Törvényszerű, hogy a menyek és az anyósok nem kedvelik egymást? Én kedvelem az anyósom, nincs rendben valami?

Az én anyósom csak a párom jelenlétében kedves velem, de akkor mézes-mázos, mint aki imád engem. Ha nincs ott, gonoszkodik, okoskodik, dirigál, bunkózik, a legjobb: folyton összekever a másik menyével, akit bezzeg imád.

Igyekszem fel se venni a gonoszkodását, mint ahogy a vele együtt élők sem jegyezhetnek meg semmit, mert halálosan sértődékeny.

Azt hiszem, nem tart elég jónak a fiához. Pech, hogy ő meg engem szeret.

Nem. Viszont nem mondható el általánosságban hogy a kapcsolat jó, van ahol mindkét fél, van ahol az egyik aki ellenlábas vagy próbálkozik, keresztbe tesz.

Én is jóban voltam az anyósommal, semmi gondunk nem volt, amíg el nem költöztünk! Akkor elkezdtek a nyakunkra járni, bejelentés nélkül, hétvégére hogy akkor itt alszunk nálatok... Nem érdekelte őket hogy nem érünk rá, nem alkalmas, hiába mondtuk, megjelentek. Egyszer tönkre is tették a zárat hogy bejöjjenek és hát lelakatolták, mire hazaértünk közölték hogy vegyünk új zárat, nem tudtak bejönni. Babaprojekt és doki utasításkor hogy mikor lenne ideális a hónapban mert kezelést kaptam, nagyon jól jött hogy semmi nyugi... Elkezdték becsmérelni amit csinálunk, pletykálni rólunk, folyton csak a nyavalygás, sírás ment hogy milyen rossz nekik, unatkoznak stb. Az összes rokon elfordult amúgy tőlük ezek miatt és persze rájuk panaszkodnak... Szóval anyósom 3 év után lett elviselhetetlen. Azóta évente 1x találkozunk a közös nagyis karácsonyon.

Viszont a párom nagyon jóban van a szüleimmel, havonta igényli hogy menjünk, konkrétan velük beszéli meg a dolgait, nem a szüleivel. Az enyémek közölték is: akkor megyünk ha hívtok! 3 veje van anyukámnak,mind szereti, mert ő is tudja milyen a rossz anyós/após és figyel rá hogy véletlenül se legyen olyan. Mondjuk ő erősen független nő, nem szereti ha korlátozzák és másokkal is így van hogy nem érdekli az élete hogy belemásszon így.

Ha valóban így van, az nagyon jó!

Én sem akartam rossz viszonyt az anyósommal (lesz hivatalosan is), el is vagyunk egyébként, csak ő rosszul állt az elején hozzám ami megmaradt bennem a rossz érzés felé amiatt. Úgy csinált, olyanokat mondott ami olyan volt, mint aki rivalizál velem, hogy nehogy azt gondoljam én fontosabb leszek nála a fia életében. Most is tesz olyan megjegyzéseket humorosan, hogy mert miért nem kap ő is olyan kedvezményt mint nekem van párom által? Mondtam neki, mert csak a feleség és a gyerekek kapnak? Vagy a majd vesz neki a fia című beszólás... Olyankor kijavítom, hogy enyém az elsőbbség már bizonyos dolgokban. Az anyja nem leszek, mert én a párja vagyok, jól is nézne ki! Az anyja meg jó hogy nem a felesége... Hiába mondja, nem tudja majd könnyen elengedni a fiát ha külön megyünk. Sűrűn fog csöngeni a telefon. Ez a baj forrása, hogy ő a gyerekét férfi pótléknak tekintette, támasztéknak, mankónak. Korábban hangoztatta nem tudja mi lenne a fia nélkül... Igaz azóta van párja, némileg enyhült ez a gondolata, de azért... Mikor mondja hogy rossz lenne ha messze költöznénk, nézek rá... Én meg eljöttem otthonról, és nem 2 perc haza menni, nem tudok csak úgy elugrani, az meg tökre nem baj? Hát persze, az én vagyok... Szóval ebben velem nem érez együtt egyáltalán és igenis rosszul esik. Egyébként, az én Édesanyám is tudott mondani ezt azt néha de mondjuk nem ilyeneket, meg volt amit viszonzásképp azért amit én kaptam az övétől.

Örülj neki. Nekem is nagyon jó a kapcsolatom az "anyósommal", kedves, figyelmes, jó ember, stb. Szóval létezik ilyen.

Apukámnak is nagyon jó volt mindig a kapcsolata az anyai nagymamámmal. (Fordítva viszont nem igazán, anyukám meg apai nagymamám világ életükben utálták egymást :D )

Én őszintén nem értem, miért általánosabb a gyűlölködés, de sajnos az... viszont vannak azért olyanok is, akik jó viszonyban vannak. :)