Mit tegyek, hogy az anyósom segítsen?

MI LESZ MOST?

Kérdező, ha te anyósviccek és nagyanyád panaszkodása alapján úgy döntöttél, hogy teljes egészében kizárod anyóst az életetekből - anélkül, hogy ő maga bármilyen okot adott volna erre -, az elég nagy butaságra vall. Persze, hogy hallott az ember 18, sőt, 25 évvel ezelőtt is (amikor az én esküvőm volt) mindenfélét, node ennyire előítéletesnek lenni...Ráadásul olyasvalakivel szemben, aki komoly áldozatot hozott értetek, normális, okos nő, de te még abba is beleszóltál, hogy miről beszélgethet a gyerekével...Erre tényleg nem mentség az, hogy te mit hallottál otthon, neked nem a nyagyanyád anyósával kellett megküzdened. Én is azt gondolom, hogy edd meg, amit főztél, megérdemled.

Drága. Az anyós nem külön állatfaj. Egyben nő, dolgozó, anya, gyerek, tv néző, stb. És te előre úgy döntöttél, az anyós sxar lesz. Te is leszel anyós. Remélem, ismeretlenül is utálni fognak.

Hihetetlen kérdező, hogy nem látod a fától az erdőt! Hiszen a saját szavaiddal írtad le, hogy mennyire szoros volt a kapcsolatuk és hogy szinte csak a fiad volt neki. Te ettől a számára legfontosabb dologtól fosztottad meg tudatlanságból és önzőségből. Pont ezek miatt az okok miatt volt ez ennyire kegyetelen. Ha adott egy anyós, aki a családom része és akinek jóformán csak a fia van, akkor erre az a rekació, hogy azt is leveszed tőle? Persze, hogy külön életre vágytál és természetes az is, hogy lazul a kapcsolat, de ez már a másik véglet. Mit gondolsz hogyan érezte ő magát a 18 év alatt? Jézusom. Látom nehezen érted, de voltaképp a lehető legkegyetlenebb módon bántál el vele. Ezt ő mégis nagyon intelligens, korrekt módon élte meg. A férjeddel való kapcsolatod sírját már akkor el kezdted ásni voltaképpen, a nélkül, hogy tudtál volna róla. Az ebből fakadó, évek alatt felhalmozódott frusztrációját borítja most éppen az arcodba bele, de még így sem látod be a tévedésed és ez az, ami igazán rémisztő. Tudod, ha mindenki szembejön az autópályán, akkor én bizony elgondolkodok rajta, hogy én kanyarodtam egy rossz sávon le és nem repesztek tovább százhússzal. Lehet, hogy meg tudod ezt menteni, erre nehéz lenne válaszolni. Megértelek, mert az én férjem és az ő kapcsolata az édesanyjával is hasonló, mint amit leírsz. Én 42 vagyok, 2 gyerekkel, az egyik fiam kisebb, a másik nagyobb, mint épp most a tied. Szeretem a férjem és bevallom eleinte furcsállottam is azt a fajta kötődést és intimitást, amit kettejük között tapasztaltam. De így fogadtam el és szerettem/szeretem annyira, hogy nem várok el olyasfajta változást az egyik legfontosabb kapcsolatában, ami bár nekem komfortos, neki (és persze a többi érintett félnek is) ekkora fájdalmat okoz. Az én anyósom nem is lakik messze, mégsem tart nekünk gyertyát és bár attól, hogy szinte minden lényeges dologról tud, mégsem hárman éljük az életünket. Változott a kapcsolatuk jellege, de ugyanúgy szoros és jómagam sosem gördítettem semmiféle akadályt ez elé, ahogy elvárásaim sem voltak a férjemmel szemben, felnőtt ember, tökéletesen tudja a saját prioritásait, nem én fogom csöndes erőszakkal rábírni, hogy a kedvem szerint rangsoroljon. Kapaszkodj meg, naponta többször is beszélnek (és akkor még azt nem is hallom, ha a munkahelyéről hívja a férjem). A családunkhoz tartozik, szeretem, tisztelem, becsülöm, második anyám, sosem tolakodó és nem indiszkrét, hálás vagyok neki és érte. Az unokái életének aktív részese, te még ezt is ellehetetlenítetted, komolyan nagy respekt, hogy ezt egy szemrebbenés nélkül elviselte. Tudod ki miatt? A fiáért, akit tokkal vonóval elfogad és szeret, úgy ahogy neked is kellett volna, így beletörődött abba is, hogyha a gyereke enged az akaratodnak, akkor ő is meghajlik előtte, konfliktusok gerjesztése helyett csöndesen beletörődik. Lehetne ezt még órákig magyarázni, de ha nem érted, minek. Olvasom a soraidat és nem gondolnám, hogy te olyan buta lennél, mint amilyennek sokan elkönyvelnek, de jómagad is ékes példája vagy annak, hogy az érzelmi intelligencia ettől teljesen független. Mit csinálnék a helyedben? Nem aljasodnék arra a szintre, hogy segítségért fohászkodom ahhoz az emberhez, akit kizártam az életünkből és akit evvel együtt egy családtól fosztottam meg, mert nekem úgy volt a kényelmes. Kommunikálni próbálnék a férjemmel mindenáron és még valamit megtennék. Mindkettőjüktől alapos megbánással bocsánatot kérnék (anyóstól is, nem érdekből, hogy utána segítsen, magamtól, mert így helyes). Elmondanám a férjemnek, hogy mennyire sajnálom mindazt, amit evvel ellene elkövettem és reménykednék benne, hogyha őszintén is gondolom, akkor utána talán szóbaáll velem, habár az ellopott időt már vissza nem adhatom. Addig is pedig bőségesen, keserű szájízzel, de bizony zokszó nélkül és csöndesen nyelném szorgalmasan azt amit megfőztem, akkor is, ha botrányosan sz*r az íze. Magamnak készítettem.

Beteg vagy kérdező és TROLL!!!!!!