Fiús anyósok, miért?

Általában a legnagyobb franc a férj ilyenkor. Nem vállalja fel a konfliktust egyik oldalon sem, csupán egyik szoknya mellől a másikhoz fut.

Érett, felnőtt gondolkozású nő otthagyja anyuci pici fiacskáját, és inkább szenved pár hónapot, mint évekig csatározik egy konfliktuskerülő férfi és az anyja miatt.

Egyszer beleszaladtam én is ebbe, egy évig tartott, majd összeköltözésnél kibukott, hogy mindennap bejár anyuhoz, meg hétvégén is oda kell menni. Kompromisszumot kértem de nem kaptam. Visszaküldtem inkább a pasit, aki azóta is az anyja markában van.

A lányod, bár nem úgy tűnik, jól járt.

"Általában a legnagyobb franc a férj ilyenkor. Nem vállalja fel a konfliktust egyik oldalon sem, csupán egyik szoknya mellől a másikhoz fut."

Mert szereti mindkettőt. A gyereknek az komoly szenvedés szerintem, ha választania kell az anyja és a párja között. Ezért nagy a felelősség a szülőkön, hogy okosan tudják a gyereket elengedni úgy, hogy tudja, hogy bármikor hazamehet, otthon mindig szívesen várják, de nem kötik magukhoz. Nehéz. Aki még nem próbálta, nem tudja, mennyire.

Nem választania kellett volna, csak ésszerű kompromisszumot kértem, anno.

Mint kiderült az anyjából és belőlem is kicsavarta a törődést, és konfliktuskerülésből össze-vissza hamukázott.

Persze, valahol megértem, de szenvedtem emiatt eleget.

Hát még az exem mennyit fog szenvedni. 32 éves, azóta se tudott elköltözni, de már nem is fog. Anyuka négy órában kezdett dolgozni, hogy "gondoskodhasson a fiáról" úgy hat éve, hamarosan nyugdíjas, és nagy valószínűséggel az exem fogja élete végéig eltartani. Egy fitt, egészséges nőről beszélünk, szóval lesz az még húsz év. Úgy élnek majdnem mint férj és feleség.

Közel lakunk egymáshoz, szoktunk beszélgetni amolyan általános témákban, és panaszkodik a srác, hogy egy-két hónap után vége a kapcsolatainak. Emellett persze élvezi a gyerekszerepet, anyuka meg örül, hogy sokáig fiatal marad.

ma 09:19

Ezért mondtam, hogy elsősorban a szülőké a felelősség.

De hát, könyörgöm, tényleg az anyja az első. Aki életet adott neki, aki törődött vele, aki ápolta, amikor beteg volt, aki aggódott érte, és aki olyab finomra főzte neki az ételeket, ahogy a feleség lehet, hogy 20 év alatt sem tudja.

A feleség a második, akárhogy is nézzük. Sőt, ha lánya is lesz, akkor könnyen lehet, hogy még a lánya is előbbre kerül, mint a feleség, hiába a lányuk anyja, aki által megkapta a halhatatlanságot.

Felesége lehet akárhány egy férfinek, de anyja csak egy van, lánya sem lehet olyan sok, hogy a felesége mögé helyezze őket. Nem a pillanatnyi hasznosság, használhatóság számít, csak bele kell gondolni.

Kedves Utolsó!

Nem kell könyörögj, mert már nem az anya az első...Ez az élet rendje. Tisztelni és szeretni kell, ha olyan a magatartása. Ha nem, és azon áskálódik, hogy a fiatal párt szédszedje, akkor örüljön neki, hogy tartják vele a kapcsolatot.

A másik: A végén behánytam majdnem. Téged használni szoktak vagy te használod a nőket? Az utolsó mondatod mutatta meg, hogy milyen gondolkodásod és életfelfogásod van. Ne haragudj, de undorító!