Más is járt már így az anyósával?

"Nem lepasszolni szeretnèm, csak sok mindenben jól jönne a tanácsa, első gyerekes anyuka vagyok ès a vèdőnőnk sajnos nem a legjobb."

Az lenne az egészséges gondolkodás ha megértenéd hogy a gyereknevelés akkor is a te feladatod ha semmiféle segítséged nincs, tanácsadást pedig sok helyről kaphatsz nem feltétlenül anyós,após a megfelelő emberek erre. Mindenki máshogy nevelte a gyerekét, ahány ház annyi szokás. Nem biztos hogy a tanácsai a te életstílusoddal összeegyeztethetőek.

Képzeld el azokat akiknek nincsenek szülei vagy nagyszülei (sokan vannak köztük én is) vagy még anyósa/apósa sem, vagy csak egyszerűen nagyon távol laknak egymástól. Mit tennél ebben a helyzetben? Te még így is szerencsés ember vagy, hogy anyukád segít ha kell. Az hogy anyós nem úgy áll a gyerekedhez mint anyukád nem azt jelenti,hogy nem szereti. Sokféleképpen ki lehet mutatni a szeretet.

Fogadd el a helyzeted és élvezd a kisfiaddal töltött minden percet hiszen ezek a legfontosabbak, nem az amit mások töltenek vele.

Valóban a Ti feladatotok és felelősségetek első sorban a gyermeketek

ellátása. Főleg, hogy a gyermekeknek 3.5 éves koráig mindenképpen és

lehetőség szerint a szülei mellett a helye : amennyiben megvalósulnak

az ehhez legalább alapvető körülmények ( szellemi, szociális és más :

gondolom ez alapvetően nálatok is megvan. ).

A nagyszülő bizonyos esetekben kötelezhető csak ilyesmire. :

És nem is feltétlen feladatköre. A pelenkázás meg az édesanyuka,

vagy hiányában a Nevelő szülő feladata : normális esetben.

Szerintem nem tudjuk megítélni pontosabban a helyzeteteket, mert

sok féle távmunka létezik ám! Vannak tördelői feladatok is távmunka

ként kiadva, viszont vannak konkrét szellemileg nagyon terhelő ( már

ha megfelelő gondossággal és körültekintéssel végzik, .. . ) lét és

vagyon biztonsági távfelügyeleti munkahelyek is ám! Csak ezt civil

emberek nem nagyon veszik figyelembe, hogy vannak kemény helyek is.

Mi meg honnan tudjuk, hogy tördelési, biztonság technikai vagy más

távmunkája van? Így még tanácsot sem adhatunk felőle, nem hogy

ítélkezni nincs jogunk felette ( szerintem amúgy sem : csak szólok ).

Mindenkinek nehéz a feladata, nem csak neked, hidd el.

Nem kell annyira sajnálnod magad, szerintem. :)

Ha különösen megterhelő ez a feladatkör számodra :

Miért vállaltad, hiszen sejthetted a felkészítő oktatás alatt. :

Hiszen a legtöbb ember elmegy szülő tanfolyamra ( szerintem

kötelezővé kellene tenni gyermek vállalás előtt a sikeres elvégzését :

csak a mainál sokkal relevánsabb és fejlettebb formában.

Ha még így sem bírod, akkor vegyél fel szerintem egy dadust, de

olyat, aki képzett Nevelő szülő vagy Óvodai dajka, és akkor megtapasztalhatod mellette, mert úgyis mondani fogja, mi is a Te feladatod és feladat köröd a gyermeke(i)d nevelése tekintetében.

Meg fogsz lepődni, mennyire komplex dolog ez.

Én már voltam Nevelő szülői felvételin. Átmentem, szinte csonk nélkül.

Csak azért nem lettem mára Hivatásos Nevelő szülő, mert éppen

költözés előtt álltam, és nem engedhetnek oktatásra sem addig,

amíg nem vállalom, hogy legalább 8.5 év időtartamra a képzést folytató településen, ( vagy ha falun laktam volna az aktuális faluban vagy a képzés helyére elejétől költözve nem lakom ). Így idén kell keresnem magamnak itt, az új helyemen ilyen lehetőséget : ha még mindíg szándékomban áll elvégezni. :D

Akkor legyél hős lécci, ha a teljes gyermekkora tökéletesen telt, és

Ti mindent megtettetek ( Te és a Párod, és a gyermeked testvérei. )

hogy a gyermeked a tutiban nevelkedtek fel. Ha lesz Nálam is ilyen,

és nem csak az exem gyermekeinek és az exemnek segítettem, akkor

leszek igazán büszke magamra is, hogy igen : megcsináltuk.

