Anyósom állandóan a külsőségeken csámcsog. Hogy reagáljak/állítsam le?

Én amikor eluntam, hogy a feleségem anyja így viselkedik mint a te anyósod, akkor elmondtam neki, hogy ezekkel a dolgokkal engem hagyjon békén. Nekem ezek a dolgok tetszenek, nekem ilyen az ízlésem. És vegye figyelembe, hogy nem vagyunk egyformák - SZERENCSÉRE! Ne játszon itt nekem Istent, hogy ő a legtökéletesebb, és mindent herótoz a környezetében!!!

Na, ezen rendesen megsértődött - de leszokott a dolgok kommentálásáról.

Illetve egyszer-kétszer még belekezdett volna, de az első mondat után felemelt kézzel leállítottam:

- Állj, ne mondja tovább! Megegyeztünk!

Hagyd figyelmen kívül a megjegyzéseid. Pld. "Milyen ez a szőnyeg, azt hittem ennél kifinomultabb az ízlésed..."-re válasz: "Kérsz egy limonádét?"

'Ha valaki belép a házba, az alapján fog megítélni minket, hogy milyen az előszoba, hogy néz ki már, hogy nem csináljuk meg blablabla... - "Szerinted is jelen van a globális felmelegedés?.." és így tovább...

Talán nem olyan hülye, ha tanár, és észreveszi majd magát.

Ha vigasztal, nálunk anyósom, de apósom is ilyen.

Három fiuk van, mindenki már a 40 felé jár, de a mai napig nem fogadtak el bennünket menyeiket. Szerintük a legrosszabb nők vagyunk a világon :) a bátyja felesége buta, kövér, gonosz, alkalmatlan a gyereknevelésre, az öccse felesége sötét, kövér, festett k_rva, és nem tud gyereket nevelni. Én h_lye, kövér, ronda vagyok, és természetesen én sem tudok gyereket nevelni :) szerintem soha nem fognak megbékülni, egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy a fiaik felnőtt emberek! Általában akkor szokták egy kis időre abbahagyni a szitkozódást, mikor férjem felhívja a figyelmüket rá, hogy Ő engem szeret, ha tetszik, ha nem :)

Nekem nagynéném ilyen.Lehetőleg kerülöm, mint a pestist.Ha mégis néha összefutunk, a szokásos témája ez:"Mikor csináltatod meg a fogad?", "Miért van megint fekete ruha rajtad??","Híztál!", "fogytál!", "Ezt így kén, azt úgy kéne"....

Nekem baromi hamar elegem van az ilyen idióta beszólásokból és vagy elkerülöm az ilyen embert, vagy némi türelmi idő után elkezdek visszaszólogatni neki de úgy, hogy garantáltan nem teszi zsebre. Mostanában például, ha a súlyom kerül szóba, beszólok neki, hogy az ő hasánál biztos nem nagyobb az enyém se.(55 kg vagyok és 165 cm)...

Szóval visszaszúrkálok! Vagy nyíltan elküldöm a búsba.Megmondom, hogy vagy hozzon fel normális témát, vagy hozzám se szóljon inkább, ha nem tud mondani értelmeset.Nem érdemes ilyenkor ragoznia a dolgokat, mert repülne az ajtón az biztos.

Volt olyan is, hogy vendégségbe jöttek, beszólt az asszonyság, hogy poros a székem lába.Erre én: "Hozok egy rongyot, azt töröld le ba szki, ha nem tetszik!Én se tapogatom a szekrény tetejét, ha hozzátok megyek!"

Na ezen besértődött, de legalább ezt a bútor témát soha többet nem hozta fel.

"Milyen ez a szőnyeg, azt hittem ennél kifinomultabb az ízlésed..."

Válasz: "Nem a te pénzedből vettem apukám, akkor nem mindegy?" ,"A tied szép és jó szar".

"Ha valaki belép a házba, az alapján fog megítélni minket, hogy milyen az előszoba, hogy néz ki már, hogy nem csináljuk meg blablabla... "

"Elég szomorú, ha valaki ez alapján itélkezik.Nem kell ide bejönni, ha valakinek nem tetszik.Kívül tágasabb!"

Na én így reagálnék.

Ha meg a súlyról esik szó, mondhatod viccesen: "Lassan már te is eléred a vágósúlyt!".