Miért törvényszerű hogy az anyós és a feleség rosszban vannak?

Mert a legtöbb fiús anyuka tragédiaként éli meg,hogy a kicsi fiacskája felnő és megnősül.

Tisztelet a kivételnek.

Nálunk és a húgomék esetében is nagyon jó a kapcsolat az anyóssal. Ezek szerint mi kivételek vagyunk.

Szerintem ez csak egy sztereotípia, hajlamosabbak vagyunk csak a rossz anyós-feleség viszonyokat számon tartani, a jókkal pedig nem foglalkozunk.

Az anyós a feleségtől várja el, az általa elkezdett út folytatását, attól eltérni nem tanácsos.

A feleség viszont az otthonról főleg az anyjától hozott tanácsokat akarja követni.

Zömében akkor férnek össze, ha hasonló az életről alkotott elképzelésük. Pl. Vallásos családokban nagyon szépen megvannak az anyós és a meny. Alapvető dolgokban egyetértenek: pl.: nő főz-mos-takarít, szül 2-3 gyereket, férj a fő pénzkereső, csak ő fut be karriert, ha kevés a pénz a nőt visszahajtják dolgozni, de fő cél az ura szolgálata és a család ellátása.

Nem törvényszerű és szerintem a rengeteg rossz anyós-meny kapcsolatnak bőven a 80%-a javítható lenne a felek által.

Alapvető probléma a társadalmi sztereótípia, hogy ez a kapcsolat csak rossz lehet, bla, bla bla, és akkor már mindenki elkönyveli ilyennek. Pedig kizárólag a felek hozzáállásán múlik. Anyósnak el kell fogadnia hogy a fia felnőtt, saját családot alapít, ahol már ő a családfő és a döntéshozó, valamint el kell fogadnia, hogy párt választ magának, és a továbbiakban a feleség látja el a fiát és neveli a gyereket. A fiatal párnak pedig meg kell értenie, hogy míg az ő életükben csupa új kalandot és boldogságot hozott ez a változás, addig anyós életében egy stresszes időszak, az anyától távolabb kerül a fia, bőven van mit feldolgoznia. Továbbá a feleségnek mindig tisztelettel és szeretettel kell fordulnia anyós felé, hisz ő szülte meg azt az embert, akit a világon a legjobban szeret.

Szerintem akármilyen is az anyós vagy a meny, közösen, türelemmel, kompromisszummal működhetnek ezek a kapcsolatok, sőt! Mi pl. nagyon jól elvagyunk anyósommal :)

Nem törvényszerű. Nálunk nem az anyósom, hanem az apósom volt a nehéz dió. Amikor meghalt, onnan normalizálódott a viszonyunk az anyósommal. Utána se volt tökéletes, de tudta, hogy csak az egyszem gyerekére számíthat (számíthatott is, mindenben segítette), én is vettem egy mély levegőt és ő is másképp volt jelen az életünkben. Jobb lett a helyzet.

Alapvetően nálunk abból volt a gond, hogy mindig azt hallgattam, hogy nekem kell alkalmazkodni, mert én kerültem be az ő családjukba. Mondtam, h ennyi erővel a férjem meg a miénkbe, de ez nem érdekelt senkit. És sosem éltünk együtt egyik szülővel sem egy percet se.

Szerintem ez nem törvényszerű. Én az anyósommal fantasztikusan jóban voltam. Ő elvált asszony, tudtam minden dolgáról. Nekem mindig elmondott mindent, mindent megbeszéltünk. Tudtam az anyagi ügyeiről, a pasi helyzetről, az eü dolgairól, egyszóval mindenről.

Kb 2 éve belépett egy pasi az életébe, és az anyós teljesen ki van fordulva magából. Senki és semmi nem érdekli, még az egy szem kisunokája sem. 1,5 év alatt 2-szer volt nálunk (50km-re lakunk. Az neki elég, ha én viszem oda a gyereket. Ha nem viszem, akkor sem szól, és még sorolhatnám, hogy mi miben változott meg.

Szóval, vissza a kérdésre: nem törvényszerű. Mellesleg a párom jól kijön a szüleimmel.

Szerintem sem törvényszerű, mi nagyon jóban vagyunk pl.

Viszont szerintem leginkább az a sok ellentét oka, hogyha mindkét nő mindent jobban akar tudni a másiknál és semmiben sem akar engedni (háztartás, gyereknevelés, stb. kérdések). Sokan így akarják bizonygatni, hogy ők a jobb anyák, feleségek.