Hogyan tudnék határozottabb lenni a hétköznapi életben is? Néha nagyon utálom magam. Hosszú lesz, a többi lent.

Már kisgyerekként is az voltam aki nem tudott az iskolában kapcsolatokat kialakítani, én voltam az a tipikus kiközösített akin mindig nevettek, hogy milyen kis béna, vagy akivel csak azért barátkoztak, mert könnyen ki tudták használni. Hosszabb távon szerencsére nem sikerült ez, mert eszem mindig volt és odébb léptem, ha visszaéltek a jóhiszeműségemmel.

Az a gond, hogy mindig bizonytalan vagyok társaságban és rövidtávon ezt ki is használják. Itt most ilyen szituációs helyzetekre, hirtelen döntésekre gondolok, könnyen írányítanak, nem tudok hirtelen kiállni magamért, frappánsan visszaszólni és emiatt kerülök kellemetlen helyzetekbe.

Sokszor megkaptam már, hogy semmire nem fogom vinni így az életben meg ilyen határozatlansággal csak rajtam fognak taposni, meg az élet kemény...stb.

Az élet azért valamilyen szinten nem így bánt velem. Igyekeztem az introvertált személyiségemnek megfelelően alakítani az életemet. Mindig kitartóan tanultam így jó és keresett szakmában el tudtam helyezkedni, jól keresek, de eleve olyan területen dolgozom, hogy a munkámat egyedül, otthon tudjam végezni így szerencsére a munka terén nem érnek napi szinten a társasági konfliktusok és hosszabb távon egy-egy projeltben tudok írányítani is akár hiszen akkor már az adott projektet magaménak is érzem, teljesen átlátom.

Egyedül ezeket a hétköznapi szituációkat nem tudom kibogozni és normálisan kezelni. Ha olyan emberrel találkozom könnyen tudnak szégyeníteni és nem tudok visszaszólni, nem tudok laza lenni és felszabadult. Akár egy pizzásfiú vagy egy bolti pénztáros is simán a talajba tud döngetni, ha ez a szándéka, nemhogy egy nagyobb hatalommal élő ember.

Ha a személyiségemet a sporthoz hasonlítanám olyan vagyok, mint egy hosszútávfutó. Sprintelni nem tudok, de kitartóan végig tudok futni egy hosszabb távot és be tudom úgy osztani az energiáimat, hogy azért győztesen jöjjek ki, csak azt érzem, hogy a világ a sprintereknek kedvez és velük versenybe szánni az nagyon kimerítő számomra.

Igazából nagyon magányos vagyok, ez a problémám és nehéz egyedül lefutni azt a hosszú távot...

Köszönöm, hogy leírhattam és ha elolvasod...

29/N