Más is járt már így az anyósával?

"Kedves Mama! Gyereket szeretnénk, de szeretnénk, ha te is aktívan részt vennél az életében, segítenél, megfelelő ajándékokat vennél majd neki, és sokat vigyáznál rá!"

"Persze gyerekek, Benne vagyok, induljon a baba- project"

Na, ha nem zajlott le ez a beszélgetés, akkor nem értelek.

Ne legyenek elvárásaid, mert van a te életed, és van az ő élete. A kapcsolatotok meg kétoldali. Ő ennyit ad bele, fogadd el.

Nem tudom kinek címezzem a hozzászólást elsősorban.

Kérdező, hát tényleg örülj, hogy eddig nem okoskodott sokat anyósod a gyereknevelés terén. Az enyém folyton osztotta az észt. Az tényleg furcsa, hogy a kérdéseidre nem válaszol, szerintem zavarban van, nem akar hülyeséget mondani és ő nem egy született anyatípus. Azt nem értem, ha nem tud mit kezdeni egy csecsemővel, miért ajánlgatja, hogy vigyáz rá egész nap. Szerintem csak a szája jár. Tudja jól, hogy úgyse hagynátok rá hosszabb időre. (Ezt a bulit az én anyósom is eljátszotta: nem merte felemelni, de mi utazzunk el egy hétre és ő vigyáz a 8 hónapos babánkra. ???)

Egyébként örülj a hátizsáknak, azt még ti tudjátok legalább használni. Szerintem ajándék terén ez még nem gáz.Legfeljebb adj neki tippet: milyen pelust, bébiételt használtok.

Összességében azon kívül, hogy az az érzésem, hogy kicsit tehetetlennek érzi magát babázás terén nem látok nagy problémát. Leszámítva a "vigyázok a babára, de nem tudom etetni és pelenkázni" esetet.

A hozzászólóknak, akik úgy gondolják, hogy engedélyt kell kérnie egy felnőtt házaspárnak a szüleiktől ahhoz, hogy gyereket vállaljanak...hát vizsgáltassák meg az agyukat! Ők szülői beleegyezéssel szültek vagy fognak bele a babaprojektbe? Ennek ellenére az a normális, ha nagyszülő időnként segít, és ha nagymaminak lesz szüksége segítségre, akkor a gyerekei ott lesznek mellette. Gondolom a nagyinak se kell engedély ahhoz, hogy megöregedjen, infarktust kapjon vagy kivetesse az epekövét.

Úristen, bárcsak az enyém lenne ilyen. Ez egy álom-anyós!

Anyám nekem is olyan, mint a tiéd, de az más. Én ezt anyósomtól nem várom, nem igénylem. Anyám az anyám, kinyomott, mosta a kaksis popóm, ő nevelt, mindent tőle tanultam, gyakorlatilag minden természetes amit és ahogy csinál, nincs kényes téma, azt is megszoktuk ki hogy mondja meg a véleményét, ki min sértődik, min nem és így tovább. Ez egészen más kapcsolat, más viszony, mint anyóssal. Anyósom egy kvázi idegen. Rondán hangzik, de nekem senkim. Évtizedeket leéltünk úgy, hogy azt sem tudtuk a másik ki, és ha elválnánk a férjemmel gyerek nélkül az ég világon semmi, de semmi nem is kötött volna össze minket anyósommal. Fel se tűnt volna, ha többet nem látjuk egymást. Ez viszony persze kinél jobb, kinél nem, de alapvetően tényleg erről van szó, hogy két teljesen máshogy felnövő, mindent máshogy csináló, más szokásokkal bíró (nyilván ez így van minden embernél, az élet más területein is, de azért a háztartás a te privát otthonodban meg a gyereknevelés, amit a te hüvelyeden kipréselt babádon végzel az speciális, intim és nagyon-nagyon saját dolog és én most erre gondolok). Tehát ha jön és ebbe elkezd okos lenni, belemagyarázni, megmutatni stb. azt nem úgy fogod venni, mint anyádtól, mert nem is lehet.

És a te anyósod még mindig a sokkal jobb verzió, mint amik vannak. Mert ő törődik ugyan veletek, de nem telepszik rád, nem akarja irányítani a dolgaidat, nem akarja, hogy az legyen, hogy hülyeséget mond stb. Ha sír tudja, hogy majd te megnyugatod egy öt hónaposnak úgy is az anyja az igazi és oda is adja (vannak ám olyan anyósok, akik ilyenkor direkt még kérésre se adják vissza, mert majd ő megmutatja...) Szóval ő aztán tényleg semmit sem csinál, amibe bele lehetne kötni, de te mégis megteszed. Hidd el, ha elkezdene úgy pörögni mint anyád, akkor téged zavarna a legjobban. Így sokkal jobb ez az egész a kapcsolatotoknak.

Teljesen rendjén van az anyósok reakciója, ezen nem is kell agyalnod.

Képzeld el a szitut, hogy említetted, most kezditek a hozzátáplálást. Na már most, akkoriban azért a HT teljesen másképp alakult és most egy sarkított példa, de ha anyósok azt mondaná, hogy adj pörköltet a gyereknek noklival, mert én is azt adtam, akkor ízig vérig lennél sértve, hogy hogyan adhat ilyen tanácsot. Változnak az idők, lehet ezért is nem akar "beleszólni" a dologba.

14!

Értő olvasás. Ha ahhoz nem kérték az anyós engedélyet, vagy véleményét, hogy gyereket vállaljanak, akkor semmiféle elvarasuk nem lehet feléje. Nem kell engedélyt kérni -kivéve, ha az ő nyakára szüli a gyereket- és nem is kell elvarni semmit. Ha segít, nagyszerű, ha nem érthető.

Szerintem is ott a gond, hogy szenvedés volt neki a saját gyereke. Ezért lehet egyke a párod, és vélhetően ezért mondja hogy nem emlékszik semmire mert nem akarja felidézni.

Ennek oka lehet a társadalmi nyomás miatti gyerekvállalás, vagy esetleg egy szülés utáni depresszió.

Lehet, hogy még mindig szorong a baba közelébe. Nem azért mert rossz ember, hanem azért mert olyan dolgon ment keresztül amit remélhetőleg te nem fogsz átélni.

A babát ti vállaltátok, ne akard mindenáron ráerőltetni.

Hasonló helyzetbe vagyok, már most szorongok ha arra gondolok, hogy egyszer újra babáznom kell. Még a gyereksírást is nehhezen viselem, attól is összeugrik a gyomrom, pedik két remek gyereket neveltem föl. Szerintem ez is óriási teher. Neki se könnyű.

Oltári szerencséd van, hogy Anyukád a tökéletes nagymama. Általában egyik nagyszülő se tökéletes a 0-4 db nagyszülő összesen nem szokott ennyit segíteni, mint a te anyukád. Köszönd meg neki.

Anyós pedig kedvesen igyekszik távolmaradni a kakis pelusoktól, nem megsértve téged. Ezért is adj hálát. Később sokat javulhat még a kapcsolta az unokával, ahogy az fejlődik, növekedik. Ne csinálj még ebből problémát. A gyerek 1-1,5 éves korában fogja észrevenni, hogy van más is körülötte, mint te és a férjed (ha nagyon kihasználod anyukádat, akkor őt is ismerni fogja). Ekkor pont jó lesz közelebbről megismerkedni a másik nagymamával is.