Ti mit tennétek, ha már nagyon beteg lenne egy rokonotok?

Elismerem, hogy nagyon nehez es mindenki mashogy viseli, de en ugy hiszem, hogy ilyenkor az az elso, hogy a beteg mit akar, mi NEKI a legjobb.

A testi apolashoz eloszor is azt kellene rendezned magadban, hogy az emberi test, annak mukodese es barminemu vegtermeke teljesen termeszetes. Meztelenul szuletik mindenki.

Masreszt, a betegnek az a legjobb, ha a sajat otthonaban, kornyezeteben maradhat es hozza kozelallok gondoskodnak rola. Csak kepzeld magad a helyebe, epp eleg rossz, hogy kiszolgaltatott helyzetben van.

En vegig csinaltam 12-13 evesen ezt a nagymamammal, 15-16 evesen a nagypapammal. Ugyhogy felnott, egeszseges, felelossegteljes emberkent ugy gondolom, hogy kibirhato. Nem mondom, hogy konnyu. Egyaltalan nem. En is sokszor voltam ugy, hogy mosolyogva adtam egy puszit a homlokulra, aztan amint kiertem a szobabol, osszeroskadtam es sirtam egy kicsit. DE felalltam. Es csinaltam tovabb. Egyedul amig suliban voltam, addig vigyazott anyukam mamamra, papamra, mert dolgozott. Volt, hogy egy ejszaka negyszer keltem fel feltorolni az egesz hazat, mert papam elindult a wcre, csak eppen oda nem talalt es osszepisilt mindent. Tudod, mit tettem? Megsimogattam, kikisertem a wcre es azt mondtam, hogy semmi baj. Pedig 4 orakkor kelnem kellett es mennem a vonathoz. Kesobb, mar pelenkazni kellett volna, de mindig letepte magarol es szettett labakkal fekudt meztelenul az agyban, ez sem zavart. Mint mondtam, az emberi test termeszetes, es ha ezt tudatositod, akkor evvel nem lesz problemad. Szoval napjaban 10-15x suroltam az agyat, csereltem azt az eldobhatos lepedot.

Nagymamammal annyibol konnyebb volt, hogy o szellemileg toppon volt, hatalmas akaratereje es turokepessege volt, szoval erejen felul megtett mindent, amit tudott. De mivel hasnyalmirigyrak helyett felrekezeltek epevezetek elzarodassal, surun ontogetnem kellett ki a muteti sebekben levo zacskot, amibe tisztult a seb, es egy ido utan rejtelyes hasuri folyadek urult. A vegefele mar a maja folyt ki rajta, na az nem volt semmi.

De nagyon halas munka, emberileg, erzelmileg rengeteget lehet fejlodni, tanulni, tapasztalni. Illetve te is kerulhetsz meg hasonlo helyzetbe, es valoszinuleg fogsz is. En hiszek a karmaban, ha erted mire gondolok.

Szoval, ha en gyerekkent megtudtam/tudom csinalni (jelenleg a masik nagymamamat apolom, alzheimeres, parkinsonos, agyerelmeszesedese van), akkor nektek is menni fog. Ha szellemileg epp aposod, akkor konnyebb dolgotok lesz. Papamnak 3 stroke-ja volt, amit nem vettek eszre. Vele volt a legnehezebb. Volt amikor nekem tamadt, mert nem hozhattuk haza a korhazbol meg, es csak szoritotta a kezem es azt hajtogatta, hogy "hat te is ellenem vagy, kislanyom? Meg akarsz olni? Te is ellenem vagy?", viszont amikor esznel volt neha, rettentoen halas volt. Minden nehezseget megert.

17/l

Kedves kérdező! A nagymamádnak ez a felfogás a természetes, ő még abban a korban nőtt fel, ahol a gyerekek gondoskodtak a szüleikről mikor felnőttek. Régen sokkal több dolga volt egy háziasszonynak mint mostanában, nem csak a házimunkát és a gyerekeket, de az időseket is intéznie kellett.

Neked meg az a természetes ami nekem is, hogy mész jobbra-balra, sosem állsz meg a babával se majd, nem fogsz otthon főzőcskézni heti 7 nap és ellátni egy embert, aki még csak nem is a te apukád (nyilván nem úgy értem, hogy kevésbé számítana az após, de ha már pelenkázni stb kell, valahogy ez mindig a feleségre hárul, nem pedig a fiára)

Hála istennek az én szüleim "fiatalok" messze vagyunk még tőle, hogy ilyeneken el kelljen gondolkoznom. Talán addigra már úgy fogom gondolni, hogy én fogom gondozni őket. Egyelőre ezt el sem tudom képzelni.

Öt évig ápoltam az alzheimeres apukámat, igen, a végén pelenkázni is kellett, és biztos vagyok benne, hogy neki az volt a legjobb, ha én csináltam, mert szegény annnyira szégyellte volna mások előtt a nyomoruságát...

A kisbabád kakija is büdös lesz. Erre azért készülj fel. Az is lehet, hogy le fog majd pisilni, meg hányni fog az öledbe. Megedződsz majd, kevésbé leszel kényes, mint most.

Adott esetben annyit tehetsz, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogasd a párodat. Takarits ki, főzz, segits apósodnak, a testi ápolást meg bizd a párodra, de legalább az ő lelkét ápold, mert az neki nagyon fontos. Igen, az öregek ápolása kimeritő feladat. Lehet, hogy célszerű lesz fizetett segitséget igénybevenni, apósodnak szép nyugdija van, futj ais belőle. Bár megjegyzem, rohadtul nehéz találni olyasvalakit, aki szakértelemmel és empátiával vállal ilyesféle munkát. Szóval a alegfontosabb: ne utálkozz, és támogasd ebben a borzasztóan nehéz feladatban a párodat.

Azért azt ne felejtsük el, hogy az após, az neki egy idegen, ráadásul férfi. Az teljesen más.

Valószínűleg szüleimet én is pelenkáznám, remélem nem lesz rá szükség. Talán még anyósomat is, de após.... Szerintem nem. Azt nem értem, hogy ha van ilyen szép nyugdíja, miért nem kerestek egy nappali ápolót?

Hát nézd. Igaza van annak, aki leírta, hogy régen még ez volt a szokás: együtt éltek generációk, anyós-após, saját szülő, nagyszülő, stb. és egyértelmű volt, hogy ápolták az öregeket, amúgy nem is voltak még otthonok.

Én ápoltam nagymamámat, akit amúgy imádtam, amúgy amitől tehette, engem megkímélt. (26 éves voltam).

Anyu megmondta, hogy őt be kell adni szociálisba, amitől rosszul vagyok, és már egy ideje meg is mondtam neki, hogy ne is várja, hogy én ezt meg tudom tenni. De érdekes mód, ha magamra gondolok egy normális szoc otthont el tudok képzelni.

Anyós ketyós, látni nem akarom többet, amiket művel, én biztos nem fogom ápolni, após otthonban él, apám meg ha nekem kell intéznem, ott fog, de van másik gyereke is amúgy (anyósnak is). Mindenki elvált, nem is jönnek ki egymással, itt még az is számít.

Megmondom őszintén egy idegen, felnőtt férfit ápolni, pelenkázni, tűrni tőle mindent, minden nyűgjét az ma már nekünk szerintem nem megy. Saját vérrokon az más. És ott is vannak azért dolgok. Nagybátyámnak gyomorszondája van, komoly műtét után, ápolási otthonban, ő viszont szakápolókra volt rászorulva. Azt a szondát én még sosem néztem meg... Rendszeresen látogatom pedig.