Mit tegyek, hogy az anyósom segítsen?
A történet a következő:
18 éve vagyunk házasok a férjemmel, aki egyedüli gyereke az anyósomnak és egyedül nevelte fel.
A férjem elmondása szerint jó anya volt, diplomást nevelt a fiából és lakást adott nekünk.
Eléggé szoros kapcsolat volt köztük, ettől féltem is az elején.
Engem az nagyon zavart, hogy a férjem ha nem is mindent, de sok mindent elmesélt az anyjának.
Nem mondom, hogy rossz volt a kapcsolatom az anyósommal, de nem néztem jó szemmel, hogy férjem naponta felhívta (100km-re lakunk egymástól) elmondja neki, hogy mi volt a munkahelyén, mik az események a baráti körben, vagy hogy viselkedik a gyerek az óvodában.
Sajnos elég problémás volt a gyerekünk, így általában olyanok voltak a sztorik, amikre nem voltam büszke.
Egyszerűen nem akartam, hogy bármit is tudjon az életünkről, így sikerült a férjemnél elérnem, hogy csak felszínes beszélgetéseket folytasson az anyjával.
Az anyósom nem egy buta nő, vette a lapot, soha semmit nem kérdezett, még a gyerekről sem, soha nem jött, ha nem hívtuk, vagy ha hívtuk is, valamilyen programjára hivatkozva kitért.
Bevallom, ennek akkoriban még örültem is, így a férjem csak a családjának tudott élni, abban a nagyon kevés idejében, ami a munka mellett maradt.
Most viszont válságba került a házasságunk, a férjem egy ideje ingerült velem és a gyerekkel is, idegenek előtt is ok nélkül rám förmed, belém köt, érzem, hogy valami nagyon nincs rendben.
Ha rákérdezek, akkor azt mondja nincs semmi gáz és hagyjam őt a műbalhéimmal.
Egyre sűrűbben igényli az anyja társaságát, folyton hívja hozzánk, az anyós meg vagy jön, vagy valamiért épp nem ér rá.
Ha el is jön és utalnék neki a problémákra, látszik, hogy direkt eltereli a beszélgetést és valami teljesen általános dolgot mond, vagy kérdez.
Látom a tendenciát, ahogy kivonult az életünkből, vagy tényleg nem érdekli? Nem tudom!
Volt, hogy elkezdtem neki mesélni egy problémás esetet és erre azt mondta, "Ne is folytasd, nem szeretném, ha ezt megosztanád velem, a ti életetek, a ti problémátok! Oldjátok meg!"
Most pedig nagy szükségem lenne a segítségére, tudom, hogy tudna beszélni a fia fejével, vagy legalább neki őszintén elmondaná a férjem, hogy mi a gond, de az anyósom úgy viselkedik mint egy idegen.
A múltkor azt mondtam neki, hogy jó lenne, ha összetartanánk, mert ő sem lesz fiatalabb, ha segítségre fog szorulni, akkor csak ránk, illetve rám számíthat, erre azt felelte, hogy szerinte az összetartásról neki nem kell meséljek, pontosan tisztában van a fogalommal, de egy percig ne törjem a fejem az ő jövőjén, ő öregotthonba fog menni, ha úgy érzi itt az ideje, már ki is nézett magának egyet.
Ezt leszámítva kedves, udvarias, de nagyon távolságtartó és a fia ezt sem hajlandó észrevenni.
Nem tudom mit tegyek, minden nappal közelebbinek érzem, hogy elveszítem a férjemet és az anyósom nem hajlandó nekem segíteni, szerintem bosszúból.
A 18 év alatt soha nem veszekedtünk, igaz, hamar kialakult a 3 lépés távolság, de most nagyon kellene, muszáj lenne, hogy mellém álljon, elvégre neki sem lehet mindegy, hogyha széthullik a fia családja.
