Öregek otthona, vagy valami más megoldás?
Anyósom pánikbeteg, vagy depressziós, vagy valami hasonló. Nem vagyok orvos, és két éve ismerem, alig találkoztunk eddig, szóval nem tudom, mi lehet a pontos baja.
Azt tudom, hogy alig mozdul ki otthonról, pánikol tömegben, dolgozni így nem tud, nehezen közlekedik, és fél egyedül otthon, és egyre kevésbé tudja magát ellátni, pl. nem tud begyújtani. És még csak 57 éves, tehát ez olyan gond, ami inkább fejben van, mert nála idősebb, betegebb rokonaim vannak, akik remekül tudnak magukról gondoskodni. Nála inkább azt mondanám, hogy nem akar.
Elég rossz körülmények között élnek, após agresszív, alkoholista, évek óta nem dolgozik, az ő rokkantnyugdíjából élnek, ha azt életnek lehet nevezni. Ha pénzt kapnak a gyerekektől, azt az öreg elissza, ha ételt vagy ruhát kap, azt eladja, így az ilyen irányú segítséget megszüntettük.
Van rá esély, hogy mentális betegségre hivatkozva bekerüljön valami öregek otthonába, vagy bármi hasonlóba?
Esetleg létezhet olyan befogadóotthon, mint ahol a kisgyerekes anyák tudnak meghúzódni?
Ilyen emberrel egyáltalán mit lehet kezdeni? Az önsorsrontás tipikus példája, aki saját magán nem tud segíteni, de mindig várja, hogy majd valaki megmenti.
Nem tudom, hogy mit lehetne lépni.
Ha így folytatják, pár év, és vagy megfagynak télen, vagy utcára kerülnek. (Egyik gyerekük se akarja őket befogadni, férjemmel együtt négy gyerek van.)
válasza:"ai kezdetű demenciáról van szó anyósodnál."
57, nem 67 vagy 77!
Én depresszióra tippelek, amin lehet segíteni, mert belesüllyedt az élete egy alkesz pasiba. ANyóson segítenék, alkesz apóst vágnám ki.
válasza: válasza:" A "nem tud begyújtani" pl. egy jellegzetes tünet.2
Ja, meg a kérdező ferdítése, kb. felét sem hiszem el annak, amit mond.
válasza: válasza:Azért valamit nem értek.
Itt rendszeresen olvasom, hogy a családtagokkal nem törődünk, nem adunk nekik semmit, mert ,,nem érdemlik meg". Igazából jogunk van ítélkezni, sőt még végre is hajtani az ítéletet?
Ha a családtagok nem adnak a rászoruló -akármilyen- családtagjuknak, akkor kinek is kéne? A szomszédnak, a falu többi lakójának, a többi adófizetőnek? Aki életében nem is hallott a rászorulóról? A szomszéd is mondhatja, meg a falu is, meg az összes adófizető is, hogy velük sem törődött gyerekkorukban, nekik nem hogy csapnivaló, de semmilyen apjuk-anyjuk nem volt. Van nekik sajátjuk, akivel törődnek, vagy törődni fognak.
Az ítélet az, hogy nem érdemelnek semmit, ha már a saját számos gyerekeiktől sem, akkor senkitől.
Akármilyen rossz szülők voltak, nem pénzt vágtak a gyerekeik elé ételnek, hogy egyetek, vagy nem pénzt ragasztottak rájuk, hogy ne pucéran járjanak. Születésük után életben sem maradtak volna, ha valamennyire nem törődtek volna velük, ha hagyták volna szülés után ott heverni őket, sírni. 1-2 nap alatt elhallgattak volna, éhen-szomjan haltak volna.
Az alkoholizmus is betegség, annak is oka van; nem olyan egyszerű. A múlt rendszer alatt sokaknak szörnyű oka volt, hogy rászoktak, még ha nem is beszélnek róla.
Én nem tudom, hogy igazából kit minősít jobban, hogy a gyerekek nem törődnek a szülőkkel. Haszonelvű világ, ahol ha nem volt -elég- haszon a szülőkből, hát nekik se legyen belőlem? Csak az örökségért íratunk szerződéseket, és ahol nincs mire számítani, hát úgy kell nekik?
válasza: válasza:25! Bölcsebb lett volna hallgatnod/nem leírnod azt a sok baromságot!
Ha vmi rosszban nem volt dolgod, honnan tudod milyen az?
Pont te ítélkezel azok felett akiken nem kellene!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!