Baj, ha nem akarom, hogy a párom családja az életünk része legyen?
Nem tudtam őket megkedvelni a négy év alatt, amióta együtt vagyunk. A párom számomra tökéletes, de a szülei csak kizsigerelik ahogy tudják. Addig jó csak a párom, amíg segítség kell. Sohase számíthatott rájuk. Ezt ő is tudja, csak nehezen fogadja el. Én viszont egyáltalán nem tudom elfogadni, nem akarom hogy részt vegyenek az életünkben. Hamarosan telik saját lakásra, egyszer meghívjuk őket, de utána nem akarom őket ott látni. Baj ha így gondolom? Értelmes, tanult nő vagyok, türelmesnek is tartom magamat, de ez az életem egyetlen pontja, amit nem bírnék kezelni.A saját családommal normális a kapcsolatunk, de nyilván ők is elfogadják, hogy saját életünk van saját döntésekkel, azt éljük. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy olyan kapcsolatnál, ami lehúz, még az is sokkal jobb, ha nincs kapcsolat.
23l (a párom 32)
Nem írtad, hogy mik azok a dolgok, amik zavarnak anyósodban, apósodban. Így nem lehet semmit mondani.
Az, hogyha a párodat kihasználják, de téged békén hagynak, nem ok arra, hogy ennyire ellenséges legyél velük. Ha konkrétan veled viselkedtek ellenségesen, bántottak igazságtalanul, akkor már inkább érthető lehet.
Az efféle teljes elzárkózást csak nagyon bunkó viselkedés esetén tartom megfelelő lépésnek.
Kicsit az az érzésem, mintha ki akarnád sajátítani a párodat.
" ha nem beszélem meg vele, akkor pénzünk se lenne,mert mindig sírnak hogy adjon a párom."
És ő ad? Akár a hátad mögött is?
Ez nem úgy hangzik, mint ami varázsütésre megváltozik egy 32 éves embernél. Még összebútorozás meg közös lakás előtt beszélj vele, mert ha ez így van, nem az anyósék a baj, hanem a párod.
"...ha nem beszélem meg vele, akkor pénzünk se lenne,mert mindig sírnak hogy adjon a párom. Ugyanúgy ahogy elvárt volt, hogy anyóst ő furikázza, vásároljon neki, holott nem szorul rá. Ha nem vagyok elég határozott, akkor a szülők lesznek azok...."
És ha névnapon, születésnapon és még néhány alkalomkor elmennek hozzátok a lakásotokba, akkor mi történik? Ettől még nem adtok nekik pénzt, nem furikázza nyakló nélkül a párod őket stb.
A hétköznapi problémákat rendezni kell és kiállni a saját álláspontotok mellett. Ettől függetlenül kölcsönösen vendégül láthatjátok egymást. Persze, ha egy ilyen ünneplésnél mindig felhánytorgatnák, hogy miért nem furikázza őket a párod, vagy miért nem adtok nekik pénzt, akkor érthetőbb lenne, ha nem akarod meghívni őket magatokhoz.
"A páromat nagyon szeretem, de annyira senkit nem tudnék szeretni, hogy ilyen családot elviseljek." - akkor nem vagytok egymáshoz valók.
Csak akkor lehetsz velük ilyen elutasító, ha a párod (önszántából) fordít hátat nekik.
Hogy eshet ez a párodnak? Belegondoltál már ebbe?
Nem baj, de te nem dönthetsz erről egyedül. A párod felnőtt ember, nem parancsolhatsz neki.
Az már más, hogy a közösen megkeresett pénzeteket nekik adja, amiatt teljesen megértem a kiakadásod. De egy kapcsolatban az a normális, ha a döntések közösek.
Én sem szeretem az anyósom, de eszembe se jutna, hogy ne jöjjön, mikor tudom, hogy a párom örül a jó viszonynak. Te nem írtad le a párod véleményét, pedig nem mindegy. A kérdésed alapján ő szívesen látná őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!