Öregek otthona, vagy valami más megoldás?

Anyósom pánikbeteg, vagy depressziós, vagy valami hasonló. Nem vagyok orvos, és két éve ismerem, alig találkoztunk eddig, szóval nem tudom, mi lehet a pontos baja.

Azt tudom, hogy alig mozdul ki otthonról, pánikol tömegben, dolgozni így nem tud, nehezen közlekedik, és fél egyedül otthon, és egyre kevésbé tudja magát ellátni, pl. nem tud begyújtani. És még csak 57 éves, tehát ez olyan gond, ami inkább fejben van, mert nála idősebb, betegebb rokonaim vannak, akik remekül tudnak magukról gondoskodni. Nála inkább azt mondanám, hogy nem akar.

Elég rossz körülmények között élnek, após agresszív, alkoholista, évek óta nem dolgozik, az ő rokkantnyugdíjából élnek, ha azt életnek lehet nevezni. Ha pénzt kapnak a gyerekektől, azt az öreg elissza, ha ételt vagy ruhát kap, azt eladja, így az ilyen irányú segítséget megszüntettük.

Van rá esély, hogy mentális betegségre hivatkozva bekerüljön valami öregek otthonába, vagy bármi hasonlóba?

Esetleg létezhet olyan befogadóotthon, mint ahol a kisgyerekes anyák tudnak meghúzódni?

Ilyen emberrel egyáltalán mit lehet kezdeni? Az önsorsrontás tipikus példája, aki saját magán nem tud segíteni, de mindig várja, hogy majd valaki megmenti.

Nem tudom, hogy mit lehetne lépni.

Ha így folytatják, pár év, és vagy megfagynak télen, vagy utcára kerülnek. (Egyik gyerekük se akarja őket befogadni, férjemmel együtt négy gyerek van.)