Törvényszerű, hogy a menyek és az anyósok nem kedvelik egymást? Én kedvelem az anyósom, nincs rendben valami?

EZ a legtöbbször amiatt van, hogy igen sokszor az egyik, de inkább mindkét fél eleve úgy indul hozzá, hogy a meny7anyós ellenség és ezért harcolni kell ellene.

Elég kevés olyan eset van, ahol mindkettö fél van annyira értelmes, hogy nem egymás ellen kell tenni valamit, hanem együtt a - most már - közös család békéjéért.

Nálatok úgy látszik, két ilyen ember került össze, viszont attól nem kell félned, hogy ez késöbb más lesz, anyósod ilyen rendes valaki.

Nekem az elsö anyósom (15 évig volt az) volt ilyen, minden problémámat vele tudtam megbeszélni, eszébe sem jutott ellenem tenni valamit, rettentö aranyos volt mindig, mindenben számíthattam rá.

A második sajnos nem ilyen lett, ö mindenbe belekötött, és hiába akartam ugyanolyan viszont kialakítani vele, nem lehetett, mert nem votl képes megbocsátani, hogy - az ö szavaival - elvettem töle a fiát.

Szerintem élvezd, hogy ilyen aranyos az anyósod és te is igyekezz megtartani ezt a jó viszonyt köztetek.

Havonta úgy egyszer találkozunk ès úgy vagyunk jóban.

Amúgy hihetetlenül tapintatlan nő. Az unokája nem szereti. Kb. Ennyi

Vicces, mi addig voltunk jóban anyóssal, míg náluk laktam :)

Sajnos az a fajta ember, aki mindenki előtt jópofáskodik, kedveskedik, a háta mögött meg kibeszéli.

Míg ott laktam, mint "menyjelölt", lánya helyett lánya voltam. Aztán elköltöztünk, és összeházasodtunk a férjemmel...

Volt pár alkalom, amikor nem mentem vele látogatóba, mert más dolgom volt. Megdöbbenve mesélte, hogy az anyja próbált ellenem hangolni, mindenféle hülyeséget összehordott rólam a hátam mögött, és nem csak neki.

Valószínűleg kevés lehet az esti barátok közt az öreglánynak, muszáj feszkót kelteni :D

Akkor láttuk utoljára egymást. Két év eltelt, mindenki lehülyéz, hogy emiatt nem tartom vele a kapcsolatot, de ennél jobban nem lehet hátbaszúrni valakit.

A férjemet nem nagyon érdekli a dolog, ő akkor látogatja, amikor akarja, szóval nekünk így teljesen megfelel.

Nyilván törvényszerűnek nem törvényszerű, de én olyan kapcsolatot személyesen még nem láttam, ahol ne lett volna előbb-utóbb viszály anyós és meny között.

Ott van példának saját anyám, aki miatt sosem láttam a nagyanyámat, annyira utálták egymást.

A volt anyósommal (első házasság) rendkívül jóba voltunk, ő tisztába volt azzal,hogy a gyereke felnőtt és saját élete van és eltudja dönteni a fia,hogy neki mi a jó...tehát nem szólt bele a dolgainkba.

A jelenlegi anyósommal ugyan,nem gyilkoljuk le egymást (főleg miután nem együtt lakunk),de neki szent meggyőződése,hogy ő sokkal jobban tudja mi a jó a picike fiának (picike fia 42 éves és 3 gyerekünk van) meg többes számba,hogy nekünk mi a jó és mit kell tennünk mint saját magunk. Persze ez mindig úgy kezdődik,hogy én nem akarok bele szólni,de... férjem így nőtt fel,így neki simán megy az,hogy egyik fülén be a másikon ki anyucinak bólogatni mert nem szeretne vitát miután volt arra példa,hogy megmondta anyósnak nem ért vele egyet mert nincs igaza aztán anyós kapásból sírva fakadt,hogy neki már csak a 2 gyereke maradt (após 15 éve meghalt,én nem ismertem) és ő csak jót akar mert aggódik és jaj neki mennyire fáj,hogy a férje maghalt és egyedül maradt (9 éve van élettársa). Az én szüleim szintén tisztába vannak azzal,hogy felnőtt ember vagyok saját családdal saját élettel és én úgy nőttem fel,hogy szabad vélemény nyilvánítás van,szóval nem vagyok bólogató kutya és nem bírom ki,hogy ne mondjam el a véleményem. Amikor bekattan az agya és elkezd a mi életünkkel foglalkozni akkor szokott lenni egy kis mosolyszünet, ami a gyerekek miatt nem húzódik sokáig,de alapba ha nem száll így el az agya akkor tök jól kijövünk.

Nem törvényszerű. Ebben a dologban ne hallgass az idősebb barátnőidre!

Én nagyon jól kijövök anyósommal. Nagyon szeretem és ő is engem. Soha nem volt még csak kisebb vitánk sem 16 év alatt. Azért ehhez hozzátartozik az, hogy igyekszünk is fenntartani a jó kapcsolatot. Egyikőnk sem tökéletes, de elfogadjuk egymás hibáit.

Egy család lettünk, családtagokkal meg nem veszekszünk.

Anyukám is nagyon jóban van a tesóm feleségével. Egy idősebb barátnőm és a menye meg egyenesen barátnők.

Vannak olyan anyák persze, akik "tulajdonuknak" tekintik a fiukat és féltékenyek a menyükre, de a te anyósod valószínűleg nem ilyen. Ő szerintem úgy van ezzel a dologgal, mint az én anyukám. Ő boldog, amiért a tesóm talált egy ilyen kedves lányt, aki szereti és gondoskodik róla.

Anyósod azt szeretné, ha a fia boldog lenne. Úgy látja, hogy veled boldog. Szeresd a párodat és az anyósodat is :)