Mit tegyek, hogy segítsen, de megalázni sem akarom magam?
válasza:" de most nagyon kellene, muszáj lenne, hogy mellém álljon"
Nem, a fia mellé fog állni, ha kicsi esze is van. És van, mert írtad.
válasza: válasza: válasza:"A 18 év alatt soha nem veszekedtünk, igaz, hamar kialakult a 3 lépés távolság, de most nagyon kellene, muszáj lenne, hogy mellém álljon, elvégre neki sem lehet mindegy, hogyha széthullik a fia családja.
Mit tegyek, hogy segítsen, de megalázni sem akarom magam?"
Pontosan olyan a kapcsolatotok - NEKTEK, kettőtöknek -, amilyet TE akartál kialakítani. Idegenként kezelted, ő is idegenként kezel, 3 lépés távolságból. Ha most úgy érzed, hogy mégiscsak köze van a legbensőbb családi dolgaitokhoz - hiszen csak ebben az esetben vonhatod be, hogy segítsen -, akkor először tisztáznod kell kettőtök kapcsolatát. Nem megy másként, csak úgy, hogy belátod: hibáztál, és ezt neki is elmondod. Az őszinte megbánás, hibáink beismerése nem megalázkodás, legalábbis egy normális értékrenddel és lelkierővel bíró ember számára. Az anyósod az égvilágon semmit nem vétett ellened, sőt, olyan önzetlenül és intelligensen viselkedett, ami ritkaság - megérdemli, hogy leadj az egódból, és úgy, olyan tisztelettel fordulj hozzá, ahogy az elvárható egy ilyen emberrel szemben. Kioktatással, hisztivel, buta fenyegetőzéssel nem fogsz elérni semmit, se nála, se a férjednél, sőt, később a gyerekednél sem. Ha tényleg fontos a házasságod, a családod és nemcsak te magad, akkor gondolkodj el ezen, vegyél egy nagy levegőt, és vágj bele - lehetőleg nála, vagy egy semleges helyen, pl. hívd el kávézni vagy ebédelni valahová.
válasza:Hiába fordulna hozzá, a hiba és a hibát nem az anyósa fogja helyrehozni, hanem ő és a férje.
Az intelligens anyósának ehhez semmi köze.
Nem lehet egy felnőtt embert rávenni, hogy azt csinálja, amit az egoista, magas lóról beszélő, beképzelt, és fenyegetőző, unintelligens, féltékeny feleség elképzelt..
Ha neki, a feleségnek ez nem sikerül, akkor senkinek se fog..
Kár a gőzért. Ezt csak családon belül, a férjével kell megoldani.
Ahol elromlott, ott kell megoldani. Más lehetőség nincs.
Én drukkolok, hogy szétmenjenek, mert egy ilyen ember, aki 18 év alatt se volt képes változni, és ennyire keserű, másokat hibáztató és saját magával egyáltalán nem tisztában lévő - állítólag - felnőtt ember, az az évek folyamán csak még rosszabb lett, mint az elején volt. Fiatalabb korban az ember még képlékenyebb, rugalmasabb, de ez a gaz nő folyamatosan másokat hibáztat és saját hibáit MOST SEM látja, ez nem a fejlődés útja, így nem lehet leélni egy életet egy ilyen némberrel.
Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy boldog legyen. Te kérdező magaddal, mert hosszabb távon ki fog mindenki számára derülni, hogy milyen ember vagy.
Saját magadnak alakítottad ki ezt az életet, akkor most tessék elfogyasztani.
válasza: válasza:Már a kérdés is rossz, ahogy magad is: "Mit tegyek, hogy az anyósom segítsen?"
Itt nem az anyós segítségét kellene kérned, és persze nem is várhatod ezt el, és amúgy sem lenne semmi értelme, hanem én azt a kérdést várnám tőled, hogy "Mit rontottam el? Hogyan tudnék rajta ÉN változtatni?"
