Ti elfogadnátok anyóséktól egy komplett házat, új berendezéssel egy kb.3 hónapos kapcsolat után? Összeköltözés előtt állunk.

Bocsánat elküldte.

Szóval ha át akarnak jönni akkor is mindig szólnak előre. Viszont sok olyan sztorit hallottam, hogy nem ilyenek a szülők. Ezt nektek kell tudni.

Tisztelt Hölgyem!

Visszásnak tűnik, hogy mást leszól.

Ráadásul, azt is több hibával teszi, akárcsak a kérdése kiírását.

A 13-as nem a válasz írója, hanem a válasz sorszáma. A válasz írója nem 13-as, fura így szólítania. Az össz-százaléka miatt sincs oka leszólnia. Ez nem mutatja egy személy valós életbeli értékét. Ráadásul, az itt írt válaszai (# 13, # 15) jóval magasabb értékűek.

Arra figyelmeztetnie, hogy pontosított, indokolatlan volt. Nézte a megjelenések időpontjait? A # 13-as válasz írója nem láthatta a pontosítást, egyszerre jelentek meg.

És azért elgondolkozhatna a helyzetén.

Személytelenül megnyilvánuló idegenektől kér tanácsot egy fontos élethelyzetben. Nincs olyan családtagja, rokona, akihez bizalommal fordulhatna? Elnézést kérek, ha olyan szomorú helyzetben van, hogy nem élnek családtagjai, rokonai; de bizalmas barátnője sincs? Vagy bárki, akiben megbízhat?

30 éves kora körül az ember fizikai, szellemi csúcsán van. Milyen hivatása, foglakozása van ebben a korban, ha egyáltalán felmerül, hogy egy családi kisboltban alkalmaznák? Sajnálom, ez bántó, de nincs alapja, mást lesajnálni.

Ha akár maga képes lenne az életével kapcsolatban dönteni; akár adott, vagy választott környezete alkalmas lenne tanácsot adni, akkor nem jelent volna meg a kérdése. És akkor nem lenne önnek nem tetsző válasz sem.

Belegondolt, hogy érdemben, legfeljebb, csak olyan tud tanácsot adni, aki ismeri önt is és a másik családot is? Enélkül vár gondolatokat? Mire megy velük? És tapasztalatokat vár? Komolyan? Úgy gondolja, hogy minden hasonló helyzetben azonosan alakulnak a dolgok? Ha rossz tapasztalatról írnak, akkor ez azt jelenti, hogy az ön dolgai is rosszul alakulnak? Ha jó tapasztalatról írnak, akkor ez biztosíték arra, hogy önnel is így lesz?

Az a baj, hogy kettőféle kérdés van.

A kérdésben ez van megfogalmazva.. És a válasz: Mert ha valóban anyós lenne és nem lenne házassági szerződés és a férj nevére lenne íratva a ház, akkor ha elválnak akkor a fele a feleségé.

Ha csak anyósjelölt. Nekem ez is furcsa, hogy 3 hónapos kapcsolat után anyósnak nevezed. Azt nem írtad milyen a kapcsolatotok. nem is értem miért fontos honnan van a ház, kié, ha vele akarsz élni és ő is szeretné akkor tedd, ha nem akkor pedig ne. Ennyire egyszerű. Ha 1 hónap múlva szakítotok akkor semmi közöd nincs hozzá.

Én nem érezném magam rosszul, hiszen nem te kapod. Nem vagytok házasok, alig ismeritek egymást 3 hónap után.

Gyakorlatilag a barátod, akivel még nem is komoly a kapcsolatotok kap egy házat a szüleitől. Ehhez neked mi közöd? Mi beleszólásod? Semmi. Miért éreznéd akkor rosszul magadat?

Az állásajánlat nagyon jószívű, ha rászorulnék elfogadnám.

A ház meg a barátod dolga. Ha majd összeköltözésre kerül a sor, akkor beköltözöl, ettől még a ház a bútorokkal együtt az övé. A rezsit, biztosítást meg fizetitek felesben ha ketten laktok itt. Mi itt a kérdés?

Ahogyan többen is írták,a házat a párod kapja. Te abban dönthetsz, szeretnél-e vele ott élni? A berendezésébe lesz-e beleszólásod?Bár ez is problémákat vet fel.Ha a szülei fizetik,akkor azt vesznek,amit ők akarnak,ami nekik tetszik.Persze lehet megkérdeznek.Másik oldalról viszont,ha komolyabban terveztek, nem árt,ha jól érzed ott magad, a Te ízlésed is tükröződik.

Tovább mennék, arra is gondolj, mi lesz, ha netán elváltok, 1-2-3 gyerekkel lesz-e hová menned, mert neked kell majd menni.

Az állást semmiképp nem fogadnám el.Az már túlzott függés.Dolgozz máshol!

Hát mondjuk én nem örülnék, ha egy három hónapos kapcsolatban valaki bele akarna magyarázni, hogy milyen legyen belülről a házam, miközben lehet pár hónap múlva nem is lesz már sehol én meg éljek olyanban, ami "nem árt, ha az ő ízlésének is megfelel". Szerintem egyelőre fogja be a száját, örüljön, hogy neki semmibe se fog kerülni, hogy összeköltözzenek, mert a párja kap egy házat, és ha már jó ideje együtt vannak boldogságban a házban, akkor esetleg elkezdheti, hogy az ő ízlésének is feleljen már meg stb. Most ha én körbenézek a lakásunkban, akkor

úgy vagyok vele, hogy kötöttem kompromisszumokat, de ugye azért mi már évek óta együtt voltunk és máshol is éltünk együtt előtte, mikor ezt a lakást megvettük és felújítottuk. Ha tegyük fel elmenne, akkor így nem zavarna, hogy mi milyen. De ha mondjuk 3-4 hónap után kötök kompromisszumokat, hogy amúgy én másmilyen ágykeretet szerettem volna, de hát belementem, hogy neki is megfeleljen stb. és akkor két hónap múlva meg szétmegyünk, akkor biztos rohadt ideges lennék, hogy itt vagyok egy olyan berendezéssel, ami félig egy olyasvalakinek a képére lett formálva, akinek pár év múlva lehet, hogy már a vezetéknevén is godnolkodnom kell, hogy ja tényleg volt ott valami rövid kapcsolatom, aha, hogy is hívták?

Csak dicsekszik hogy kifogta az aranyhalat aki megoldja az életét.

Saját eddig elért körülményeiről nem ír. Gondolom nincs semmije 29 éves korára és nem is ért semmihez.