Törvényszerű, hogy a menyek és az anyósok nem kedvelik egymást? Én kedvelem az anyósom, nincs rendben valami?
Ugyan még nem az anyósom, mert van egy kis idő az esküvőig, de minden bizonnyal nemsokára az lesz a párom édesanyja. Egy nagyon rendes nő, emberként, feleségként és anyaként is példának tekintem, mert az élet minden területén helyt áll, tényleg kevés ilyet ismerek. Rugalmas, ha családi eseményt szervezünk, nem szól bele az életünkbe, csak ha tanácsot kérünk, ráadásul velem az elejétől kezdve nagyon kedvesen viselkedik (annak ellenére, hogy jóval fiatalabb vagyok a fiánál, eleinte azt gondoltam, hogy ezért mindenféle rosszat fog rólam feltételezni, hogy esetleg hátsó szándékaim vannak, stb). Ráadásul remekül főz, figyelembe veszi, hogy vannak ételek, amiket nem ehetek meg, legutóbb a karácsonyi vacsorát olyanra készítette, hogy mindenből ehessek én is, nagyon örültem és megköszöntem neki egy csomószor, hogy ilyen figyelmes volt velem :)
Idősebb barátnőim mind azt mondják, hogy ilyen nem létezik, várjam csak ki a végét, majd kimutatja a foga fehérjét ha összeházasodunk, mert egy anyós az csak utálhatja a menyét és vice versa. Ezt ti is így gondoljátok? Milyen a viszonyotok az anyósotokkal (vagy az anyós jelölttel)? Szerintetek hogyan viselkedjek vele, hogy a jövőben is megmaradjon a jó kapcsolatunk? Mindig próbálok segíteni, amikor tudok, mosogatást is felajánlom, ha megyünk vendégségbe, de nem szokta elfogadni sosem. Ha a párom tiszteletlenül beszél vele (sajnos néha megesik, hogy nem veszi észre magát, és nem éppen megfelelő a hangnem), akkor rá szoktam szólni, hogy ezt így nem kéne - látom, hogy ezért hálás és jól esik neki. Legszívesebben apósra is rászólnék néha, mert ős sem mindig szépen szól hozzá, de ebbe nyilván nem való nekem beleavatkozni, ez már a kettőjük dolga.
Köszönöm a válaszokat előre is!
Kérlek, ne haragudj meg, Kérdező, de első olvasásra az ugrott be, mintha az utóbbi egy-két hónap érdekesebb anyós-meny GYK témáit gyúrtad volna össze, az ott leírt problémás anyósok ellentétéből megalkottad volna az ideális anyóst.
Természetesen elhiszem, hogy valóban ilyen az anyósod. Miért is ne lehetne, hiszen annyi normális, kedves nő van a világban, ők is anyósok.
az enyém is kedvel, én is őt, hálás vagyok, amiért felnevelte a férjemet, akit imádok. De a jó viszonyunk kulcs, hogy nagyon messze élünk egymástól és ritkán találkozunk. Nagyon különbözünk, és ha egymás háztartásába, nevelési elveibe mélyebben belelátnánk, több lenne az ellentét.
Harminc éve ismerjük egymást az anyósommal. Nagyon jó természete van!! Azért azt is hozzá kell tennem, hogy nekem sem rossz!!! Fiatal koromban segített vigyázni a kicsikre, még most is a kisfiamra! Tanítgatott főzni, sütni nem kell még most sem, mert minden hétvégén süt nekünk és persze a gyerekeknek is két félét. Mondtam, hogy így soha sem fogok rendesen megtanulni sütni !:)) De, amíg bírja magát, addig ez így lesz!!
Nem szól bele a dolgokba,csak ha kérdezzük. A gyerekeket a kérésünk szerint kezeli. De ma már nagyok, kivéve a kisfiamat. A nagylányom szintén rá szokott szólni apósomra, hogy hogyan beszél a mamával! Kérdező, neked továbbra is kívánok jó kapcsolatot és nem szabad hinni a károgóknak, hogy ez biztos elromlik.!!
Eleg alnaiv kerdes.
Nyilvan nem torvenyszeru.
Nalunk a jo kapcsolat titka hogy evente 3x talalkozunk es 220 km-re lakunk egymastol.
7 éve ismerjük egymást a férjemmel 5 éve vagyunk házasok. Nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal. Semmibe nem szól bele, csak ha kérünk tanácsot ad. Nagyon szeret, többször is mondja, hogy olyan vagyok mintha a lánya lennék. Én is szeretem nagyon, mindenben számíthatok rá, akár az éjszaka közepén is.
Az ő lakásuk mellett vettünk telket, arra építettünk. Annál sem szólt bele semmibe. Pedig az elején nagyon féltem, hogy mi lesz akkor ha a szomszédban fog lakni az anyósom. Biztos, hogy minden nap itt fog ülni a nyakunkon. De szerencsére nem. Soha nem jön bejelentés nélkül. Mikor megszületett a fiam, akkor sem ült itt órákat. Az első 2 hétben ahogy haza mentünk, át sem jött azt mondta, hogy mi egy család vagyunk legyünk együtt ő majd később fog unokázni. 2 hét után is megkérdezte, hogy átjöhet-e megnézni.
Szóval én nagyon szeretem az anyósomat.
A nővérem anyósa meg egy kész boszorkány. Egy városban élnek ők is, az anyósa folyamatosan zaklatja őket. Beleszól mindenbe. Rengeteg vita van közöttük.