A kezdeti nehézségeken fennakadsz, mi lesz ha valóban baj lesz?

Akkor a Párodé lesz csak? Ugye nem.?

Nem akartam kioktatóan viselkedni és személyeskedni :

csak általános tapasztalatok alapján mondtam és kérdeztem pár

dolgot. Eszem ágában sem áll megsérteni és vagy megalázni Titeket.

Adri

Gyakorlo nagymama vagyok,ket unokaval.Ket (lany)gyermeket neveltem fel,de en sem szivesen pelenkazom az unokaimat.Tudom nevetsegesen hangzik,de nekem ezekkel az uj pelenkakkal gyult meg a bajom,sosem vagyok biztos benne, hogy jol adom-e rajuk.Szoval ha lehet, a pelenkazast atpasszolom a szuloknek.Szivesen etetem oket,de csak akkor,ha az elkeszitett etelt a kezembe nyomjak.Soha nem dumalnek bele,hogy a lanyom mit es hogyan fozzon a sracoknak,vegul is o jobban ismeri az uj trendeket mint en.Oltozteteshez is csak azt adom rajuk, amit a lanyom kikeszit,szoval megprobalok a hatterben megbujo segitseg lenni, es nem akarom eloterbe tolni magam.Ha a kerdezo anyosa lennek, valoszinuleg panaszkodna, hogy mennyire passziv vagyok, es nem szivesen vagyok egyutt a gyerekkel.Pedig imadom az unokaimat.Viszont uj kor,uj szokasok,uj elvek a gyermeknevelesben, es ebbe nem akarok beleszolni.Viszont ha jatekrol van szo, minden orultseget megteszek a sracoknak.

Itt, ezen az oldalon eleg gyakori jelenseg,hogy az anyos mindig hulye, es meg egy cumit sem tud anyuka elvarasainak megfeleloen a gyerek szajaba dugni.Lehet, a kerdezo anyosa is egy ilyen passzivabb nagyi.Attol meg szeretheti az unokajat.De hat tudjuk, akar van sapkaja,akar nincs.....

Megkérdezném, nem lehet, h anyósodnak veled van valami baja? előtte milyen volt a kapcsolatotok? csak mert én is hasonlóan jártam, mikor teherbe estem, az 1-3 hónapban még csak nem is kérdezett a piciről, ennek azonban az volt az oka, h lényegében ez a terhesség azt jelentette, h az egyetlen pici fiacskáját elszakítottam tőle... mikor elköltöztünk, míg a pici meg nem született, el se jött megnézni, hova költöztünk. utána is csak akkor, mikor párom elhozta meg hazavitte. bár az akkor kialakult hercehurca miatt én is másképp állok hozzá, udvarias vagyok, de nem vagyok olyan közvetlen, mint előtte. volt 1-2szer, h kérdeztem tőle valamit, ő is annyit mondott, már nem emlékszik, nem is erőltettem, bár am nem is lennék túlzottan kíváncsi a véleményére, meg h mit hogyan csinálna.

eleinte nem nagyon tudott mit kezdeni a lányunkkal, de ez egy idő után javult. akkor rossz volt nézni, egy halott nagyobb lelkesedéssel beszél bárkihez, mint ahogy anyósom akkor beszélt a lányunkhoz. mindemellett elég nagy volt az önbizalomhiánya, nem tudta normálisan bepelenkázni, öltöztetni, és bár megcsinálta, elég bátortalan volt, gondolom amiatt, h látjuk, mit össze bénázik. ezzel szemben anyukám mindent mintha mi sem lenne természetesebb, csinált egyből. na az etetést már viszont ő se nagyon vállalja be, elég rossz evő szegénykém, ugyh ha nem eszik, még anya is ink visszapasszolja, h etesse akk az anyja. végül is kialakult egy olyan rend, h anya segít mindenben, mindennap főzött az 1-6 héten, míg feküdtem, ő segített a pici körül, sokat vigyáz rá, míg anyósom ink ajándékokat vesz. mind a ketten nagyon szeretik, csak épp másként.

De én örülök is, h nem akar mindenáron beleszólni mindenbe, mert míg anyától mindent megkérdezek, addig ha ő akarna ennyit segíteni, borzasztó zavarna és tolakodásnak venném. Mint ahogy előttem írták, amit anya csinál az természetes, míg az anyósnál ugyanez nem igaz.