Szerintetek n reagáltam túl vagy furcsák voltak ezek a reakciók?
Hétvégén anyósoméknál voltunk és vasárnap délelőtt tudtam meg telefonon, hogy meghalt a nagypapám. Anyósomék mondták, hogy részvétük. Alig pár perc múlva meg azt mondja anyósom, hogy de hát öreg volt már meg beteges, hogy jobb így neki. Amúgy 81 volt, persze romlott gyorsan az állapota, de azért hirtelen gyorsasággal ment el. Persze én meg sírtam többször is, mert nagyon megviselt. Igaz azt tudják anyósomék, hogy nem látogattuk őket gyakran (kb csak 2-3 havonta), de attól függetlenül normális volt a kapcsolatom velük, meg láthatták azt is, hogy mennyire kiborít ez a hír.
Amikor belegondoltam, hogy a nagyim egyedül marad potyogtak a könnyeim és mondtam, hogy szegény nagyimmal mi lesz, hogy most így egyedül marad és mennyire sajnálom. Erre anyósom közli, hogy ezzel ne foglalkozzak, majd a szüleim megoldják, hogy mi legyen vele a továbbiakban. Ezt a kijelentéstannyira furcsálltam. A következő az volt, hogy elkezdett a nyaralásról beszélni, mert együtt megyünk velük. Ezzel is ráért volna, nem abban a hangulatban voltam, na mindegy. Aztán az egyik szobába elvonultam bőgni, a férjem utánam jött vigasztalni. Ezután ebédeltünk és próbáltam jó képet vágni, de nagyon rossz kedvem volt.
Este anyósom megkérdezte vigyorogva, hogy ugye jól érzetük magunkat-e, erre mondtam, hogy persze, bár gondolhatta volna, hogy a történtek után a napom már nem olyan lesz. Nem lehet mit tenni, pont szerencsétlenül derült ki a hír, nyilván anyósomék 1x látták a nagypapámat, nem ismerték, így őket nem érintette meg a rossz hír, nem is kell, csak valahogy több együttérzésre jobban esett volna. Egyébként engem elég régóta ismernek, elvileg szeretnek is.
Elég rosszul jött ki, mert előző nap férjem születésnapja is volt, már este koccintottunk rá pezsgővel, vasárnap pedig a tortázás volt.
Annyira bántott a dolog, hogy anyummal is megbeszéltem, elmondtam neki mi volt. Ő annyit mondott, hogy sajnos szerencsétlenül jött ki, hogy pont aznap kaptam meg a hírt, meg hogy nyilván anyósokat nem rázza meg, meg hogy ne haragudjak rájuk. Félre értés ne essék, nem haragszom rájuk, csak nekem ez a pár mondat elég furcsa volt anyósomtól.
Mit gondoltok? Én reagáltam túl, mert érzékeny voltam?
válasza:Saját édesanyám borzasztó szenvedés után halt meg, nagyon szerettem, de mikor meghalt, én is azt gondoltam, NEKI már így sokkal jobb, az a szenvedés már nem volt élet.
Leírásod alapján hasonló okok miatt mondhatta anyósod, amit mondott. Egyik előző hozzászólónak pedig nagyon igaza volt abban, ha valakit VALÓBAN annyira szeretünk, és beteg, szenved, nem 3 havonta látogatjuk.
Speciel én szerettem halálakor nem maradnék sehol szülinapot ünnepelni....
Kedves 21-es, meg akik írták, hogy miért csak 3 havonta látogattuk stb azoknak szól, hogy nyilván a monológomba nem írtam le mindent, mert akkor még hosszabb lett volna, csomó részletre nem is tértem ki. Hozzátenném, hogy nem szartunk a fejükre, mentünk ahogy tudtunk mentünk hozzájuk, de sajnos elég messze is laknak és én meg sokszor este 8-ig dolgozom.
Az igaz, hogy általában 2-3 havonta látogattuk őket, DE mikor kiderült, hogy romlott az állapota akkor többször mentünk, kb havi 1x. Mi legutóbb 1 hónapja láttuk, december elején. Karácsonykor mentünk volna látogatni őket, de a nagyi felhívott, hogy ne menjünk, lemondott minket, hogy a nagypapa tudjon pihenni, mert gyenge és sokat alszik, így nem mentünk, nyilván nem erőszakoskodtunk. Anyuék szombaton bementek volna húgommal a kórházba meglátogatni, de szintén a nagyim mondta, hogy ne menjenek, hanem majd vasárnap és akkor jön a nagyim is, csakhogy akkor már késő volt, mert vasárnap hajnalban meghalt.
válasza: válasza:Részvétem és megértem (azt is, hogy nagyidra gondoltál és aggódni kezdtél), hogy akkor érzékenyen érintett adott megjegyzés. Szerintem csak nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és ügyetlenül reagálta le, lehet kicsit egyszerűbb lélek. A kérdés, hogy jól éreztétek magatokat reflex-szerű is lehetett, tudod, mint a hogy vagy, stb.
