Aki nem beszél az anyósával, haragban van vele, nem szereti, mivel bántotta meg az anyósa annyira, hogy idáig jutottak?

Nem bántott meg. A férjem nem beszél vele, az ő anyja, így én se.

Konkrétan haragban nem vagyok vele de kerülöm a találkozást. Az ok: nem származom gazdag családból, többször hangoztatta már, hogy nem vagyok a fiához illő társadalmi osztályban.

Az egyik legfontosabb: 26 hétben (7. hónap) elvesztettük a kisbabánkat,megkellett szülni. Kórház után kb egy héttel elhordott minden szarnak azt még türtem de mikor azt mondta h ne foglalkozzak én már a gyerekkel oltassam be kutyát (amit hozzáteszem h az övé és nem is az enyém) betelt a pohár. És ez csak egy a sok közül.

Én nem vagyok haragban vele, ha nagy ritkán van valami családi találkozó, hogy nem tudom én karácsonykor találkozunk vagy valami, akkor beszélek vele, de amúgy nem keresem. Minek? A férjem anyja, keresse ő. Én korai gyerek vagyok, a férjem késői, anyósom így szinte egy idős a nagyanyámmal, semmi közös nincs bennünk..

Tudod az emberek nagyon gerinctelenek tudnak lenni egymással. Az anyósok, anyák főleg meg tudják bántani a következő generációt. Ha vidám történetre vágytál, vagy arra, hogy rájöjj, a meny hibája az egész, nem ezt kellett volna kérdezni.

Az én anyósomnak 2 fia van. Az elején a világ legaranyosabb anyukája volt, aztán amikor szorosabb lett a viszony, hát kimutatta a foga fehérjét. Megjegyzések csak, amikor én voltam ott, célozgatások és az érzés, hogy egy senki vagy, ő a legfontosabb a világon. A volt barátnők mind utálják, csak tagadják előtte, de mindig másban keresi a hibát és nem veszi észre , hogy depressziós és beteg. Most egyedül maradt, elköltöztünk külföldre, ráér ott penészedni unoka nélkül. És a kedvencem az, hogy engem kritizál, a családomat, közben tisztességtelen életet él és mindenki rajta röhög! Több év kellett ehhez, hogy kialakuljon...Az előző párom anyukája egy tündér volt. De sokszor magamba kerestem a hibát, de amikor minden ex ugyanarra panaszkodott, akkor rájöttem, hogy nem én vagyok a hunyó. (persze ezt nem mondja neki senki a szemébe). Szóval panaszkodjon nyugodtan a fodrásznál, kollegáknak, a boltba, szidjon csak én boldog vagyok a fiával, ő egyedül van, nem fog unokázni. Szerintem egyértelmű ki veszített ezzel :-) A kor nem erény hanem állapot, kicsit magukba kellene nézni, nem a másikban keresni mindig a hibát. Szóval én örülök, hogy kizártam, ott is marad, messzire távol és szenvedni fog, mert én is szenvedtem amikor a közelébe voltam, minden nap, de most eljött a mi időnk és visszakap mindent amit nekem annó okozott. Ludas Matyi!!!! A magánynál nincs borzasztóbb!