Anyós hozzánk akar költözni, fogadjam el? (bővebben lent)

Nem. Ne intezkedjetek egymas hata mogott, csak tamadasi feluletet adsz!

Leulsz a ferjeddel es megmondod neki hogy nem akarod, nincs mas megoldas.

AZ eddigiekből úgy tűnik számomra, hogy igazából se a lánya, se a fia nem rajong az ötletért, csak (mint oly sok más családban) anyuka szent, akinek nem lehet ellentmondani.

És ezért veszekszik veled is a férjed, mert úgy érzi, hogy más megoldás eleve nem lehetséges, mint hogy az anyukája kívánságát teljesíti.

Ebben az esetben viszont a férjeddel kár beszélned, hisz ő csak a parancsot (anyuka kívánsága = parancs) teljesíti.

Azzal kell beszélned, aki a parancsot kiadta.

Ha nem megoldható, hogy négyszemközt beszélj anyósoddal, akkor legyetek hármasban. Ugyanakkor a helyedben én nem tájékoztatnám házastársamat, hogy mire készülök. Ott hoznám elő a gondolataimat.

Utólag lehet, hogy a férjed dühös lesz rád, amiért nem szóltál arról, hogy mire készülsz, de nyugodtan mondd meg, hogy láttad, hogy ővele erről normálisan nem lehet beszélni, mert azonnal fölkapja a vizet. Egyébként is a szöveg címzettje az anyós volt, nem a férjed, hisz anyósod jelentette ki (méghozzá kijelentő módban, mintha senki más véleménye nem számítana), hogy hozzátok költözik.

És hangsúlyozom: ne azt mondd anyósodnak, hogy nem jöhet. Mondd el, hogy ha jön, akkor annak milyen következményei lehetnek. Hogy mire számítson.

Magánvélemény: ha nem tudod megakadályozni a költözést, ráköltötök több milliót a ház átalakításába és fél év múlva ott álltok, hogy vagy a házasság esik szét, vagy anyóst pateroljátok el. Akkor majd verheti a fejét a férjed a falba, de onnan visszalépni ezerszer nehezebb lesz (plusz több milliótok elúszik fölöslegesen).

És ha el is pateroljátok anyóst, sem a házasságod, sem anyóssal való viszonyod soha nem lesz olyan, mint előtte volt.