Tukmálós/erőszakos segítség anyós-após részéről?
Előzmény: Vettünk a párommal egy használt kertes családi házat, napokban adják át a kulcsot.
Nem is a házzal kapcsolatos dolgok miatt izgulok, hanem a párom szülei miatt fáj a fejem az elmúlt hetek óta és csak erősödik bennem. Tudni kell, hogy a párom szülei pár évvel ezelőttig családi házban laktak, amit pénzügyi gondok miatt el kellett adniuk, jelenleg panelban laknak albérletben. Volt saját kertjük, havi egy-két alkalommal jártunk le hozzájuk a gyerekekkel. Most nekünk lesz egy házunk. Mindenki boldog, heppi. Csak...mióta a párom szülei is megtudták hogy lesz házunk, folyton folyton az vettem ki a beszélgetésekből, hogy ők jönnek a kertet rendezni. Mielőtt valaki negatív megjegyzést tenne rám, valahol örülök, hogy lesz segítség, de annak már nem örülök, hogy megkérdezésünk nélkül csak úgy belevágnak a segítségbe. Ez olyan erőszakos/ tukmálós segítség, én annak veszem. Meg se beszéltünk semmit, mert első körben az lesz az első dolgunk, hogy a házat rendbe tegyük, nemhogy a kertet! Magamból indulok ki, az egyik felem azt mondja, maradjak csöndben, örüljek hogy lesz segítség, a másik felem azt mondja, (ez utóbbi én vagyok) illet volna nekik megkérdezni, hogy kell e a segítségük, mire van szükségünk, vagy mit szólnánk hozzá, ha jönnének segíteni a kertet rendezni, stb. nem az hogy én jövök, már megrendeltem a palántákat, azt se tudom mi van. Kettő meg zavar, úgy tűnik hogy apukája se akar minket kibontakozni hagyni - mindenben neki van igaza, nem hagy szóhoz jutni. Hadd döntsük mi már el, mi hogyan legyen. A szüleim mások, ők is fognak segíteni persze, de ők nem azzal a nyomulós segítséggel. Párommal is beszéltem erről, azt mondta érti a álláspontomat, de a szívem mélyén azt érzem, hogy ez egy probléma kezdete...lesznek még ebből bajok. Hogyan tudnám ezt csírájában elfojtani ezeket a tukmálós segítséget? Hogyan lehet az ilyen dolgokat kezelni, hogy senki se bántódjon meg? Válaszokat köszönöm!
Most mondjatok (ketten, pároddal közösen) nemet. Most kezdtek felújítani, ilyenkor a kertben minden talpalatnyi helyre szükség van, hogy legyen hová rakni a sittet, sódert, téglát, stb. Arról nem is beszélve, hogy a palántát elültetni a dolog könnyebbik része, onnantól kezdődik vele a munka (locsolás, kötözés, permetezés).
Ha most engedtek nekik, akkor fal színén át a kerítésig mindent ők fognak eldönteni helyettetek.
Nagyon sokak problémája az, amiről itt írsz!
Találsz a "kislányos" problémáktól a szülők miatt válságba jutott párkapcsolatig sokat.
Pl. itt van kettő : https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
Amint teherré válik a kéretlen "segítség", rögtön és határozottan zárd rövidre a történetet. Bár véleményem szerint leginkább célravezető, ha MEGELŐZÖD a későbbi konfliktusok kialakulását, a pároddal pedig megbeszéled, észérvekkel megérteted vele, miért viszonyulsz úgy após-anyós egyébként jószándékú segítőkészségéhez , ahogyan.
Biztosan kommunikációra nyitott még minden fél. A kezdetek kezdetén üljetek össze a szülőkkel és biztosítsátok őket arról, hogy nem restelltek majd segítséget kérni tőlük, ha arra lesz szükségetek, de engedjenek nektek utat ahhoz, hogy a kezdetektől saját ízlésetek szerint alakíthassátok a magatok életét.
Ne félj, állj a sarkadra, előzd meg az esetleges bajt : sok sikert! :)
Nalunk baba szuleteskor volt ez, tok egyszeru kezelni: udvariasan megmondjatok, "nagyon koszonjuk, majd szolunk ha szukseg lesz segitsegre."
Ennyi. Ha majd hivogatnak hogy mennenek ultetni/gereblyezni, merlegeltek es vagy igent mondtok (ha kell a segitseg) vagy ezt: "koszonjuk, megoldjuk most, majd szolunk ha gyertek"
Ha csak beallitanak, es nem kell a segitseg, ereztetitek hogy NEM kell. Fozol egy kavet, leulteted oket es azt mondod, "legalabb kicsit kifujjuk magunkat, aztan folytatjuk Pistivel a munkat. Koszi hogy jottetek, de nem kell most segitseg, majd szolunk ha kell." Magyarul erezteted hogy kis pihi es dumcsi de ne nyuljanak semmihez es utana legyenek szivesen hazamenni.
Egyszeru, nalunk eleg hamar kapcsoltak hogy mivel nem bizunk rajuk semmit ezert nemkivanatos a segitseguk.
