Ki mit tenne ha ilyen életben élne? (hosszú lesz)?
12éve vagyok férjemmel ebböl 4éve házasok,én 31é ö 43é.3gyermek 13,10,3évesek vannak az idösebb az elözö kapcsolatomból van.
Anyosékhoz kerültem sajnos nehéz körülményekből mert elöbb elköltöztek ittas anyámtól és utánam jött a párom hogy de jöjjek hozzájuk lakni.de amibe csöppentem azthittem szeretet család se telt az idö és bizony mindenki kimutatta fogafehérjét.anyos mindent kritizált beleszólt apos meg az udvaron szidja jó hangosan a szomszédokat meg politikát sokszor trágár szavakkal,és mind gyerekeim elött téve a mai napig.sokszor albérletbe mentünk volna legalábbis én,de párom jaj mi lesz anyuékkal,hát mama pici fia,ha rosz hangnemben válaszoltam akármit,akkor mama felugrott hogy beszélek én a kisfiával,és ez csak a legkisebb dillema,úgy 3éve elkezdtem kinyitni a szám,erre mindenki aszongya kinyillot a csipam.a családom nem látom,se baratnöm se senki,fözök mosok takarítók,ráadást a legkisebb egész napot igényel,a férjem csak a szüleinél lógott egyfolyton ha kellett még aludt is náluk,mindene megvan,BMW,motor,motoros ruha amit akart stb.összeházasodtunk csakhogy többet keressen,de nagyon magára ver hogy azért ö dolgozik stb..ha beszélhetnénk vele én mondom ö pilákol azt elalszik,de mással olyan frappánsan tud beszélgetni hogy csak csuda,velem soha,annyit mond telhetetlen vagyok pedig egy forintot nem ad a pénztárcamba,képes pénz nélkül ithol hagyni a gyerekkel,és ha baj van hogy vigyem gyerekeim mikor az ö számláján van a fizetése?de közben a gyes meg csaladibol kifizetem a tvt internetet meg elöfizetésem meg vettem a tvt a törlesztést vonják,jah meg a bérleteket.ennyi nem marad.évente ha költözni magamra de azt azért mert látja már hogy a bugyim is szakadt,és hozzá füzőm nagyon jól keres,simán albérletbe is élhetnének,söt1,6évig dolgoztam idehaza is cégnél meg 4évet elötte, de sajnos mama nagyon beteg lett hol jobb hol nagyon rászorult a segítségre,igaz sokat segített de mindig hantorgatott és beleszólt mindenbe.parom még lelkesebben odabújt hozzá már napi szinten ez alatt a 1,6év alatt is a baj csak az hogy elötte is ezt tette 11évig de a beteg időbe minket úgy érzem félre lökött teljessen,hisz van 2testvére ök egy héten 2szer kijöttek pár óra azt mentek,a lényeg hogy senki nem kérte erre a párom hogy egyedül ö csináljon mindent,de a párom se mondta egy tesonak se hogy nézd nálatok felnöttek a gyerekek,nekünk még kicsi,kell a figyelem a segítség az én családomnak is,a haragom nagyobb lett mert 3éve született a legkisebb de szinte semmitse segített sose mikor nehéz idöszak volt,5honapig hasfájás volt éje föztem mostam tettem a dolgom,napja fogtam a gyereket ö 8örat dolgozik 24böl de 30percet tölt úgy a gyerekkel hogy tényleg vele,azonkívül semmi.igazaból sosem jártunk sehova,soha nem engedett úgy el hogy figyelt ö a gyerekekre,soha nem beszélgetünk és nemis valaszól mikor mondom mi aggaszt engem,hát kinek mondjam mi bánt.igazaból én mondom ö hallgat.mindig mondtam szeretném külön szülöktől jaj én akkor sajátot fizetek mint albit,apukám felajánlotta a hazát jelzálogba hogy lehessen lakásunk semmitsem tett v tesz.inkább 2millas bmwt vett.persze hitelt vett fel arra is,inkább még ide épített egy szobát konyhát fürdöt,de nem jó mert a külön élet az egészséges nem ez.amugyis 5en vagyunk kb 40nmen élünk 220cm belmagasságal.ráadást vizes penészes a lakás,a szobát fürdőt villany mellegitővel melegítem,a telünk nagyon vizes föleg mikor ruha meg fözés van ugyanis ablak csak a 2szobaba van,a kislányom kicsinek asthmás volt és mostis sokszor köhécselget stb.a ruhák frissen mosva 2 nap múlva dohos szaguak pedig mindig szellöztetek.