Anyós hozzánk akar költözni, fogadjam el? (bővebben lent)

"Az a gond, hogy azt még nem tudjuk, miért nem szeretnéd, ha ott lenne?"

Fene tudja... én sem szeretném ha itt lenne.

Talán azért, mert amikor családot alapítottam, abba nem volt benne, hogy anyóssal kell együtt laknom. Ha eredetileg benne lett volna, alighanem az egyedüllétet válsztom inkább.

Félre ne érts, magam is anyós vagyok ma már.

És semmi pénzért nem költöznék a gyerekeimmel egy légtérbe.

Anyós vagyok, szeretem a menyemet és az unokáimat, DE...

...

El nem tudnám képzelni, hogy egy önálló élet után beköltözzek a gyerekemhez, vagy BÁRKIHEZ... és alkalmazkodjak egy másik család életviteléhez.

Már a gondolattól is égnek áll a hajam, hogy valahol befogadott, "kényszerlakó" legyek és ha ez lenne az egyetlen perspektívám, mennék és lógatnám fel magam a padláson.

Nem szokásom beleszólni a dolgaikba, ahogy én sem szeretem, ha az enyémekbe beleszól bárki is.

Ennek ellenére nem lehet úgy élni egy családban, vagy családdal, hogy az ember kuka módjára hallgasson, soha ne legyen semmi észrevétele.

Na, ez nem hiányzik egyikünknek sem!

Imádom az unokáim, de egy perc nyugalmam nem lenne, pedig az egy idős személynek fontos.

Ha igazán öreg leszek, beteg és ellátásra szorulok akkor bemegyek öregotthonba, de ott is csak olyanba, ahol senkivel nem kell közösködni.

Ezt már írásba is fektettem, hogyha elmenne az eszem, tudják, hogy mi volt az akaratom, míg normális voltam.

Meggyőződésem, csak olyanok akarnak saját házból, saját életből összebatyuzni a kölkükkel, akik egész életükben kapcsolatfüggők voltak és képtelenek az önálló életre.

Kérdező, te valamit nagyon keversz!

Nem az anyós akar hozzátok költözni, hanem a fia, a te férjed akarja, hogy hozzátok költözzön!

Az anyós annyit mondott, hogy nem akar abban a házban élni.

Feltehetőleg az apósod betegsége miatti rossz emlékek nyomasztják, vagy csak egyszerűen nagy neki már az a ház.

Mindegy, a lényeg, hogy nem akar ott lakni!

Mi a megoldás?

Eladni a házát és venni helyette neki egy másikat.

Ilyen egyszerű!

Neked nem az anyóssal kell harcot vívnod, hanem a férjeddel, mert Ő AKARJA!

Az, hogy az anyós belement? Hát Istenem! Biztos nem látja, nem is képzelné, hogy mi vár rá ilyen esetben.

A háza persze a tiétek lenne, eladnátok, mert miért álljon üresen, aztán az anyós pisloghat a kazánház melletti lyukban, hogy milyen helyzetbe került!

Szóval Kérdező, ha az a ház, amiben laktok közös a férjeddel, akkor - az anyósod érdekében is - állj a sarkadra!

Ha az a ház csak a férjedé, akkor nem sokat tehetsz, a döntés az övé.

Legfeljebb elköltözhetsz!

Főzés, evés stb. hogy lesz? Ez nonszensz, hogy lesz neki egy szobája meg egy előszobája és akkor majd csak heti kétszer jár fürdeni meg vízért. Hogyne. Wc, főzés, evés, úgyis itthon vagy, unom magam.

Biztos van, aki szívesen él együtt a szüleivel, de mások meg örülnek, hogy végre felnőttek, és külön lehetnek. Én nem mennék bele. Az se érdekelne, ha a házasságom rámegy a veszekedésre, mert úgyis ugyanaz lenne a vége, ha anyósomat ideköltöztetné a férjem, csak még idegösszeroppanást is kapnék előtte.

Nem is mondott hülyeséget a 26-os!

Anyós hozzátok, te meg az anyós üresen maradt házába! ...aztán majd meglátjátok! :D

24-es vagyok, az anyós, aki nem akar összeköltözni a fiáékkal.

Jött egy (vagy több) idióta és lepontozott, mert neki/k ez nem tetszik! :D

Könyörgöm, hát nektek már semmi nem jó? :D