Szerintetek miért született olyan sok anyósvicc a feleségek anyjáról?

Olvassatok könyveket róla, van egy pár kedves anyósok! 99%????... hát itt van a kutya elásva :D :D

A viccet félretéve..... Valóban rengeteg pszichológiai könyv íródott... És ezek tényleg 99%-ban a FIÚS anyukákról szólnak... Nem a lányos, és nem azon anyukákról akiknek van lányuk is, csak azokról akiknek Fiúk van. Az extra feltét, ha még egyedül is nevelte őket. Ezeket az anyatípusokat boncolgatják az esetek nagy részében...És sajnos tényleg elviselhetetlenek...A barátnőm a szakdolgozatát pszichológia szakon írja ebből a témából és érdekes kutatások, illetve felmérés eredmények születtek...Van kivétel itt is biztos, de nagy részben a fiús anyák valóban féltékenyek, nem engedik el a gyereküket, manipulálják érzelmileg, félnek a magánytól és nem bírják elviselni, hogy valaki csinosabb, okosabb, egzisztenciálisan magasabb értékrendet képvisel és a döntésekbe már nincs beleszólása. Ha tetszik, ha nem, a szakirodalom és a kutatások eredménye sajnos egyértelmű.

Én láttam jópár anyós-meny viszonyt, nemcsak rokonokét, az esetek 99%-ában az anyós provokálja ki. Mert jaj, a kicsi fiát elvették tőle, rivalizálni akar az új nővel, meg akarja mutatni, hogy "pici fiacskámnak akkor is én vagyok a legjobb a konyhában, takarításban, az új nő a lábujjam körömpiszkáig sem ér fel", nem akarja elengedni. Vagy veri a tamtamot, hogy "tiszteljél engem akkor is ha verlek, mert én pottyantottam ki a férjedet". Ez nekem gusztustalan. Miért hiszem azt vajon, hmmmm, hogy egy sértődött anyós tette fel a kérdést.

És persze, hogy egy férj/vő egy anyósviccel elüti a dolgot, mert ott messze nem ez a helyzet, mint fiús anyukáknál. Ott nem rivalizál az anyóspajti, mert ugye az illető nem nő, nem tudja magát vele összehasonlítgatni. Ott max. az szokott lenni, hogy jaj, bánjál úgy a kicsi lányommal, mint a hímes tojással, max. ennyi. Ilyen esetben én is röhögök, elütöm az egészet egy rossz poénnal... de mondjuk adnék neked egy olyan anyóst, mint az egyik kollégám testvéréé vagy anyámé, hát megérted, hogy miért tartanak haragot a menyek.

A menyecskék?

Én annyira próbáltam az anyósom kedvében járni az elején, mosolyogtam, bólogattam, vittem sütit, almát, amikor úgy döntött műkörmös lesz fél napokat ültem vele a tanításon, mint alany és meg se nyikkantam, mindent megtettem, hogy jó legyen a kapcsolatunk, aztán a hátam mögött elhordott mindennek, a páromnak mondogatta folyton, hogy én milyen vagyok, hogy nézek ki, rombolom az ő "renoméjukat", egy taknyosorrú vagyok, egy útszéli (ja végülis csak a fián kívül soha sem volt más férfi az életemben)....és minél hosszabb ideje vagyok együtt a kicsi fiával fokozatosan rosszabb.

De igen, a menyek azok az elviselhetetlen rosszmájú menyek, mindig azokkal van a baj. :)