Rossz ötlet anyóssal összeköltözni?

Rossz ötlet.

2-3 év, mire összespóroljátok. Utána meg már nem is akartok együtt költözni, mert egymást is megutáljátok...

Ne haragudj, nem értelek. 2-3 év múlva HITEL NÉLKÜL tudnátok lakást venni?

Hát én egy percet se laknék anyósnál! Fölvenném itt és most a hitelt (miután kinéztük a megfelelő lakást), majd 3-4 év alatt visszatörleszteném.

Ez messze nem ugyanaz, mint 20-30 évre nyakig eladósodni.

ha már van 8 milliótok,akkor én megvenném most a lakást. nem sok hitelt kéne felvenni , gondolom nem 20 milliós házat akartok. én inkább vennék fel 1-2 milliót és törleszteném vissza minél hamarabb,mint hogy beköltözzek anyósékhoz.

még ha nagy házban élnének és külön lakrész lenne,akkor azt mondom oké. de 60 négyzetméterben esélytelen.

egyébként mielőtt közös lakást vesztek, nem akartok kicsit együtt élni? kettesben? hogy működik -e a dolog? erre jó lenne az albérlet..mellette amennyit tudtok spóroltok.

Ha lenne 8 millióm akkor nem, inkább egy kisebb lakás vagy kis hitel de külön élet! 2-3évről van szó nem heti 3 napról!

Mi sajnos kényszerhelyzetben voltunk és 6 hónapra kellett maradunk anyóséknál. Amikor csak heti 2 éjszakát voltam ott akkor nagyon jó volt a viszony. Viszont amikor a hét minden napján így volt, megváltozott. Onnantól nem volt tekintettel ránk anyósom! Se kopogás, se csend, se semmi. Persze az gond volt ha csak halkan ment a tv-nk, de ha nálunk ment halkan, egyből szóltak hogy ők dolgozni mennek (mert mi nem?! tök jó este/éjjel hogy csapkodja az ajtót valaki mert nem tudja a kilincset használni..). Reggel hallotta az ébresztőnket és ha szundit nyomtunk átkiabált vagy JÖTT hogy kelünk??? Amíg fel nem keltünk és villanyt nem oltottunk...

A fürdőhasználat: melegvíz este már sose volt mire mi hazaértünk, mert elhasználták. Konyha: ha főztem valamit akkor beleevett, belekevert még mert szerinte kell bele... Átpakolta a hűtőt, hiába beszéltük hogy az az egy polc a miénk, minden nap képes volt átpakolni.

Ruhákat mosta ha kellett ha nem, csak épp mindent 90fokon... Lett pár tönkrement ruhánk...

Ha valamelyikünk hazaért előbb akkor ahhoz anyós betársult kajálni, beszélgetni. El nem küldheted viszont sokszor az embernek már X óra munka után nem hiányzik a beszélgetés/jópofi. És ami a leg: hallja ha veszekedtek! Nálunk egyszer volt ilyen nem is vita volt csak hangosabban beszéltünk, elmondtuk a nézőpontokat és nem egyeztek, egyből átjött hogy mi van?! Segít dönteni stb. Párom elküldte melegebbre :D

Ha olyan a férfi akkor viszont az anyukával beszéli meg...

Nézd, tényleg embere válogatja, ha nem létfontosságú neked a jó kapcsolat anyósoddal, akkor nincs sok vesztenivalótok, ha megpróbáljátok. Kis mosolyszünetnél nagyobb tragédia nem nagyon történhet.

Az én tapasztalatom nem jó, de az erősen köszönhető a saját rugalmatlanságomnak.

Az én anyósom az a tipikus minden lében kanál, kölcsönkéregető, zaklató típus, aki öt perc egyedüllét után már unatkozik, gondolom nem kell bemutatnom.

Direkt nem be hozzájuk, hanem egy különálló kis házacskába költöztünk a telek elején.

Akkor még nem tudtunk a problémámról, de az nagyon is le lett szögezve, hogy kellemetlenül érzem magam, ha cs.szegetnek: üldözési mániám van. Szerencsére nem annyira erős, beteges, inkább csak idegesít, ha valaki nagyon velem van elfoglalva.

Nos, hiába kérte férjem nyomatákosan többször is, hogy ne tegye, anyós minden nap legalább háromszor áttelefonált nekem, és még legalább egyszer tiszteletét tette nálunk.

Minden egyes vásárlásnál kifigyelte, hogy mit vettünk, és célirányosan kéregetett kölcsön. Akárhányszor hazajött, vagy ment valahova, bekopogott, és beordított az ablakon. Folyton kibeszélt a hátam mögött, még a harmadik szomszéd is azzal volt elfoglalva, mikor megyek, mikor jövök.

Otthonról dolgoztam, szóval mindezt 0/24-ben kaptam, minden egyes nap...

Fél év után teljes testemből remegve könyörögtem a férjemnek, hogy spórolás ide vagy oda, költözünk már el a francba onnan albérletbe. Legalább kétszer ennyi időbe került, mire ezek után annyira kilábaltam az idegösszeroppanásból, hogy nem akrtam elbújni, ha valaki közelített felénk a körfolyosón :D

Így visszagondolva már vicces, akkor viszont nagyon durva volt, és többször meg lett kérve rá, hogy ne csinálja ezeket, de nem foglalkozott vele.

Azóta nem nagyon beszélünk, meg van győződve róla, hogy gyűlölöm. Közben meg csak összerándul a gyomrom, ha csak a nevét meghallom valahol. Sokáig fog tartani, mire megmaradok a közelében.

Nyilván a mi esetünk nagyon speciális, de látszik, hogy ha két ember nem kompatibilis egymással, az hatalmas károkat tud okozni.

Előtte mi is napi szinten találkoztunk, és sosem volt bajunk egymással, sosem jött ki üldözési rohamom. Volt, hogy egész heteket töltöttem a páromnál, de sosem telepedett rám, akkor hülyült meg, amikor ténylegesen odaköltöztem.