dolgoztam idehaza is cégnél meg 4évet elötte, de sajnos mama nagyon beteg lett hol jobb hol nagyon rászorult a segítségre,igaz sokat segített de mindig hantorgatott és beleszólt mindenbe.parom még lelkesebben odabújt hozzá már napi szinten ez alatt a 1,6év alatt is a baj csak az hogy elötte is ezt tette 11évig de a beteg időbe minket úgy érzem félre lökött teljessen,hisz van 2testvére ök egy héten 2szer kijöttek pár óra azt mentek,a lényeg hogy senki nem kérte erre a párom hogy egyedül ö csináljon mindent,de a párom se mondta egy tesonak se hogy nézd nálatok felnöttek a gyerekek,nekünk még kicsi,kell a figyelem a segítség az én családomnak is,a haragom nagyobb lett mert 3éve született a legkisebb de szinte semmitse segített sose mikor nehéz idöszak volt,5honapig hasfájás volt éje föztem mostam tettem a dolgom,napja fogtam a gyereket ö 8örat dolgozik 24böl de 30percet tölt úgy a gyerekkel hogy tényleg vele,azonkívül semmi.igazaból sosem jártunk sehova,soha nem engedett úgy el hogy figyelt ö a gyerekekre,soha nem beszélgetünk és nemis valaszól mikor mondom mi aggaszt engem,hát kinek mondjam mi bánt.igazaból én mondom ö hallgat.mindig mondtam szeretném külön szülöktől jaj én akkor sajátot fizetek mint albit,apukám felajánlotta a hazát jelzálogba hogy lehessen lakásunk semmitsem tett v tesz.inkább 2millas bmwt vett.persze hitelt vett fel arra is,inkább még ide épített egy szobát konyhát fürdöt,de nem jó mert a külön élet az egészséges nem ez.amugyis 5en vagyunk kb 40nmen élünk 220cm belmagasságal.ráadást vizes penészes a lakás,a szobát fürdőt villany mellegitővel melegítem,a telünk nagyon vizes föleg mikor ruha meg fözés van ugyanis ablak csak a 2szobaba van,a kislányom kicsinek asthmás volt és mostis sokszor köhécselget stb.a ruhák frissen mosva 2 nap múlva dohos szaguak pedig mindig szellöztetek.én értem hogy könnyebb neki így de nekem nem és ha van rá lehetőség mért nem adja meg a jobb körülményt a gyerekeinek és nekem?és mért nem tudom megváltoztatni?mért ilyen makacs?és meddig legyen ez még?csak papa van a férjemnek,de kérdem én most ha ö is rászorul ugyanez lesz?ugyanígy félrelök vagy mi?a legkisebb gyermekem nem beszél egy szót se,leszámoltam mert mikor dolgozni ültem éjjel is a gyerekem pukk fent volt,tettem amit tennem kellett a pici érdekében,úgy a férjem cserben hagyott és úgy érzem ez nem élet,egyszerüen úgy érzem hogy cseléd és pótlék vagyok,bizony gyerekkel lenni sem könnyű föleg úgy hogy a párom máshol segédkezik folyton.ugy gondolom ha van testvére mindegyiknek kötelessége a háznál is ha már örökölt és az apjuk felé is segédkezni,de a baj ökse veszik magukat észre.mikor a gyerekeim azt vágják a fejemhez hogy de apa is ezt csinálja veled sokszor eltávolodva sirvafakadok mert úgy érzem belehalok,az apjuk rajukse szól,nem motiválja öket hogy tanulj,de igen ágyazzd be ágyadat,mosd el a tányért amiböl ettél stb..ezt mind én mondom,de mégse számít senkinek,pedig én tanulók a gyerekekkel én pakolok nekik,én beszélgetek velük én dicsérem öket st,mégis sokszor azt kapom tölük amit az apjuk tesz nem vesznek a gyerekeim se lassan figyelembe se.párom mindig azt csinálta megvette amit akartak azt kész,a nehézségeknél a nevelés nélküli,tanitasnal stb sosincs jelen se szóba se sehogy.a párom anya meg folyton kislányt dumalta hogy te ugye sose hagyod itt a mamát,meg ugye a mamáé finomabb,stb.apos meg hát tanitsák a tanárok normálisan a gyereket nem így,mert az ö idejükbe nem így volt stb.nemtudom mit tegyek annyi harag és bánat van bennem hogy hihetetlen,de ha maradok életem végéig kerülgetnem kell a családját férjemnek még nem jó ez sehogy,már az udvarra se járók mert állandóan ezt hallgatom apostól.de ha megyek akkor nemtudom mennyire ártok a gyerekeimnek,és nem az én szemszögöm akarom nézni,de azis elgondolkodtató hogy minek maradjunk hisz csak látja gyerekeit úgyse tesz többet ha 12évig nem tett akkor már úgyse fog!!??nem?szeretem a férjem de úgy érzem nem ezt érdemeljük,semmi összetartás nincs mert folyton másképp csinál mindent,pedig úgy kellene hogy éreztesse akár egy picit is hogy fontosak vagyunk számára!de ez nem így van!
