Nagyon zavar, hogy anyósom állandóan aggódik a fél éves kisfiam miatt. Mit csináljak, hogy szereljem le az idióta kéréseket?

A többi unoka is a közelben lakik? Nem lehet, hogy nekik nem tudott napi szinten resztvenni az eletükben?

En emlekszem, hogy anno a mamam olyanokat kerdezett anyukamtol ( a sajat lanyatol) hogy nekem öt evesen tatva maradt a szam ( pl. nem fel uszasoktatasra hordani? Nem fulladnak bele a gyerekek?)

Lehet valamiert jobban szereti a fiad mint a töbi unokat ( talan elsö fiuunoka esetleg a ferjed a kedvenc gyereke) es erte jobban aggodik. Vagy többet lat belöle, több kerdese van.

Esetleg mindegyiknel ezt csinalta, csak te nem tudsz rola.

ked azzal h leírod neki ezekre a kérdésekre a választ és kinyomtatod ha jön akkor nyomd a kezébe h tessék átolvasni

:-)és közlni h ezeket a kérdéseket meg sem fogod hallani

am meg korlátozd le a "láthatási" időt minimálisra

Nem kell mindenről beszámolnod neki. Ha pl. nem tudja, hogy a baba hasfájós és nem akar elaludni, akkor nem fogja azt sem megkérdezni, hogy hogyan próbáltad altatni.

Ha arról kérdez, hogy fordul-e, mászik-e, mit csinál, mit nem, akkor térjél ki a kérdés elől, hogy "szépen megvan, a védőnő szerint minden OK".

Nem tudom, a kommunikáció milyen csatornán zajlik köztetek, de nem kell sem állandóan őhozzájuk menni, sem őt beengedi magatokhoz (természetesen az alkalomszerű vendégeskedésre legyen alkalom). Nem kell folyton telefonálgatni az anyósnak, ha pedig ő hív, akkor hamar rövidre kell zárni a csevegést, hogy épp eteted, altatod, sétálni, boltba indultok stb.

És ne, ne magyarázkodj, mit miért csinálsz a babával. A férjednek tartozol magyarázattal, ui. ti vagytok a felelősek érte, nem a szüleitek.

Apropó férjed... Róla egy szót sem írtál. Ő nem tudna beszélni erről az édesanyjával?

Ugyanazt tanácsoltam volna, mint a 6-os.

A másik véglet, és még szórakoztató is valahol: paráztasd be, minden idegesítő kérdésére mondj valami végletekig rosszat. Majd csak leszokik róla, hogy okoskodjon. Mert ez sajnos nem érdeklődés, hanem okoskodás az anyós részéről.

"Miért piros az arca?" - pirósítót kent magára

"Használja a kezeit?" - biztos, de szerencsére lopni még nem lopott

"Miért csuklik sokat?" - nem tudom anyuka, kérdezze meg az unokájától

"Miért nem mondod neki, hogy baba, vagy mama?" - azok a szavak túl snasszak, mi a "távírányító" szóval kezdünk

...és így tovább:)

"Már arra gondolok, hogy az anyaságomban nem bízik." - jól gondolod.

Túl sokat van veletek az a baj.

Ha párod nem a párod... akkor nehéz lesz.