Természetesen nem törvényszerű.
Mivel az emberek ált.-ban a problémáikkal/problémás kapcsolataikkal foglalkoznak (hiszen az nehezíti az életüket, arra kell megoldást találni, stb.), ezért jóval többet hallani rossz anyós-meny viszonyról, mint jóról. A jó viszonyról minek beszélni, alap dolog, az ember nem agyal rajta. Én anyósom is jófej, nem is agyalok a vele való kapcsolatomon, mert nincs rá szükség.
Ha már gyk-n vagyunk, gondolj arra, milyen lenne, ha tele lenne az oldal ilyen kérdésekkel, hogy "Imádjunk egymást a párommal, mit tegyek?" "Úgy érzem, megtaláltam életem szerelmét, mi legyen?", vagy "Túl szép volt az esküvőnk..." stb... elég vicces, nem? Nah, ugyanez vonatkoztatható az anyós-meny kapcsolatokra is: "Anyósom túl jófej, mit tegyek?", "Anyósom tanácsot adott, de azt mondta, természetesen én döntök, ő csak a tapasztalatait mondja. Ez szörnyű, mit tegyek?" Satöbbi-satöbbi.
Nah, ennyit az álnaiv kérdésedhez, lapozzunk.
Nyilván nem törvényszerű, ezt te is tudod magadtól szerintem.
Az első anyós-jelöltem nagyon távolságtartó volt, soha semmibe sem szólt bele, de olyan szinten, hogy szó szerint leszarta az akkori dolgokat.
A mostani anyós-jelöltemen pont az ellenkezőjét látom, hogy ő mindent nagyon tud, neki mindenről van véleménye. Ez nem feltétlen baj, csak amikor kéretlenül mondja a magáét, meg okoskodik.
Pl egészségügyben dolgozik, de közben otthon masszíroz meg ilyen ezo-mókus (én így hívom azokat akik mindenféle ezotériával, meg lélek-masszázzsal meg csakrákkal, energiákkal, alternatív gyógyászattal foglalkoznak, nem rosszból, csak ilyen összefoglaló néven).
A fiának meg hasi panaszai vannak, kb 5-6 éve még egy vérvételen sem volt a párom. Rá van fogva, hogy ő BIZTOS, hogy gluténérzékeny, közben soha egy allergia teszten nem volt se semmi, de ő BIZTOS hogy gluténérzékeny. Persze, van erre is esély, mint ahogy arra is, hogy bármi más baja van. Én naivan javasoltam a vérvételt, mert a bátyám autoimmun beteg, neki is hasi panaszokkal kezdődött, ezért mertem javasolni, és le lettem hurrogva, hogy hát de azok a betegek fogynak folyamatosan meg így meg úgy, meg ilyen az a betegség, meg amolyan, és a párom nem autoimmun beteg - hát még jó, nem is azt mondtam, hogy a párom autoimmun beteg, csak hogy jó lenne egy vérvétel, mert komolyabb baj miatt is lehetnek a panaszai. Én meg csak néztem, hogy engem akar kioktatni erről, mikor végigcsináltam bátyámmal az életmentő műtéteit, sok más autoimmunossal beszéltem, amit csak el lehet képzelni ezzel kapcsolatban. És nem kell a vérvétel, de ha agyon akarja szúrkáltatni a párom magát, akkor menjen csak, ő tuti nem megy el vele (mert 5 éve párom elájult) és csinálja végig vele újra.
Én meg köpni-nyelni nem tudok, mert egészségügyben dolgozik, látja, hogy mennyi beteg ember van, milyen sokrétűek lehetnek a betegségek, milyen súlyosak, sokszor ahhoz köze nincs a tünetnek, stb, és ennyivel elintézni, hogy még egy nyomorult vérvételre se menjen a párom, mert az nem jó semmire. Csak a lélek, meg az energiák, meg BIZTOS a glutén.
Én meg abszolút realista vagyok, mérnök leszek nemsokára, én a tudományban és orvoslásban hiszek, így eléggé összeférhetetlen vagyok anyós-jelöltemmel. De ilyen témáknál inkább csak hallgatok, mintsem beledumáljak, ha ő ezzel boldog, legyen így, amíg a páromat nem beszéli rá hülyeségekre, addig nincsen gond.
Szerencsére párom kezd rám hallgatni, mikor először azt mondta az anyukája, hogy nem kell a vérvétel, visszakozott hogy háát ő nem megy, most meg már ő maga akar menni, meg normális allergia tesztre is szeretne elmenni, mert az anyukája meg ilyen mágneses-rezonanciás cuccra járatja, mert az is milyen jó és hiteles, csak azért nem használják a kórházakban, mert nem lehet megadóztatni.
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy ti pl azért is érthetitek meg olyan jól magatokat egymással, mertvalószínűleg hasonló a személyiségetek, én pl anyós-jelölttel a felszínes jó viszonynál tovább valószínűleg nem fogok többre jutni a személyiségbeli különbségeink miatt, de ezzel nincs is baj, amíg mindenki éli a saját életét, a saját értékrendjének megfelelően.
Szerintem sok anyós, és ugyanakkor meny ezt nem tartja tiszteletben, és ezért vannak a folyamatos konfliktusok.
Nekünk még az unokákkal sincs jóba:(
Úgy véli az ő fiát megváltoztattuk.
Örülök, hogy nálatok más a helyzet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!