Törvényszerű, hogy a menyek és az anyósok nem kedvelik egymást? Én kedvelem az anyósom, nincs rendben valami?

Ugyan még nem az anyósom, mert van egy kis idő az esküvőig, de minden bizonnyal nemsokára az lesz a párom édesanyja. Egy nagyon rendes nő, emberként, feleségként és anyaként is példának tekintem, mert az élet minden területén helyt áll, tényleg kevés ilyet ismerek. Rugalmas, ha családi eseményt szervezünk, nem szól bele az életünkbe, csak ha tanácsot kérünk, ráadásul velem az elejétől kezdve nagyon kedvesen viselkedik (annak ellenére, hogy jóval fiatalabb vagyok a fiánál, eleinte azt gondoltam, hogy ezért mindenféle rosszat fog rólam feltételezni, hogy esetleg hátsó szándékaim vannak, stb). Ráadásul remekül főz, figyelembe veszi, hogy vannak ételek, amiket nem ehetek meg, legutóbb a karácsonyi vacsorát olyanra készítette, hogy mindenből ehessek én is, nagyon örültem és megköszöntem neki egy csomószor, hogy ilyen figyelmes volt velem :)

Idősebb barátnőim mind azt mondják, hogy ilyen nem létezik, várjam csak ki a végét, majd kimutatja a foga fehérjét ha összeházasodunk, mert egy anyós az csak utálhatja a menyét és vice versa. Ezt ti is így gondoljátok? Milyen a viszonyotok az anyósotokkal (vagy az anyós jelölttel)? Szerintetek hogyan viselkedjek vele, hogy a jövőben is megmaradjon a jó kapcsolatunk? Mindig próbálok segíteni, amikor tudok, mosogatást is felajánlom, ha megyünk vendégségbe, de nem szokta elfogadni sosem. Ha a párom tiszteletlenül beszél vele (sajnos néha megesik, hogy nem veszi észre magát, és nem éppen megfelelő a hangnem), akkor rá szoktam szólni, hogy ezt így nem kéne - látom, hogy ezért hálás és jól esik neki. Legszívesebben apósra is rászólnék néha, mert ős sem mindig szépen szól hozzá, de ebbe nyilván nem való nekem beleavatkozni, ez már a kettőjük dolga.

Köszönöm a válaszokat előre is!