Mennyire jellemző a családokban, hogy az anyós a lányától született unokáját jobban szereti, mint a fiától született unokáját?

Nálunk fordítva volt. Minket anyu szülei le se szartak, pedig szomszéd városban laktunk, látogatóba se hívtak, nagybátyámék az ország másik felén laknak, évente többször elutaztak, nyaranta unokatesómék heteket nyaraltak náluk, ránk bébiszitter vigyázott, mert nekik nincs idejük ránk. Mondjuk mi lányok voltunk, leraksz a sarokba és ott vagyok típusúak, unokatesók meg két fiú egy lány.

Szóval szerintem családja válogatja. Bár mondható általánosságban, amit itt gyakorin is szeretnek hangoztatni, hogy csak az anya a biztos, tehát a lányától született gyerek tuti, hogy az unokája. :) A menyét meg lehet nem szereti és alaptalanul vádolja vagy emiatt fenntartással kezeli az ottani unokát.

Szerintem azért nem mindig a menyek hibáztathatók ezért. Az lehet sok esetben a titok nyitja, hogy az anyós eleve másodrendű nagymamának érzi magát a fia családjában, pont azért, amit már leírtak többen, hogy a meny (ugye a friss anyuka), inkább az anyjától kér segítséget. Ez szerintem rendben is van, nyilvánvaló, hogy egy fiatal nő az anyjához húz ebben az esetben, ha az anya-lánya kapcsolat oké közöttük. De, ez normális esetben nem jelenti azt, hogy akkor ő nagymamaként is másodlagos, sokan mégis így érzik.

Szerintem az én anyósomnál is ez van, most várom a kislányunkat, első unoka mindkét oldalon. Az én szüleim iszonyú lelkesek, mindig kérdezgetik mi van, hogy vagyok, mennyit mozog a pici, mi volt a dokinál stb. Én kifejezetten figyeltem erre az elejétől, hogy anyóst is vonjuk be, ne érezze magát kizárva, ugyanolyan hamar elmondtuk nekik, hogy terhes vagyok, mint az én szüleimnek, elejétől mindig mutattuk az UH képet, meséltük, mit mondott a doki. És ennek ellenére azt látom, hogy magától marhára nem érdekli. Jó, persze, örül, hogy lesz unokája, de ő semmit meg nem kérdez a babáról (rólam se, de ezen nem akadok fenn, nem is én kéne, hogy legyek a lényeg számára). Nem azért van, mert engem nem szeret, jó a kapcsolatunk, örült, hogy összeházasodunk a fiával, ilyen téren nincs semmi gond. Egyszerűen azt érzem, hogy ő már előre pozicionálta magát másodrendű nagymamának, és ez neki így rendben van. Ezzel én meg nem tudok mit csinálni, tényleg igyekeztem éreztetni vele, hogy ő ugyanolyan fontos, mint az én anyukám, de ő nem érzi annak magát, és már most tartja a távolságot (júliusban fogok szülni).

Neki is van egyébként egy lánya, lehet arra apellál, hogy na majd ott kiéli magát, nem tudom, de rossz érzés kicsit, hogy a mi lányunkat már eleve így "leírta" magában. Látom a férjemen egyébként, hogy őt is bántja ez az érdektelenség. Mondogatja is az anyjának, hogy majd ha meglesz a baba, jöjjön bármikor hozzánk nyugodtan, szívesen látjuk, mindig az a válasz, hogy ő nem akar majd minket zavarni, kb. előre vetíti, hogy ő ugyan nem jön.

Hát szóval nem mindig a menyek a gonoszak, és nem mindig rajtuk múlik a dolog, csak hogy a másik oldal is képviselve legyen.