Mindenki leírta kulcsszót. "szükség".
Abban a pillanatban, amikor először gondoljuk, mondjuk, hogy nincs szükségünk a szüleinkre, a segítségükre, belevertük az első szöget a koporsójukba.
Mert csak addig kellettek, már nem kellenek. És milyen igazságtalan az élet, vannak, akiknek szükségük lenne a szüleik segítségére, de vagy nincsenek szüleik, vagy nem tudnak segíteni, maguknak van szükségük segítségre.
Szerintem nem kell az illemre se hivatkozni családon belül. Ők az önzetlenek,a fiuk "párjával". Lehet, hogy a problémád is tudat alatt ezzel függ össze. Hogy neked ők nem is a családod, csak gyakorlatilag a párod szülei. Te még nem vállaltad a családi kapcsolatot velük törvény szerint, ha jól értem a leírást.
Mindenképp határozott nemet kellene mondanotok.
Lehet, hogy sértődés lesz, de jobb túlesni rajta mielőbb.
Én nem kérnék kerti segítséget, nem is fogadnám el, bár nekem megvannak mindig a konkrét ötleteim oda, és megmondanám szépen, de határozottan, hogy én tudom/mi tudjuk, mit hogyan szeretnénk.
Ezt pl ti is mindhatjátok.
Csak el kell ejteni hogy ki kéne vágni 15 fát, felásni 1000 m2-t ásóval és lerakni 800 m2 vakondhálót. Gyorsabban eltűnnek, mint a kilöttyent benzin.
Ha nem, spóroltok egy valag pénzt munkaerőn. Win-win. ;)
" Abban a pillanatban, amikor először gondoljuk, mondjuk, hogy nincs szükségünk a szüleinkre, a segítségükre, belevertük az első szöget a koporsójukba. "
# 5-ös ! Tényleg úgy véled , hogy ha a "gyerekek" önállóságot akarnak vinni a saját életükbe és szeretnék , ha tiszteletben tartanák a továbbiakban a "magánszférájukat", annak már az első koporsószöget kell jelentenie? Próbáld más szemszögből nézni / látni a helyzetet: ha nem lesz egyetértés , ha a fiút visszakövetelik anyu szoknyájának szélére és előáll az ősi viszály , akkor mennyivel jobb a helyzet? Lehet, hogy a jószándékú zsarnokság az ifjú pár valamelyikének lehet "koporsószög", egy be nem gyógyuló seb , egy kudarcélmény. ebbe is belegondoltál? Tudod, ugye, mennyi kapcsolat őrlődik fel azon, hogy valamelyik fél egyidőben kell igazodjon a szülők elvárásaihoz is és leendő családja, a maga választotta sors alakításához ?
A kettő pedig ritkán, nagyon ritkán esik egybe. Hacsak nem szakad valamelyik fél ketté, ossza meg magát, hogy mindenkinek megfeleljen és menthetetlenül tönkremegy az élete, amikor rájön, hogy a lehetetlent választotta.
Persze, a hétvégi apukák hétvégi gyermekeit is felnevelik akár a nagyszülők, ha pl. a hétvégi apuka lába alól kifut a föld.
De kényszer és kényszer között is van különbség : nem mindegy mikor ok és mikor okozat az általad említett koporsószög.
Talán a te életedben ez anyós-meny kapcsolat maximálisan jól alakult, mindmáig zökkenőmentes a "fiatalok" élete, de tudhatod azt is, hogy ez a ritka esetek egyike lehetett. De--ha már koporsószögről írtál-- csak lásd be, hogy van sok szülő, aki a saját gyermekét fojtja meg a szeretetével, és ezzel temeti--maga alá.
Nem jobb, ha a legelején tisztázzák, mint értelmes emberek, hogy nem tragédia az, ha a gyereke képes megállni a maga lábán, amikor a maga jövőjét / életét/ boldogságát alapozza ? Ez messze nem azt jelenti, hogy nem lehet élethosszig tartó jó kapcsolat az anyós-após , az apa-anya és a fiatal pár között.
Nem azt jelenti , hogy szülők és az ifjú pár nem járhatnak egymáshoz, amikor mindkettőnek alkalmas az időpont.
Sőt! Lehet, hogy a későbbi "unokázáshoz" is ez jelenti a zökkenőmentes utat :)
Érts meg, ha nem vagyunk egyformák!
Nem mindenki reagálja le ugyanúgy azt a helyzetet.
Van , aki örül , hogy a szülei élete végéig kiszolgálja őt.
Van , aki nem veszíti szem elöl, hogy lehet , nem tud megállni a maga lábán, ha arra kényszeríti egykor a sorsa.
Látod , hogy a kérdés kiírója nem a konfliktust , nem a "koporsószöget" keresi, hanem a éppen az egyensúlyt próbálja megtalálni! Ehhez pedig nem lesz elég a fiatalok boldogságra való törekvése, ha a szülők képtelenek belátni, hogy kell legyen egy határ, ezt ugye belátod?
Kedves kérdező ! talán a dilemma megoldásához és a tisztánlátáshoz segítségedre lehet ez a kis könyv...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!