Szerintetek n reagáltam túl vagy furcsák voltak ezek a reakciók?
Hétvégén anyósoméknál voltunk és vasárnap délelőtt tudtam meg telefonon, hogy meghalt a nagypapám. Anyósomék mondták, hogy részvétük. Alig pár perc múlva meg azt mondja anyósom, hogy de hát öreg volt már meg beteges, hogy jobb így neki. Amúgy 81 volt, persze romlott gyorsan az állapota, de azért hirtelen gyorsasággal ment el. Persze én meg sírtam többször is, mert nagyon megviselt. Igaz azt tudják anyósomék, hogy nem látogattuk őket gyakran (kb csak 2-3 havonta), de attól függetlenül normális volt a kapcsolatom velük, meg láthatták azt is, hogy mennyire kiborít ez a hír.
Amikor belegondoltam, hogy a nagyim egyedül marad potyogtak a könnyeim és mondtam, hogy szegény nagyimmal mi lesz, hogy most így egyedül marad és mennyire sajnálom. Erre anyósom közli, hogy ezzel ne foglalkozzak, majd a szüleim megoldják, hogy mi legyen vele a továbbiakban. Ezt a kijelentéstannyira furcsálltam. A következő az volt, hogy elkezdett a nyaralásról beszélni, mert együtt megyünk velük. Ezzel is ráért volna, nem abban a hangulatban voltam, na mindegy. Aztán az egyik szobába elvonultam bőgni, a férjem utánam jött vigasztalni. Ezután ebédeltünk és próbáltam jó képet vágni, de nagyon rossz kedvem volt.
Este anyósom megkérdezte vigyorogva, hogy ugye jól érzetük magunkat-e, erre mondtam, hogy persze, bár gondolhatta volna, hogy a történtek után a napom már nem olyan lesz. Nem lehet mit tenni, pont szerencsétlenül derült ki a hír, nyilván anyósomék 1x látták a nagypapámat, nem ismerték, így őket nem érintette meg a rossz hír, nem is kell, csak valahogy több együttérzésre jobban esett volna. Egyébként engem elég régóta ismernek, elvileg szeretnek is.
Elég rosszul jött ki, mert előző nap férjem születésnapja is volt, már este koccintottunk rá pezsgővel, vasárnap pedig a tortázás volt.
Annyira bántott a dolog, hogy anyummal is megbeszéltem, elmondtam neki mi volt. Ő annyit mondott, hogy sajnos szerencsétlenül jött ki, hogy pont aznap kaptam meg a hírt, meg hogy nyilván anyósokat nem rázza meg, meg hogy ne haragudjak rájuk. Félre értés ne essék, nem haragszom rájuk, csak nekem ez a pár mondat elég furcsa volt anyósomtól.
Mit gondoltok? Én reagáltam túl, mert érzékeny voltam?
Nehéz olyanoknak tapintatosnak lenni, akik nem érzik át a fájdalmadat.
Az én nagymamám karácsonykor halt meg - fiatalabb volt, mint nagyapád, halálos gázolás volt, ráadásul tőlünk ment haza... -, utána nekem is volt olyan, aki azt mondta, hogy neki jobb ez így, mert hát most már nem kell vele törődni, hogy mi lesz vele, ha lerobban. Őszintén, én csak pislogtam.
Nem mindenki tud kellően tapintatos lenni, illetve rosszul is sülhet el egy kijelentés. Pl. simán lehet, hogy azért hozta elő a nyaralást, hogy esetleg megpróbálja elterelni a figyelmedet, mert azt hitte, jót tesz vele. Az meg, hogy azt mondta, majd a szüleid törődnek vele, simán lehet azért, hogy ne terheld még így hirtelen magadat is a dologgal, hiszen önmagában a halálhír elég sokk.
Szóval lehet ám, hogy nem volt rossz szándék a dolog mögött, csak anyósnak más szintű az érzelmi intelligenciája, vagy másképp reagál dolgokra, mint te.
Adott helyzetben egyébként én is hozzád hasonlóan kiborultam volna, de utólag tudni kell elengedni ezt, így anyukádnak is igaza volt.
Megértem a fájdalmad. Elveszítetted a nagypapád, aggódsz nagymamádért, ráadásul a hírt egy családi ünnep kellős közepébe kaptad, ahol mindenki örvendezni jött össze.
Sajnos a legtöbb ember nagyon rosszul reagál, ha valakiről, hogy valami tragédia érte. Általában valami hülyeséget mondanak, mint anyósod. Nem rosszindulatból, inkább alacsony az érzelmi intelligenciájuk. Valljuk be erre alig nevelnek bennünket, hogy ilyen esetben, hogy illik vagy kell reagálni. Talán az utóbbi 10-15 évben érintette a közmédia a témát, de anyósod nem ebben nőtt fel. Ráadásul őt érzelmileg nem érintette a haláleset.
Lényeg, elhiszem, hogy nagyon rosszul esett anyósod empátiátlan megjegyzései. (Az hogy úgyis öreg, beteg volt nem vigasz, a figyelem elterelése a nyaralás témával és "majd a szüleid elrendezik a nagyit" szintén nem vall nagy figyelmességre utal. Az is igaz lehet, hogy anyósodat csak jóindulat vezérelte, de bután sült el a dolog. Édesanyádat viszont nagyra tartom, hogy annak ellenére, hogy ő az édesapját veszítette el, tudott nagyon józan maradni, ahogy téged vigasztalt. Tőle sokat tanulhatunk empátiából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!