Ha egy férfi megnősül, miért várják el sokan, hogy ne látogasson haza, tagadja meg a szüleit (elsősorban az anyját! ), ne kérhesse ki a véleményét, mert különben egyesek válást rikácsolnak anyucipicifia aláfestéssel?

Bocsi, hogy ezt mondom, de sosem csináltam volna gyereket egy ilyen nőnek.

27/N

Hat komolyan sajnalom a helyzeted. De ha gyerek lesz rosszabb lesz minden ezt boritekolhatod. Sajnos olyankor elszabadulnak az indulatok.

Sajnos en sem jovok ki jol az anyosommal, bar kulso szemlelo nalunk sem mondana meg. Borzalmasan eroszakos szemelyiseg, sokat elarul, hogy a rokonsagukbol mar csak a fia beszel vele. Egyke a ferjem, anyos egyedul el es hat napi szinten keresi telefonon, odajarkal a munkahelyere es lelki terrorban tartja, hogy o maganyos.

Most babat varunk, mar kozoltuk vele, hat utana harapni lehetett volna a levegot...

Szoval esetleg meselhetnel a felesegednek a rossz anyosokrol, mert az ove a leirasod alapjan a kozeleben sem jar. Es hozzateszem a rossz anyossal is lehet normalisan viselkedni, bar nagyon nehez.

Becsulje meg amit kapott! Hisz ha o nem lenne akkor te sem lennel. Es tiszteljuk mar azt az embert akit a ferj szeret, folrg ha az az edesanyja.

Bár nekem a anyósom/anyám mondaná h válogassak a brendonból és ö megrendeli.

Sajna ha lesz baba akkor anyósod tuti ott lesz anyukád meg ellesz zavarva.

Ahhoz alapból nagyon jó kapcsolatnak kellene lennie anyóssal hogy ilyen helyzetben őt hivja segiteni és ne a saját rokonságából valakit.

Én se szeretem anyósom mégis havi 1-2 szer beszélek vele h mi a helyzet vele és a szüleivel. Párom nem szól az anyjához mert...mindegy sok vitánk volt vele...de a nagszüleiért aggódik,ezért megteszem neki azt a szivességet hén lenyelem a békát anyóssal szemben és érdeklődöm.

Pedig érdemes lenne az asztalra csapni. Ha tényleg nem adott okot anyukád az ellenséges magatartásra, akkor kerek perec megmondanám, hogy nem szólhat bele, hogy a saját vérrokonaid közül te kivel tartod a kapcsolatot. Ha ő nem akar, ne látogassa, ne beszéljen vele. De nincs joga téged ebben korlátozni. (És vigyázz, mert ha behódolsz, akkor 1-2 év múlva olyan helyzetben találod magad, hogy "hát, a Józsi jobban tetszik, mert ő kiáll magáért, olyan férfias, bocsi, inkább őt választom").

Nálunk eleinte nem volt gond anyóssal. Apósomat az első perctől nem kedveltem, mert alkoholista, önző és paraszt. Őt kerültem, de anyósom járt hozzánk. A gyerek születése után is csak 1-2 hétig kértem, hogy ne, mert xarul voltam, akkor a saját szüleimnek jobban örültem. De ezt megértette, nem volt gond belőle.

Utána rendszeresen jött, azzal pedig nem foglalkoztam, hogy a férjem mennyit beszél vele, nem az én dolgom.

Majd egy évvel után kezdtek sűrűsödni az olyan helyzetek, amikor nálunk volt nagycsaládi összejövetel. Egy-két nappal később az élő fába is belekötött, telefonon ordítás (nem velem, hanem a fiával!). Lassanként rájöttünk, hogy az alkesz após tüzeli fel a háttérből, anyós meg társfüggő és irányítható. Sok ilyen után egy szintén nagyon bagatell helyzeten - ahol ráadásul RÁM lett volna oka megharagudni - felhúzta magát és a fülem hallatára elhangzott az, hogy "neki többet nincs se fia, se unokája".