Mit tehetnék,már aztis mondtam akkor elmegyünk,soha semmire semmi reakciója sincs!
Ki mit tenne,egyáltalán minek lenne értelme?
válasza:Itt a válaszolók is megérik a pénzüket. Minimálbéres munkája lehet a kérdezőnek, úgyhogy ajánlgassátok a költözést az albérletbe, na meg az anyaotthont... A gyerekekkel meg mi lesz?
A helyzet az, hogy a hajó elment, jelenleg még nincs mit tenni. Talán-talán, ha a két nagyobb gyermek önállósodik, de az még egy évtized.
válasza: válasza:Az előttem hozzászólónak igaza van: ha közös háztartásban éltek, közösen fizessetek mindent. Ilyen nincs, hogy a férjed nem ad semmibe.
Próbálj meg pénzt összeszedni valahogy, aztán lépj le, amikor tudsz! Ha már megbeszélni nem tudod vele... vagy próbáltad egyáltalán vele megbeszélni ezeket? A leírtak alapján annyi esze nincs, hogy a gyereket nevelni kell, és pénz is kell a családfenntartáshoz.
válasza:Én végig csináltam, csak nekünk 1 gyerekünk volt. De ugyanúgy anyósékkal éltünk, mert a férjem sikeresen rábeszélt, hogy így tudunk spórolni, és nem lesz olyan rossz. Ahogy írtad: Idővel mindenki kimutatta a foga fehérjét. 1 évet sem éltünk ott mi már a férjemmel napi szinten veszekedtünk az anyós és após miatt. Ahogy nálad is, nálam is a férjem nem értette, nem akarta tudomásul venni, hogy ez nem jó. Az ő szülei tökéletesek.Sokszor az anyós-meny vitában az anyja mellé állt. Sokan nem is fogják fel, hogy az évekig tartó elnyomás, veszekedés eredménye az lesz, hogy egy talpraesett nőből is élő vegetációt csinál. Belefásulunk, elveszítjük az erőnket, kitartásunkat, bátorságunkat. Egyszerűen elveszítjük a küzdeni akarásunkat. Én is így jártam. Annyi erőm maradt, hogy 3 éven keresztül minden nap fenyegetőztem, könyörögtem, hogy költözzünk el. Amikor a fiam ovis lett, visszamentem dolgozni, és akkor kezdtem újra érezni, hogy van saját életem, döntésem. Akkor a férjem is érzékelhette a változást, mert rögtön belegyezett, hogy vegyünk házat, menjünk külön. Jött a remény, majd a csalódás. Vettünk házat ami nagy boldogság, hiszen végre 4 év után nem anyósékkal élünk, majd jött a csalódás, mert anyósék úgy döntöttek, hogy a közelben akarnak élni, és megvettük a szemben lévő házat. Így bár nem éltünk egy fedél alatt, de ott voltak mindig. Annyira közel laktak, hogy az ablakukon átköphettem volna.. Újra minden maradt a régiben..Az új házamban csak 2 évig bírtam. Amikor a fiam iskolába ment akkor lett elegem. Addigra már teljesen legyengültem, durván mondva, még fingani sem mertem engedély nélkül...Dolgoztam minimálbérért, és titokban mindig eldugtam egy kis pénzt. Amikor összejött 2 havi kaució, és annyi pénz, hogy 1-2 hónapig ne legyen gondom a kajára, na akkor úgy döntöttem, hogy lépni fogok. Találtam egy szoba-konyhás kis lakást amit fel kellett újítani, ezért nem kértek kauciót. Rögtön belementem. Emlékszem, hogy egy szombati nap a fiammal 2-2 szatyorral léptünk ki a lakásból, és az új otthonunkban 3 hétig matracon aludtunk, és tapétáztunk, festettünk, hogy lakható legyen. Baromi nehéz volt, de végig csináltunk. A férjem meg ez alatt az idő alatt igyekezett megkeseríteni az életünket. Végül elváltunk. Nem mondom, hogy könnyű volt minimálbérrel élni egy albérletben, de szép lassan kialakult. Ennek már jó pár éve, de tudod csak egy dolgot bánok nagyon. Hogy nem léptem korábban, hogy 7-8 évem ráment arra, hogy lelkileg teljesen leromboljon. Nem a házasságból való kilépés vagy a minimálbérből megélés volt a nehéz. A legnehezebb az volt, hogy a saját erőmet, talpraesettségemet, biztonságérzetemet, határozottságomat újra megszerezzem..
