Szerintetek n reagáltam túl vagy furcsák voltak ezek a reakciók?
Hétvégén anyósoméknál voltunk és vasárnap délelőtt tudtam meg telefonon, hogy meghalt a nagypapám. Anyósomék mondták, hogy részvétük. Alig pár perc múlva meg azt mondja anyósom, hogy de hát öreg volt már meg beteges, hogy jobb így neki. Amúgy 81 volt, persze romlott gyorsan az állapota, de azért hirtelen gyorsasággal ment el. Persze én meg sírtam többször is, mert nagyon megviselt. Igaz azt tudják anyósomék, hogy nem látogattuk őket gyakran (kb csak 2-3 havonta), de attól függetlenül normális volt a kapcsolatom velük, meg láthatták azt is, hogy mennyire kiborít ez a hír.
Amikor belegondoltam, hogy a nagyim egyedül marad potyogtak a könnyeim és mondtam, hogy szegény nagyimmal mi lesz, hogy most így egyedül marad és mennyire sajnálom. Erre anyósom közli, hogy ezzel ne foglalkozzak, majd a szüleim megoldják, hogy mi legyen vele a továbbiakban. Ezt a kijelentéstannyira furcsálltam. A következő az volt, hogy elkezdett a nyaralásról beszélni, mert együtt megyünk velük. Ezzel is ráért volna, nem abban a hangulatban voltam, na mindegy. Aztán az egyik szobába elvonultam bőgni, a férjem utánam jött vigasztalni. Ezután ebédeltünk és próbáltam jó képet vágni, de nagyon rossz kedvem volt.
Este anyósom megkérdezte vigyorogva, hogy ugye jól érzetük magunkat-e, erre mondtam, hogy persze, bár gondolhatta volna, hogy a történtek után a napom már nem olyan lesz. Nem lehet mit tenni, pont szerencsétlenül derült ki a hír, nyilván anyósomék 1x látták a nagypapámat, nem ismerték, így őket nem érintette meg a rossz hír, nem is kell, csak valahogy több együttérzésre jobban esett volna. Egyébként engem elég régóta ismernek, elvileg szeretnek is.
Elég rosszul jött ki, mert előző nap férjem születésnapja is volt, már este koccintottunk rá pezsgővel, vasárnap pedig a tortázás volt.
Annyira bántott a dolog, hogy anyummal is megbeszéltem, elmondtam neki mi volt. Ő annyit mondott, hogy sajnos szerencsétlenül jött ki, hogy pont aznap kaptam meg a hírt, meg hogy nyilván anyósokat nem rázza meg, meg hogy ne haragudjak rájuk. Félre értés ne essék, nem haragszom rájuk, csak nekem ez a pár mondat elég furcsa volt anyósomtól.
Mit gondoltok? Én reagáltam túl, mert érzékeny voltam?
Szerintem anyósod írtó tapintatlan volt. Csak önmagára és a saját családjára gondolt. Majd ha meghal az ő férje.....
Ilyen esetben neki kellett volna mondania: biztos jól vagy? Nem szeretnél haza menni és pihenni egy kicsit? Majd bepótoljuk ezt a napot máskor.
Na. Ez lett volna a normális ebben a szituációban. Furcsállom hogy nő léttére ennyi empátia sincs benne.
"... Igaz azt tudják anyósomék, hogy nem látogattuk őket gyakran (kb csak 2-3 havonta)..."
Akit annyira imádok, hogy elvárom, hogy a környezetemben az is mély gyászba essen, aki nem is ismerte, azt nem három havonta látogatom.
Különösen, ha az illető 81 éves és beteges.
Az eltelt időt, az elmulasztott találkozásokat már nem lehet pótolni, kiborulásodban biztos ez a tudat is nagy szerepet játszott.
Ezt az elkeseredettségedet most ne akard az anyóson levezetni, mert valóban túlreagálod.
A nagypapád nyugodjon békében, valóban szép kort élt meg!
Nekem az is furcsa, hogy a szülinapozásra ott maradtál. Nagyszülőről beszélünk, nem a 25. rokonról. Én elmentem volna, valószínűleg mamámhoz.
Az is furcsa, hogy megszóltak mert aggódsz nagymamádért. Én is aggódtam érte mikor papa meghalt, senki nem mondta hogy ez "nem az én dolgom" meg hogy ne foglalkozzak vele. Komolyan, nekik nem esne rosszul fordított esetben ha az unokájuk leszarná őket?
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Természetesen aznap este elmentünk meglátogatni a nagymamámat, ez nem is volt kérdés, csak ezt nem írtam.
Miért "beszólás" meg "megszólás" bármi, amit az anyós mond? Egyébként ha ennyire kiborultál, a FÉRJEDNEK, mint ünnepeltnek kellett volna azt mondani a vendéglátóknak, vagyis anyóséknak, hogy "bocs, de a gyászhír miatt nem tudunk maradni, majd bepótoljuk máskor." Nyilván nem anyósék dolga, hogy kidobjanak, menj haza vagy nagyidhoz kisírni magad.
Házastárs elvesztését meg ne hasonlítsuk már össze egy olyan rokonéval, akit egy évben 3-4 szer látunk, nem ugyanaz a kategória.
(#16 véletlenül elküldtem)
Szóval ők másmilyen emberek, mint te. Te is feldolgoztad valahogyan a hírt, és ők is. Ennyi. Ezen nem kell ennyit vekengeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!