Aki nem beszél az anyósával, haragban van vele, nem szereti, mivel bántotta meg az anyósa annyira, hogy idáig jutottak?

Én ugyan beszélek vele ha muszáj, de szerencsére távol lakik, így nagyon ritkán látom. A párom kb. 1 év után vitt el a szüleinek bemutatni, de totálisan izgult, még soha nem mert hazavinni senkit előtte és mivel messze laknak, az ország másik felén így kénytelenek vagyunk ott is aludni náluk ha megyünk. Engem már az elején sem fogadott valami kedvesen, rögtön azzal kezdte, hogy már előre tudja: én is elveszem majd tőle a fiát, ahogy a többi gyerekét az ő párjaik. Azt hozzátenném, hogy én elsőszülött vagyok a családban, a szüleim 26 és 28 évesek voltak, mikor születtem, viszont a párom utolsó, késői gyerekként született, így az anyja szinte nagymamám korabeli,emiatt viszonyulni sem nagyon tudok hozzá, megérteni sem tudtam soha. Azóta kb. félévente a párom elcsalogat magával, de ha megyek sem konkrétan a szülőkhöz megyek, hanem pl. városi rendezvény miatt vagy kirándulni, legszívesebben inkább hotelben aludnék de akkor garantált lenne a sértődés.

A második ottlétemkor a párom azért hívott, hogy megmutassa a várost, a kedves anyuka eljátszotta a nagy depresszióst aki nem tud kimozdulni, minden nap elküldte legalább 5 boltba plusz gyógyszertárba/lottózóba/virágboltba stb. amit csak el lehet képzelni, nem is értem hova rakott utána annyi élelmiszert amit azalatt az egy hét alatt felvásároltatott. Ha el akartam menni a párommal az anyuka közbeszólt, hogy ne menjek, mert csak feltartanám. A célja egyértelműen az volt, hogy megelégelem az egyedüli ottlétet és elhagyom, közben többször is feljött a szobába ahol egyedül tengődtem napközben, hogy ő látja nem illünk össze és gondolja szól, mert jobb most szakítani mikor még nem fáj annyira stb. Mikor a páromnak elmeséltem, hogy az anyja miket próbált a fülembe duruzsolni nem hitte el. Utána egy évig azzal is próbálkozott, hogy mikor tudta, hogy velem van a párom (pl. hétvégén) felhívta, hogy menjen haza, mert ezt meg azt el kell neki intézni. Később kiderült, hogy az ő fejét azzal tömte, hogy amiatt vagyok vele, mert szükségem van pénze és majd lenyúlom a pénzét, miattam nem lesz pénze. Azóta a párom hosszú időbe telt ugyan, de rájött milyen az anyja és mi (volt) a szándéka, így nem ugrál neki, azóta jókat nevetek rajta. Pl. nyáron többször is hívta a páromat, hogy menjen el hozzá, mindig volt ürügye, de csak olyan amit egyedül is el tudna intézni (pl. temetőbe elmenni és rendbe tenni a sírt - szerintem ez kifejezetten öreglányoknak, tehát neki való feladat lenne), a párom többször is nemet mondott neki, mire egyszer késő este felhívta, épp hallottam mit mondott és totálisan kifakadt, hogy ő mennyire egyedül van, senki sincs vele és már a páromra sem számíthat, mert én elraboltam tőle , nagyon egyedül érzi magát. Apóssal együtt van, de rossz a kapcsolatuk. Van két másik gyereke, akiknek már gyerekeik vannak, ők Németországban laknak, mert anyós odaküldte őket a jobb megélhetés érdekében most pedig arról panaszkodik, hogy nem látja őket. Szerinte a férj, illetve feleség nem engedi a gyerekeiket haza, ami szerintem totális baromság, valószínűleg maguktól sem mennének.

A lánya férjéről a következő a véleménye: semmirekellő, ha a lánya nem ismerte volna meg, akkor most nem kétgyerekes családanya lenne, hanem egy sikeres egyedülálló nő, de ha más így alakult, akkor mindenképp el kéne hagynia a férjét.

A fia feleségéről pedig a következőképp vélekedik: 2 éves kisfiuk van, aki szerinte nem a fiától van hanem egy zabigyerek, tavaly nyáron épp szemtanúja voltam,a hogy meghívták a gyerek első születésnapjára, de ő direkt nem ment el, mert szerinte nem az unokája. Egyébként a kapcsolatukba nem igen lát bele, hisz ők is kb. félévente mennek haza, bár a feleséggel még ritkábban találkozik.

Sajnos azt nem veszi észre, hogy ő maga tehet arról, hogy egyik menye/veje sem bírja, a gyerekeit is saját maga mellől marta el. Ennek az egésznek csak ő a vesztese: hisz totál egyedül maradt, az egész család kerüli és az unokáival sem találkozhat. Valószínűleg ha lesz gyerekem el sem mondom neki, hisz nem hiányzik, hogy zabigyerekként emlegesse.

Anyóssal fél évig nem beszéltünk bizonyos okokk miatt,elhordott mindennek,megtudta h terhes vagyok és egyből ment a mese h lányaként szeret me h segit ha szeretném anyagilag is támogat,átlátok a szitán,tőle nem kell semmi mert amit eddig adott azt is mind ránkkiabálta.

A gyereket meg majd inkább biznám a szomszédra mint rá.