Kedves kérdező.
Tapasztalatból mondom, hogy jobb nem lesz, sőt csak rosszabb. Te is dönthetsz: Vagy kilépsz, és ha nehéz is de elmész, újra felépíted az életedet a gyerekekkel (és hidd el, senki nem fogja elvenni tőled őket) vagy maradsz ott, és hagyod, hogy ilyen életed legyen. Minden a te döntésed. Egyet már most megmondhatok: Ha maradsz az idők folyamán úgy megfogod utálni a férjedet, hogy már attól undorodni fogsz, hogy hozzád szól..Ne várj addig..Te is csak egyszer élsz.
válasza:Nekem az ilyen kérdésekről mindig az jut az eszembe, hogy primitív emberek primitív életet élnek, és úgysem fognak ezen soha változtatni.
Nem is tudnak, nem is igazán akarnak.
válasza:A 8. válaszolóval értek egyet - soha nem kerülnék ilyen helyzetbe. Ez nem "elítélés", hanem tény. A jelenlegi élethelyzeted, amiből kiutat keresel, nem hirtelen jött, hanem hosszú idő alatt alakult így, döntések sora vezetett ide.
Ha "12évig nem tett akkor már úgyse fog!!??" akkor 12 éve is ilyen volt, mikor megismerted; ennek ellenére vele vagy ennyi idő óta, szültél is neki két gyereket. Vagy esetleg mégsem volt mindig ilyen, hanem így alakult.
"Szeretem a férjem" - MIT szeretsz benne pontosan? Hogy még nem tett titeket az utcára, hogy na akkor hess mert találtam mást...?
Neki ez így MEGFELEL. Az A4-es oldalnyi panaszáradatból pedig úgy tűnik ki, hogy neked nem, ami a leírtakból persze érthető.
Olyan esetben, ha érzelmileg nem érdekelt, az a "fenyegetés", hogy ott lesz hagyva, nem fogja kiváltani az általad kívánt érzelmi reakciót (mint ahogy nem is volt neki).
Lenne hova menned a 3 gyerekkel, pénz nélkül, munka nélkül...? Ha igen, akkor mondjuk, hogy a válasz a "Ki mit tenne?" kérdésre, a csomagolnék és indulnék.
Ha nem, akkor munkát keresnék ezerrel. A legkisebb gyerkőc is óvodás korú. Ha dolgozol - érhetnek új ingerek (munkatársak, nem csak otthon vagy), lesz "saját" pénzed (Egyébként, kömhömm, a férjed nyilván fizeti az ételt, rezsit, azaz ami szükséges a fenntartódásotokhoz. És kömhömm, nem ad pénzt neked, de azt, ami kevés jön a számládra mint bevétel, abból tévét vettél részletre, grat.).
Sziasztok!Nagyon szépen köszönöm azoknak az embereknek akik ideális választ kecsegtettek számomra!!
De akik csak beszóltat mert valószínű pont ők azok a maguk emberek fajta pont ök azok akik senkit nem néznek,hát köszönöm,de latad azt kíírva kérdésemben hogy leszólhatsz,csak bátran??!!ha,olvastál ilyet??? szerintem nem!!hagyjuk is ezt a rossz részeket.