Az én anyósom pár nappal az apám (balesetes) halála után azzal jött nekem, hogy hát jó sokat híztam...
válasza:Nem valami tapintatos az anyósod, de te is túl érzékeny vagy.
Pl. mi lesz nagymamáddal... Hát ugyanaz, ami minden idős özveggyel: meggyászolja, szomorkodik, naponta kijár a temetőbe, aztán szép lassan újra megtalálja az élet örömeit.
A nyaralást mondjuk nem hoztam volna szóba. Ez tényleg alkalmatlan szituáció volt erre.
"Este anyósom megkérdezte vigyorogva, hogy ugye jól érzetük magunkat-e..." Ott kellett volna lennünk, hogy véleményt alkothassunk. Lehet, hogy a kérdés nem neked szólt, hanem általában a családnak. Lehet, hogy a vigyorgás valójában egy jóindulatú mosoly volt. Remélhetőleg a gyerekek jól érezték magukat a nagyszülőknél, remélhetőleg férjednek ízlett az ebéd és a torta, örült, hogy látja a szüleit stb.
Anyukád viszont nagyon korrektül reagált: nem állt neki szapulni a nászasszonyát (pedig de sokan megtennék ilyenkor!), hanem téged akart megbékíteni, megvigasztalni.
válasza:22-re:
"Karácsonykor mentünk volna látogatni őket, de a nagyi felhívott, hogy ne menjünk, lemondott minket, hogy a nagypapa tudjon pihenni, mert gyenge és sokat alszik, így nem mentünk, nyilván nem erőszakoskodtunk. Anyuék szombaton bementek volna húgommal a kórházba meglátogatni, de szintén a nagyim mondta, hogy ne menjenek, hanem majd vasárnap és akkor jön a nagyim is, csakhogy akkor már késő volt, mert vasárnap hajnalban meghalt."
Bár ez nem tartozik a kérdéshez, és nyilván minden családban mások a szokások, de ha egy beteg embernél halogatjuk a találkozást, "mert most olyan rosszul van", akkor legtöbb esetben nem látjuk többé élve. Én pl. hasonló helyzetben mindenképp elmentem volna, tudatosítva magamban, hogy valószínűleg most látom utoljára. Nekem ez könnyebbé tenné a gyászolást. Nem lehet, hogy azért is érintett ennyire rosszul a halála, mert még készültél egy találkozásra, amire már nem került sor? Én pl. emiatt érthetetlennek tartom a nagymamád hárításait, pedig saját anyukám hasonlóan viselkedne ilyen helyzetben.
Az ember egyvalamit tehet: a saját halála közeledtekor úgy rendezi a dolgokat, ahogy ő helyesnek tartja. Én pl. biztos, hogy inkább találkozni akarnék még utoljára mindenkivel.
válasza: válasza: válasza:Ne emészd magad azon, hogy nem mentél. Már nem tudsz változtatni rajta, biztos tudta, hogy szereted és hogy mész majd hozzá, de nem tudhattátok, hogy már ilyen kevés idő van hátra. Én is csak azért voltam utoljára nagyimnál, mert az orvos mondta anyunak, hogy 1-2 nap van hátra. Ha nem szólnak, akkor én is lemaradok ugyan így.
Azt szerintem úgy értették, hogy öreg volt és beteges, hogy amikor nagyim meghalt, akkor ő már nagyon nem akart élni. Egyedül maradt és kezdett szellemileg leépülni. Sokan kiborulnának ettől a családban, de szerintem jobb volt az úgy viszonylag gyorsan, minthogy hónapokig szenved és magatehetetlenül fekszik. Persze sokan ezzel nem értenek egyet, mert minden nap ajándék, stb, de lehet hogy anyósodék is arra gondoltak, amit én éreztem nagyimmal.
Anyósodék szerintem nem akartak rosszat, csak szerencsétlenül jött ki a szitu.
válasza:Ezek tipikus empátiahiányos közhelyek.
Mikor próbálnak rávenni, hogy gyász közben légy racionális.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!