Nálam itt volt a határvonal. A férjem is csak pislogott, elmondtam neki, hogy oké, te felnőtt ember vagy, neked az anyád. Azt csinálsz a helyzettel, amit akarsz, te dolgod.

DE! Egy pici gyereket nem fogok ilyen szeszélyességnek kitenni, hogy a nagyi most szereti, aztán havonta kitagadja, stb. Ő még nem tudja megérteni, mély sebet ejthet rajta, szóval a gyereket többet nem láthatja. Mert nem találtam olyan okot, amiért egy 1 éves gyerek rászolgálhat a kitagadásra.

A férjem egyetértett, az indoklást is megértette, hasonlóan gondolta. Azóta másfél év telt el, a férjemet akkor hívja, ha valami konkrét segítségre van szüksége (pl. a férjem munkája miatti kapcsolatrendszere miatt), egyébként nem beszélnek. A férjem se igazán akarja már felhívni. Egy bizonyos kaját úgy szeret, ahogy az anyja készíti.

Régebben mindig felhívtam anyósomat, hogy mondja tollba a készítés módját. Sorra került legutóbb a kaja. Mondtam, hogy én biztosan nem hívom fel anyádat, kérdezd meg tőle a receptet. A férjem mondta, hogy inkább legyen ehetetlen a kaja, mert rosszul emlékszem, de nem hívja fel.

Kiemelem, hogy ha a férjem úgy dönetene, hogy tartja a kapcsolatot, látogatja, nem állnék az útjába. De a gyereket nem engedem, mert a lelki egészségét nem teszem kockára.

Az én szüleimmel szerencsére jó a kapcsolat (ők élnek messzebb), velük sokszor beszél a férjem úgy is, hogy én nem tudok róla. De ők kinyilvánították, hogy amolyan második gyerekükként kezelik, bármiben segítenek neki. És ugyanazt a bánásmódot kapja, amit én, az egy szem kislányuk.

Azt ő maga mondta, hogy az alkesz, nemtörődöm apja helyett apám lett egyfajta pótlék számára. Ő törődik vele, néha közös programot szerveznek, őszintén kedvelik egymást. Az én apám pedig tényleg jó apa volt (illetve van, de ugye felnőttként már más, mint kisgyerekként).

De a nővérével tartjuk a kapcsolatot, ahogy a gyerekünk unokatestvéreivel is. A nővér bár nem értett egyet, de diplomatikusan elfogadta az álláspontunkat. Nincs vita belőle, nem győzködjük egymást.

Minden ilyen iromány után halat adok az égieknek hogy olyan párt kaptam akinek nagyszerű anyukája van, és a párom is jó viszonyba van az én anyukámmal. Apóst nem nagyon ismerem, de anyósom élettársát igen, ő is nagyszerű ember őt tekintem apósomnak.

A kérdésre a válasz édesanyádnak ugyan annyi joga lesz a babához mint anyósodnak, tehát álljon majd ki magáért, meg te is anyud mellett legyél, ez nem normális.

Még valami ami miatt leleszek pontozva, édesanyád csak egy van, feleséged lehet másik. Nem szeretem az ilyen hisztis lányokat,hálásbak kéne lennie anyukádnak, más nem neki köszönhető hogy élsz és lehetsz neki.

23/L

"miért várják el sokan, hogy ne látogasson haza"

Nem "sokan" csak az idióta, félkegyelmű nejed meg a hasonszőrű barátnői.

Annak lehet telebeszélni a fejét, aki hagyja. Ez a nő nem szeret és nem is tisztel téged. Kifogott egy remek papucsot akit lehet egrecíroztatni, mert inkább kussban marad.

Szerinted hová fog ez vezetni? És még valami. A rengeteg magadba fojtás szerinted milyen betegség formájában fog kijönni rajtad?