Szerintetek erőltetnem kéne, vagy fogadjam el, hogy nem akar már velem barátkozni?

"Oké, tinédzserként nagyon egyformák voltunk, stílusra, öltözködésre, baráti körre, mostanában meg megváltoztunk mindketten más irányba. De ez is már évekkel ezelőtt elkezdődött és eddig nem volt baj."

Sokban ismerős a szitu, nekem is volt egy ilyen barátságom, ami tönkrement az egyetem alatt. Sajnos sokszor van az, hogy az emberek életében nagy változás áll be és elkülönülnek. Én is sokáig erőltettem a dolgot, amíg pofára nem ejtettek és nagyon zavart, hogy én vagyok a megalázott fél. A büszkeségemnek nem esett jól, de nagyon jól tudtam igazából, hogy milyen választ fogok kapni... Ha látsz még tényleg esélyt ennek a megmentésére, akkor én még megejtenék 1-2 hívást.

Egy nagy büdös lóf.szt hivogasd.

Ez a lány szarik rád nagy ívben, teljesen mindegy hogy ez a barátság honnan indult mert most ide jutott és kész.

Ha jóval előtte megbeszéltétek a bulit és még többször fel is hívtad akkor amit tettél az több mint elegendő és innentől fogva ez már nem a te dolgod többé, keressen ő ha számítasz neki.

Az hogy azon gondolkozol hogy ez miattad van tipikus hiba.

A barátnőd ezek szerint más vizeken evez, hogy ez most másik barátnő miatt van vagy esetleg pasi van a dologban aki elterelte a figyelmét ezt nem tudjuk és nem is lényeges a te szempontodból.

Kit érdekel, viszlát csináljon amit akar, majd te elmész mással bulizni és jól fogod magad érezni. Ha meg nem megy el veled senki akkor menj egyedül lehet hogy máris új barátságok alakulnak ki ott.

Ez mind szép és jó hogy közel laktok meg ismered a szüleit de ezzel nem mész semmire.

És megbeszélni sincs mit. Ha a buli meg volt beszélve és még hivogattad is akkor ez egyértelmű lerázás, akkor is ha csak nem volt kedve buliba menni és ezt nem akarta megmondani neked.

Részedről ez a dolog befejeződött.

Hogy ez most meddig tart, hogy lesztek-e még valaha is barátok azt majd az idő eldönti.

De ha igen, akkor majd ő keres.

Én ennél jóval kevesebbért is töröltem már valakit facéról és szakítottam meg vele minden kapcsolatot.

Nehéz lesz, de el kell engedd. Hidd el, nem beszélek a levegőbe.

Nagyon magamra ismertem a történetedben és nagyon sajnálom, hogy neked is egy ilyen jó barátság ment tönkre (bevallom nálam is pont igy ment tönkre egy, és a mai napig nem jövök rá hogy miért, mit ronthattam el, mit nem tudtam már a számára nyújtani).

Ne erőltesd tovább a dolgot, szüneteltesd egy-két, akár egy hónapig is, hátha neki eszébe jutsz. Ha nem, akkor te is nagyon jól tudod hogy ez a barátság már tönkrement.

Volt egy nagyon jó fiúbarátom (tényleg csak barát), nagyon jóban voltunk, sokan jegyezték meg a közös társaságból, hogy mennyire elvagyunk mi együtt. Idővel szétváltak útjaink, nem kötött már össze szinte semmi, neki új suli, nekem is, új ismerettségek neki (vagányabb fiúk-gondolom belátta hogy jobban teszi ha inkább hozzájuk csatlakozik mint marad jóban velem), majd idővel (kb egy évig) még tartott a jó viszonyunk, utána már csak én ragaszkodtam hozzá, én hivtam ki, én irtam rá, de beláttam hogy annak már nincs értelme. Békénhagytam hadd élje a vagány életét az új barátaival és tegye tönkre magát (nagyon jól tudtam kikkel lóg, még a mai napig velük van, és hidd el nem olyan a társaság akiről példát lehetne venni, sőt : nem egy abban a bandában büntett előéletű-már 20 évesen!!). Ez csak egy zárójel volt.

De be kell vallanom hogy nagyon bánt az, mikor találkozunk az utcán és csak egy szia hangzik el meg max egy hogy vagy. Sok emlékünk van közösen, több nyarat töltöttünk együtt, jó beszélgetéseink voltak, közös filmezések, én ezeket nem felejtettem el, nekem ezek borzalmasan hiányzanak.

Fáj az, hogy ő már rég túl van ezen, fáj hogy én abszolút nem hiányzom neki, fáj az hogy ismét a menőség győzött és nem egy igaz és őszinte barátság ereje.

És itt van az a pont amikor már utálok felnőtté válni (20 éves vagyok-jogilag már két éve az vagyok), mert sorra vesztem el azokat az embereket akik számomra jelentettek valamit, akikkel annyi időt töltöttünk együtt, tartalmas beszélgetéseket folytattunk.

Mert manapság akkor vagy jó valakinek ha van érdeke benned, semmi egyéb. Ha vannak kapcsolataid, illetve ha vagy valaki. :((

Sajnos én egyik sem vagyok a felsoroltakból, csak egy hétköznapi lány, elég csendes de nagyon ragaszkodó és szeretetteljes. Képes vagyok egy barátért bármit megtenni, és ezt többen ki is használták.

Ne haragudj hogy ennyit irtam magamról....

Még valami: ezt a telefon nem felvevősdit n is eljátszottam nem egyszer olyan személlyel akivel nem akartam találkozni.

Remélem érted :)