Hogy mondjam el anyósomnak, hogy ne bántsam meg?

Hát jó le lett itt pontozva az egyik válaszoló, de azért a határozott és erőteljes NEM-et mindenki megérti. A kérdező ezt nem meri meglépni, mert jaj mi lesz, ha megbántódik.

Az nem, hogy "egyszer" hogy "említettem" hogy "anyu lesz bent". Ez nem NEM. Meg kell mondani, hogy csak anyukámat akarom magam mellett tudni, nem szeretném, hogy te is begyere/ ön is bejöjjön, nem nyitok erről vitát, így lesz és kész.

És különben is minek neki szólni? Majd szóltok mikor megszületett. De ezen kívül nem kell neki szólni, nem csak el kell sumákolni, hogy véletlen pont nem szóltok neki és ezért lemarad. Meg kell neki mondani, hogy NEM akarod, hogy bemenjen ő is és pont. És aztán majd csak akkor kell neki szólni, ha már megvan a gyerek.

Olyan jó, hogy mindenki határozott egyéniség és seperc alatt megmondja akár az anyósának is a frankót és még sértődés sincs belőle.

Most komolyan, az én anyósom is ilyen, még a NEM-et sem érti meg, mert úgyis megmagyarázza, hogy de miért legyen IGEN. Hogy miért? Mert megszokta, hogy mindig az van amit ő akar és ezért nem tudja elfogadni, ha másképpen alakulnak a dolgok, mint a fejében elképzelte.

Hasonló volt a szitu nálunk is, ők mindenképpen tudni akartak minden percről a szülésnél. Gondolhatod, hogy közöltük velük, hogy még csak szólni se fogunk, nemhogy majd ők minden mm tágulásról tudjanak.

Ez a te döntésed. Ha azt akarod, hogy a férjed legyen bent ő lesz bent, ha az anyukád akkor ő, ha a barátnőd akkor meg ő, ha senkit nem akarsz látni akkor senki. Elég kiszolgáltatott helyzetben leszel így is, nem kell még egy nem kívánatos személy oda.