Ne másokat hibáztass mindig! Felelős ember nem másokra mutogat, hanem ha elcseszett valamit saját maga miatt akkor azt
1.) Felismeri, hogy saját maga miatt van és csakis ő tehet róla és nem más, eszébe sincs hibáztatni másokat,
2.) Eljut odáig, hogy rendezze magában, és felelősségteljesen, felnőtt ember létére vállalja fel magát, és ennek tükrében őszintén forduljon oda, ahonnan a kérdéseire a válaszokat várja!
Ha nem mond semmit, akkor te itt már nagyon-nagyon elcsesztél valamit!
És ezen SENKI nem fog tudni neked segíteni! Nem gyerekek vagyunk már, akik az óvó nénihez futnak, amikor Pistikébe és Marikába évekig belerúgnak! És akkor jön a "szegény" áldozat, aki semmiről se tehet, csak a körülmények alakultak úgy, és neki így kellett tennie, bla-bla-bla.
Az önző, érzéketlen ember mindig más szemében keresi a szálkát, magában a gerendát sem.
Te sok éven át "gerendás" voltál, és ennek tükrében bizony vállalni kell érte a felelősséget!
A tükör megmutatta milyen ember is vagy, mindenki idővel elfordult tőled!
Senki nem akar egy önző, gonosz embert.
Szegény gyerekedet is sajnálom, hogy az anyja ilyen, mert bizony viszi tovább a te mintádat, azért is ilyen problémás. Ennek is felnőtt korában sok gondja lesz a társadalomban, felnőttek világában, és a párkapcsolataiban is.
Itt most 3 embert tettél tönkre: anyósod, anyósod és unokája között a kapcsolatot, gyerekedet, hogy ilyen anyja van és ezt a mintát viszi tovább, és a férjedet is 18 éven át.
Gratulálhatsz magadnak, te csak rombolni tudtál.
#47-es válaszoló
Mint látod, senkivel nem szálltam vitába akik itt a kérdésemre reagáltak.
Annak ellenére, hogy a valódi kérdésre csak 2-3 ember válaszolt, a többiek inkább a vérmérsékletük szerint kritikát gyakoroltak felém, de ezt, ha valaki kiír egy kérdést vállalnia kell.
Veled és a 30-as válaszolóval viszont kivételt teszek és ha nem is szállok vitába, de megcáfolnálak benneteket.
"...18 évvel ezelőtt még fiatalon édes keveset tudhattál az anyós-meny viszonyokról, főleg, hogy nem is létezett fórum!!! Nem tárták így ki az emberek a problémáikat, csak fű alatt, vagy egy-két ismerőstől, családtagtól lehetett tudni, de hozzád 18 évvel ezelőtt (!) ilyen hírek még nem jutottak, meg nem is érdekelt volna téged..."
Miféle butaság, hogy 18 éve még nem volt fórum, ezért az élet dolgairól, pl. anyóskérdés, nem lehetett tudni?
Az anyósokkal kapcsolatos vélt vagy valós problémák, nem mai keletűek, erős túlzással az emberiséggel egyidősek, ezért is születtek az anyósviccek.
Az én nagyanyám 86 éves korában hunyt el és haláláig panaszkodott az anyósára.
Felvilágosítanálak, hogy már a fórumozás előtt is volt élet, volt információáramlás és még manapság sem "szent tudatlanságban" élik az életüket azok az emberek, akik valamiért nem fórumoznak.
Valóban 18 évvel ezelőtt fiatalabb voltam mint most, de az sem számított őskornak és ha érdekelt, ha nem, a családban, baráti körben, szomszédságban, kabarétréfákban, tévében, rádióban, filmekben, könyvekben, folyóiratokban lehetett tájékozódni a minket körülvevő világ eseményeiről, esetünkben például az anyósokról.
És hogy tovább ragozzam, már számítógép is létezett, sőt internet is 1991-től, bármilyen hihetetlen!
Ezzel most nem a saját, anyóssal kapcsolatos problémámat akarom magyarázni, csak egy tárgyi tévedésetekre szeretném a figyelmeteket felhívni.
58-as
Szíved joga így gondolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!