én értem hogy könnyebb neki így de nekem nem és ha van rá lehetőség mért nem adja meg a jobb körülményt a gyerekeinek és nekem?és mért nem tudom megváltoztatni?mért ilyen makacs?és meddig legyen ez még?csak papa van a férjemnek,de kérdem én most ha ö is rászorul ugyanez lesz?ugyanígy félrelök vagy mi?a legkisebb gyermekem nem beszél egy szót se,leszámoltam mert mikor dolgozni ültem éjjel is a gyerekem pukk fent volt,tettem amit tennem kellett a pici érdekében,úgy a férjem cserben hagyott és úgy érzem ez nem élet,egyszerüen úgy érzem hogy cseléd és pótlék vagyok,bizony gyerekkel lenni sem könnyű föleg úgy hogy a párom máshol segédkezik folyton.ugy gondolom ha van testvére mindegyiknek kötelessége a háznál is ha már örökölt és az apjuk felé is segédkezni,de a baj ökse veszik magukat észre.mikor a gyerekeim azt vágják a fejemhez hogy de apa is ezt csinálja veled sokszor eltávolodva sirvafakadok mert úgy érzem belehalok,az apjuk rajukse szól,nem motiválja öket hogy tanulj,de igen ágyazzd be ágyadat,mosd el a tányért amiböl ettél stb..ezt mind én mondom,de mégse számít senkinek,pedig én tanulók a gyerekekkel én pakolok nekik,én beszélgetek velük én dicsérem öket st,mégis sokszor azt kapom tölük amit az apjuk tesz nem vesznek a gyerekeim se lassan figyelembe se.párom mindig azt csinálta megvette amit akartak azt kész,a nehézségeknél a nevelés nélküli,tanitasnal stb sosincs jelen se szóba se sehogy.a párom anya meg folyton kislányt dumalta hogy te ugye sose hagyod itt a mamát,meg ugye a mamáé finomabb,stb.apos meg hát tanitsák a tanárok normálisan a gyereket nem így,mert az ö idejükbe nem így volt stb.nemtudom mit tegyek annyi harag és bánat van bennem hogy hihetetlen,de ha maradok életem végéig kerülgetnem kell a családját férjemnek még nem jó ez sehogy,már az udvarra se járók mert állandóan ezt hallgatom apostól.de ha megyek akkor nemtudom mennyire ártok a gyerekeimnek,és nem az én szemszögöm akarom nézni,de azis elgondolkodtató hogy minek maradjunk hisz csak látja gyerekeit úgyse tesz többet ha 12évig nem tett akkor már úgyse fog!!??nem?szeretem a férjem de úgy érzem nem ezt érdemeljük,semmi összetartás nincs mert folyton másképp csinál mindent,pedig úgy kellene hogy éreztesse akár egy picit is hogy fontosak vagyunk számára!de ez nem így van!
Mit tehetnék,már aztis mondtam akkor elmegyünk,soha semmire semmi reakciója sincs!
Ki mit tenne,egyáltalán minek lenne értelme?
Ne haragudj, de annyira összeírtad az egészet, hogy nincs egy normális mondatod, így képtelen voltam végig olvasni. Odáig ment, hogy "albérletbe mentünk volna....etc"
De mégis válaszolok a kérdésedre, hogy ki mit tenne ha ilyen élete lenne (mert így lenne helyes a kérdés)
Én sosem költöztem volna anyósékhoz, főleg nem 3 gyerekkel. De sosem késő lépni. El kell költözni albérletbe. Ha a férjed szeret, akkor menni fog veletek. Ha nem szeret, akkor legalább nyugodt szívvel adod be a válópert.
Sziasztok!
Bocsánat igen jól összekutyultam már láttam csak olyan pici volt az ablak a telomon alig tudtam követni magamis!
A 2kisebb gyermekem itt született a legidösebb ugye velem jött ide 11ével ezelött.13éve élek itt,igen a férjem ilyen volt az első eltelt 2évünk után,de ezaz utolsó 3év volt a legrosszabb.
Igen úgy nekem nincs mit vesztenem hisz semmim nincs konkrétan,de más szemszögből igen van,3 gyermekem akik igénylik apjukat még ha nemis törödik velük semmitsem mikor sokszor hangoztatják hogy de apa mértnem jön,de ö mikor játszik velem,mért nem segít stb.a kislány aki tíz éves egy kicsit lelkiproblémás,sokat beszélgetek is vele de mégse javul a dolog.