Akik normalissan válaszoltam,azt mondom igazuk van,és igen már rég leléphettem volna,és igen sajnos magam csináltam a bajt a saját fejemre,amit nem kellett volna.
Én nő vagyok igaz már az önbecsülésem is elvesztettem,de mint minden nő legalábbis én,szeret abrándozni,reménykedni,hinni hinni!!Igaz az én gyerekkorom nulla volt,az én anyámék is leszartak minket,kizártak a lakásból stb.én csak ezt nem akartam a gyerekeimnek,szerettem volna rendes összetartó családba felnevelni,és igen sajnos annyira lezuzotnak érzem magam hogy sokszor úgy érzem már agyam sincs,talán már majdnem megszokott ez az élet,hogy nincs semmi választásom!De akik együttérző kommentet írtak,rádöbbent arra hogy de igenis, rohadtul nem normális ahogy élünk!
Férjem anyja mielött meghalt,meg most a férjem szerint is, mindig azt mondták csak mindezt beképzelem magamnak,én ezt csak hiszem stb..Magyarán mondva a manipuláció sikeres volt!
És igen sajnos egy fiatal buta tudatlan nő vagyok,és igen sokszor sokmindenre rákényszerülünk,mégha nemis úgy akarjuk,és igen a sorsunkat magunk írányítjuk!De ajánlották hogy mondjam el életem,és higyem el,nem kell befordulnom önmagamba,mert mindig van választás!!
Igaza lett aki mondta,így írtam ide,én nem szégyellem,biztos sok ilyen nő lehet ilyen helyzetben v hasonloban,de nagyon bizakodó számomra akiknek sikerült megváltoztatni maguk erejéből az életüket!
Mint írtam se barátnöm senkim sincs,de nagyon jó érzés, hogy akik továbbléptek vagy megoldásos választ küldtek,hogy nemis ismernek,de együttérzően próbálnak tanácsot adni!
A másik része hogy igen van munkahelyem szeptemberben várnak vissza,csak a pici ugye szeptembertől lessz ovis,és a beszokás se biztos 2hét alatt.
A keresetem minimallbér,és igen nem hiszem hogy 3gyermek mellett tudnám önállóan fizetni,mikor nagyon drága a bérleti díj!
Hidd el igen próbáltam beszélni nagyon sokszor a férjemmel,de ő csak hallgatott,pislogott,azt elaludt miközben beszéltem,és a mai napig így tesz.Este szoktam beszélni mert nem hiszem hogy a gyerekek elött kellene.Csak annyi válasz hogy nagyon kinyillot a csípám.Persze erre a vizet néha felkapom,ez nem érdemleges válasz én próbálom mindenhogy megoldogatni,de mintha nemis érdekelné,egyszerüen nemis hozzá szóba sose ezt az egészet,persze mikor meséltem anya,apja,miket mond csak mosolygott rajt,azt megszólal hogy tudom anyú ilyen.
Mikor azt mondom neki tudod mit mire hazajössz a 8óras munkádból inkább ittse leszünk,majd akkor meglátom vigyorognal e!
Semmire semmi sose,ugyanúgy megy tovább minden,a különbség az hogy nincs mama,de amúgy semmi nem változott.
Igen így belegondolva,míg dolgoztam akkor kellett volna tovább lépni,nem a 3.at valalnom,de meglett ő erröl nem tehet,igazából azis becsapás volt az egész,mert elvetettem volna mikor megtudtam 7hetes terhes vagyok,ö nem tervezett gyermek a 3.,anyós akkoriban is rádumált,ên hülye,azt mondta tarcsd meg még dumálta úgyis fiam kap mindent stb...
Csakhogy nem így lett 3an vannak testvérek 3fele ment a hagyatéki tárgyalás határozata,és most kattantam be legjobban ez miatt,és nemtudok szabadulni semmilyen gondolatól hisz a férjem volt a szüleivel,meg van a másik 2tesó hetente 1szer néha 2szer jöttek.
Nemis magam élete bánt a legjobban,hanem az hogy feláldozota a családját,mindazért hogy a szülei szoknyája alatt lehessen meg hogy apulhassa segítse öket,pedig egy testvérse kérte hogy ezt csak ö tegye,szépen ő ment magától mert mostmár úgy látom ő ezt igyis akarta!!
