Mit tehetek ha nem akarok állandóan anyós após után pakolni állandóan?
Mivel én vagyok itthon gyesen ezért az én feladatom karban tartani a házat, de fél óra alatt akkora rendetlenséget tudnak csinálni, hogy meg sem látszik a munkám.
Egyszerűen nem tudnak rendet tartani.
Sajnos költözni nem tudok anyagilag nem engedhetem meg magunknak.
De ez sem állapot hogy egyszerűen reménytelen , ez az örökös takarítás.
Az benne a legrosszabb hogy közös a konyha is.
Ha saját magunknak vásárolnánk és főznénk akkor más szemszögből lehetne tekinteni a dolgot vagy akkor sem mert csak apósomék háza?
Ha neked nem tetszik, hogy após-aynós hogyan él a SAJÁT házaban, akkor egyetlen megoldás, hogy elköltözöl onnan.
Azt nem várhatod el senkitöl, hogy a saját házában egy kivülállóhoz alkalmazkodjon, nekik így megfelel, ebbe nincs beleszólásod. (Még akkor sem, ha elvileg jogos lenne az elvárásod).
Ha nem tudtok költözni, akkor ezt el kell viselned.
Közös lónak túros a háta.
Egyébként a más házában mit emberkedsz? Sok ember a nagy módban elfelejti, hol a helye.
Kedves 3-as válaszadó, látszik, hogy - hál' Istennek -, nem kényszerültél még anyóséknál élni.
Ezt az utat én is végigjártam. Nem mondom, hogy anyósék annyira tisztaságmániások lettek volna mielőtt odaköltöztem, de azután, hogy elkezdtem rendet tenni, egy tányért nem tettek arrébb maguk után!
Én mindig délutános, ők délelőttösök voltak, tehát a napjaim azzal teltek, hogy ébredés után végigpucoltam az egész házat, elmentem dolgozni, s mire hazaértem, pont úgy nézett ki minden, mintha meg sem mozdultam volna! Előtte nem volt ilyen kupleráj soha!
Több hónapig húztam az igát, majd úgy döntöttem, nem vagyok ingyencseléd, szép fokozatosan leálltam a felesleges takarításról.
Rend nem lett, viszont jött a szövegelés, hogy nem csinálok egész nap semmit!!!
Én nem anyagi kényszerből éltem ott, a párom szeretett volna ilyen módon félretenni. Rövid távon sikerült megértetnem vele, hogy vagy együtt vagy külön, de albérletben fogok élni, így - bár kicsit megtépázott idegekkel -, de én már nem játszom ezt a játékot :)
Tenni nem tehetsz semmit sajnos, vagy folytatod a rabmunkát, vagy elköltözöl, mert ha leállsz vele, hallgathatod a szentségelést. Esetemben teljesen külön háztartásként funkcionáltunk, mégis fennállt ez a helyzet.
Esetleg próbáld megbeszélni a családdal a dolgot, de tapasztalat, hogy úgysem érsz vele semmit.
Nem embereskedek, csak rosszul esik hogy nap mint nap ugyanazt csinálom és teljesen értelmetlenül mert pár óra múlva minden ugyanúgy van mint előtte.
Lehet nem is apósomékkal van a bajom hanem már az örökös takarításból, és fel áll a hátamon a szőr is hogy már megint rendetlenség van és ha van kedvem ha nincs pakolnom kell.
Hogy hol van ilyenkor a párom?
Ő a legtrehányabb mind közül.
Apósomék azért pakolnak a saját szobájukban ugye mert oda nem megyek be.
De a folyósók a konyha a fürdő ami közös azt rendszeresen takarítom.
Nem tudom talán nem érzem hogy lenne magán életem.
Nekem annyira hiányzik az önállóság az hogy ne másoktól függjek.
A legjobb megoldás egyenlőre azzal is beérném ha külön konyhán lennénk.
Lenne amire rá tudom mondani hogy azt mi vettük.
Külön hűtő külön evőeszköz, mikró......
Miket csinálnak? Milyen rendetlenség van a folyosón, konyhában, fürdőszobában?
Kommunikáció velük? Próbáltad már?
De ha ennyire önálló és ügyes vagy, miért is nem teremtettél magadnak saját otthont?
Ha ennyire rossz anyóséknál, az gondolom kiderült gyerekvállalás előtt is, miért is szúrtál ki magaddal?
Én biztos nem örülnék ha valaki elkezdene rendezkedni a konyhámban és bezsúfolna még egy mikrót/hűtőt/tűzhelyt, amihez én nem nyúlhatok hozzá, hiába a saját házam. Nézni kelljen a mosogatóban hogy jajj ez a Julika pohara, elnézést, hogy hozzáértem! Nem is értem hogy lenne ez kivitelezhető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!