Igazából attól félek ha megyek hogy ö másképp látja majd a helyzetet pedig elmondja és látja a problémát úgy látom azért csöppet érti is ezt a dolgot,de mégse szeretne elszakadni semmilyen módon.
Igen az ember mindent későn bán meg,és igen én is bele estem hibába mert mindig azthittem de jobb lessz,majd ezután,nem majd azután ,de sajnos nem így lett.
Köszönöm akik igazán (válaszolt/válaszol)!
A lényeg az hogy a gyermekeim semmilyen modón nem szeretném elveszíteni,de aztse szeretném hogy hibáztassanak ezért,nem szeretném azt higgyék hogy csak magamra gondoltam,pedig nem így van,őket nézem most is hogy nyugodtan lehessenek,koncentralhassanak,tanuljanak hogy lehessen jövőjük.
A bajom csak az hogy egyedül nemfogok tudni megadni annyi mindent mint eddig kaptak,ugye a kislányomnak papa megcsinálja a reggelit is,meg mindent megvettek neki amit eddig kért a férjem szülei meg a férjem is.Félek hogy ellenem fordul mikor már csak mi vagyunk.Édesapámhoz tudnék menni,albérletet nemtudnék fizetni a pici korlátja végett még nem tudok visszaállni a munkába,meg minimálbérrel nem hiszem tudnám állni.Édesapám 80kmre lakik a munkám meg itt van és vagy nem kapom meg munkát olyan messze újra otthonra,vagy ugye 6ra nem érek dolgozni be mert nincs nyítva óvoda reggel 5órától...
A másik, igen ,sokszor volt havi 40e forintért albérlet lehetöség,de sajnos akkor még munkahelyem sem volt gyesre meg semmit nem kaptam és ugye a kaukció az fontos az egy biztosíték a kiadónak,a másik része az hogy a férjem talán kb 7szer adott a kezembe pénzt a 13év alatt,azt is akkor mikor fizetnem kellett,és mindenhonapban megvárta hogy mikor dolgoztam,elfogy az én fizetésem utána jött ő a számlás fizetésekkel,a mai napig kártyával fizet,sose veszi le a pénzt ha van is nála közli hogy kinyult hozzá mert nem oda rakta,és egy cmrel odébb volt,mindegy ezt nemis dillemázom,sajnos tény elrontottam és buta voltam mert lett egy 3.gyerek pedig elötte kellett volna cselekednem,de mostmár nem számít,csak nemtudom hogy lehetne normális körülmények között kiszakadni innen,a múltkor összekaptam aposal mert megvédtem a nagyfiam mert a kislány meg a fiú összekaptak,de láttam ki a hibás és bizony megszidtam,erre a kislány ment árulkodni papának,papa meg szidta a nem vérszerinti unokáját,én meg nem hagytam ezt ,kizavartam innen a lakásból apost,ö erre azt közölte hogy kirak,mondtam neki nem kell megyek a lábamon,erre aszongya de a gyerekeid nélkül,bocsánat akár tiszteletlen v nem de mondtam neki hogy mit akar menni se tud,minek magának gyerek hisz a fiát se tudta tiszteségre nevelni!
2napig nem találkoztunk ugye egy udvarban 2ház van,de ö jött le a 3.napon hogy neharagudjak stb. hát én is elnézést a szavakér,de a gyerekeim,bárkitől megvédem akárhogy.de ez így akkorsem mehet,2hetente nagyobb veszekedések nem jó senkinek sem,a férjem soha nem állt mellém,mikor anyós is vitatkozott akkorsem,sosem,soha ráse szólt egyik szülőjére sem,
és igen tudom hogy elöbb valahogy pontot kell tennem ennek a helyzetnek a végére.
Tipikus:
Szar családban élek, megoldás? Elmegyek egy másik szar családba, kiszolgáltatom magam, szülök egy rakat gyereket, nehogy véletlenül esélyem legyen kilépni onnan.
Ne haragudj, de gondolkoztál te életedben egy percig is?
Kötve hiszem.
Mit tennék ilyen helyzetben? SOHA nem kerülnék ilyen helyzetbe.
Sajnos nagyon sokan inkább ítélkeznek, mert még sosem volt részük ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.
Azt tudod tenni, hogy elmész majd dolgozni, nem kéred a gyerekek után járó adókedvezményt. Amikor eljön a február és megcsinálod az adóbevallást, akkor a johisan járó és visszaigényelhető adókedvezményt, ami egy év alatt több száz ezer forint, fogod és lelépsz egy albérletbe, majd beadod a válópert.
Ez a házasság sosem lesz jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!