Anyós hozzánk akar költözni, fogadjam el? (bővebben lent)

Kizárt, én jóban vagyok a párom anyjával, de ezt nem engedném.

Ahogyan a saját apámmal sem tudnék tartósan együtt élni, hiába szeretem.

Hálisten a párom is így látja, hogy szülők jók, de felnőttek vagyunk, ne költözzenek hozzánk.

A helyedben nem hagynám magam, de ha nagyon köti az ebet a karóhoz, akkor lehet, én csomagolnék össze és mennék el. Nem zsarolásképp, hanem mert ezt nem nyelem be.

Még egy telek is necces lenne, de közös légtér - persze, aztán azon kapom magam, hogy beleszól, takarít, pakol, stb.

Az a gond, hogy azt még nem tudjuk, miért nem szeretnéd, ha ott lenne?

Az "csak azért, mert anyóssal nem lakunk együtt" nekem nem elég indok. Mi egy telken lakunk, nem is volt kérdés, mikor költöztünk, eleve olyan házat kerestünk, ahol külön lakrészt lehet kialakítani anyóséknek. Már akkor is idősek voltak, 70 felett, betegesek, szükségük volt segítségre és így egyszerűbb volt. Köztünk teljesen jó a viszony, azóta sajnos apósom már nem él, így még jobb, hogy anyós nincs egész nap egyedül.

Mellesleg egy bővítés azért nem olyan egyszerű dolog szerintem, hogy hipp-hopp kész legyen (tervek, engedélyek stb.), van még idő bőven megbeszélni. Azt viszont mindenképpen kellene. Itt puffogni fölösleges, senki nem ismeri a tényleges viszonyokat.

Akkor anyós adja el azt a házat és vagyen magának egy garzont fél órányira tőletek!

A férjed is annyira "jó fej", talán előbb veled kellett volna megbeszélnie a dolgot, mielőtt közli anyóssal a remek hírt. Beszéld meg vele, hogy Te nem akarod!

Anyámmal se laknék egy fedél alatt immár, házasként.

Hogy miért? Mert szerintem hosszútávon egyszerűen nem egészséges ez. Még a világ legcsodálatosabb, legtündéribb, ,,legkevesebb vizet zavaró" anyósa is idővel elkezdene beleszólni dolgokba.

Nem tudom, van-e gyerek, de a leírtakból arra következtetek, hogy még nincs.

Na várj csak, amíg lesz! Ha konkrétan nem is kritizál nyíltan, akkor is el fogja mondani, hogy ő bezzeg mit hogyan csinált anno és bezzeg az ő gyereke(i) már ennyi idősen mennyi mindent csinált(ak)... Az agyadra fog menni!

Nekem anyám is az agyamra megy ilyen téren, de évente 2-3 alkalommal 3 napig fogamat összeszorítva kibírom. Vagy nem, de annak oltári veszekedés a vége. :(

Nem tudnék így élni, ez biztos!

Kedves kérdező!

Először is: én is hideglelést kaptam volna, ha apósom halála után anyósom ide akart volna költözni. Pedig nincs vele különösebb bajom, de biztos, hogy az együttélés sok rosszat kihozott volna köztünk.

Nagyon elszomorítónak tartom, hogy a férjed nem tekint egyenrangú partnernek, hanem eldönti, hogy anyósod jöhet; és ha te nem akarod, ezt nem lehet kulturáltan megbeszélni.

Én a helyedben kérdéseket tennék föl házastársamnak:

1. "Mit szólnál hozzá, ha hasonló helyzetben az én anyukám akarna ideköltözni?" - Erre a legtöbb házastárs (akár férj, akár feleség) legalábbis elgondolkodik, mert az ilyesmit háta közepébe sem kívánná.

2. "Mi fog történni, ha a napi együttélés miatt megromlik a viszony köztem és anyukád közt? Őt fogjuk elpaterolni (másik lakásba, idősek otthonába), vagy elválsz tőlem?"

Én anyóssal négyszemközt is leülnék beszélgetni, és megkérdezném, hogy számolt-e azzal, hogy az együttélés során sok konfliktus jöhet elő közöttünk, ami eddig nem merült fel. Ő akkor mit tenne? Elvárná, hogy a saját otthonomban nyeljek tőle, vagy ő fog éntőlem mindent lenyelni, vagy közös erővel keresünk másik lakhatást (másik lakás, idősek otthona)?

Mindenesetre egyértelműen föl kell hívni férjed és anyósod figyelmét arra, hogy az együttélésből sok olyan konfliktus lehet, amire most ők nem is gondolnak.

Mellesleg: ABNORMÁLISNAK TARTOM, HA VALAKI FELNŐTT KORÁBAN NEM GONDOL EZEKRE ELŐRE. De az a magánvéleményem.

Biztos vagy benne, hogy anyósotok tényleg kazánház melletti kis kutyaólba akar költözni, vagy csak férjed terezi ezt?

Körbe nézve saját családomon, nálunk dédszülők, nagyszülők többsége még 80-as éveiben is jó karban volt, többségüknek utolsó éveiben is csak ház rendben tartásához, vásárláshoz fogadott el segítséget.