Igen 3gyerek után szép summát kap havi szinten és igen tavaly énis kaptam vissza sokat,de a gyerekeim re költöttem mert ő évente ha 2szazat rájuk költ,pedig miattuk kapja az adókedvezmênyt.Sok hitelt vett fel ugye az autót is abból vette ezt a szobát is abból építette.
Már csak azt nemtudom hogy mikor elmegyek mik a jogaim mik azok amik a 2vérszerinti gyerekem érint,én mit kérhetek,mert azért nem hiszem hogy 13év után semmi,mikor a legelejétől ideadtam mindenhónapban minden ellátási őszeget,gyes,gyed,csaladipotlék,fizetés stb. papirunk semmiröl nincs hogy ki mire jogosult abból ami együtt lett,hisz ez csak egy kamra szerű volt,mára lakható lakás lett,persze nem földhivatali papíron.
Esetleg tudna e valaki ajánlani Székesfehérváron ügyvédet v aki ért hozzá és mindent elmondana nekem.
Mégegyszer köszönöm azoknak akik normális,érdemes,hozzafüzést válaszoltak!
Igen kedves nemtudom hányadik commentalo,tvt vettem amit a férjem nem vett,ami volt azt hánta azt ő vette,,így én vettem a gyerekeimnek,10hónapra kértem,még mikor ithon dolgoztam majd szeptemberben vonják utolsót.Hat neharagudj a telefon megkell mivel meguntam a párom hoz való könyörgést hogy tölcse fel,mivel ithoni telefonunk nincs.
A másik igen vesz kaját,de nekem ne mondja ma meg senki hogy valaki 450et keres havonta mert a 3gyerek után semmit nem vonnak tőle!azért senki ne mondja már hogy egy évben ennyit megeszünk!jah és a 4év alatt ugye a terhesség 9hónapjában én nagyon jól kaptam jövedelmet ugyanis elötte is dolgoztam,mikor a pici egyéves töltötte akkor meg gyed extrával dolgoztam egészen 2017január 28.ig.nos az én havi jövedelme volt csak 176000ft mert 6órás voltam.akkor a kettöt összeadod ennyiböl lehetett volna külön élet szülőmentessen.a munkám évekre kaptam idehaza,de visszamondtam mert a gyerekem lelki beteg lett mert csak én voltam neki,és ezért számoltam le.mikir dolgoztam mindent én fizettem magunknak,a sulit,pelust,gyerekruhát,bérletek buszra,tv,internet,stb,mindent beleértve,szerinted ő mit fizet,anyoséknak ő 40ezret adott havonta,ennyi nem több,amit ő még fizetett az az autója,meg a hitelei,meg autója,jah és akkor ugye nagy dohányos,szeret mindennap kenyérért járni,jah és úgy havi szinten 15000ftot elhord munkahelyére kávéra,jah és hozzafüzöm 3kmre sincs a munkahelye,de ö a mégis kocsival a járt,pedig busz is megy ,arra is lusta hogy kaját rakjon mielött elmegy mert már aztse teszem meg neki.jah és talán 3-4naponta fözök mert a kicsi ha már csinálok akármit,elkezd rosszalkodni stb.de a férjem eszik ebből tudod,pedig nem figyel a gyerekére,nos azt szokják mondani,azon lépsz amit felprszivozok,felmosok,azt eszed amit fözök,abból eszel amit elmosogatok,azt hordod amit kimosok?sorolhatnám,tiszteletlenül érzem magam mert ezt érezteti ezzel,az egész annak látszik hogy ami csak magáé azt megoldja ami nem attol az arcát is ellöki.
Nos nemis érdekes,ítélni mindenki tud!
De ha nem tudsz normális hozzá állásal kommentálni,akkor neharagudj de minek olvasod el egyáltalán,minek kattintasz rá?
Nos akkor kiis a primitív!!!
A hejzet az hogy ilyen volt biztos, csak tudod ezt szerintem elösször nem látod!
Mindegy is a lényeg hogy de tudok tenni,szépen visszameek melózni,azt lépni,azt majd bíróság eldönti kinek mi mennyi miből honnan jár!igazatok van kedves válaszolók!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!