Ti veszekedtetek már az anyóssal?

2x vesztem vele össze 5 év alatt, de egyik sem volt olyan nagy vita, másnapra el lett felejtve.

Huuu...erre inkabb nem is valaszolok! :D

En is osszevesztem anyosommal egyszer de akkor a parom ugy dontott hogy itt az ideje a koltozesnek,minel messzebb vannak annal kevesebb veszekedes van!most beke van mert kulon vagyunk es szerencsere a parom nem tesz kulombseget koztunk,szerintem a feleseg az elso mikor mar csaladot alapit az ember a szulok is fontosak,viszont nem szabad hagyni h a szulok beleszoljanak a fiatalok dolgaba mindennek van hatara!

Kizárt,hogy ilyen szoros együttélés során a családon belül nézeteltérés ne adódjon. Azonban a kölcsönös tiszteletet el kell várni tőle is. Amennyiben ez nem valósul meg,abban az esetben felszínes kapcsolatot szabadna csak tartani és szigorúan meg kellene vonni a területi határokat,mivel az ismétlődő konfliktusok alááshatják a férjeddel való kapcsolatodat. Véleményem szerint az anyós személyiségétől messzemenően függ a jó viszony lehetősége. Nekem ebben nem volt szerencsém. Saját lakásomban élek,jó családi háttérrel,jó presztízsű végzettséggel,négy közös gyermekkel,most ünnepeltük a 30 éves házassági évfordulónkat. Lassan rájöttem,hogy anyósom nárcisztikus,rejtett agresszív személyiségzavara,kirekesztő,rendkívül manipulatív személyisége nem teszi lehetővé,hogy a jóindulatát bármikor is elnyerjem. Mostanában belegondolva 30 év alatt közel 100 alkalommal folytatott hosszabb-rövidebb hidegháborút ellenem. Kezdetben naponta jöttek hozzánk,nem köszöntek,apósommal együtt kioktattak,hangosan kritizáltak,stb. Sajnos férjemben könnyűszerrel keltett és kelt bűntudatot a mai napig is/"rossz gyermek,stb. /. Mindíg én kezdeményeztem a békülést,együttérzés,megbánás soha nem volt benne irányomban. Elkövettem azt a hibát,hogy nem álltam a sarkamra kezdettől. Mindenkit arra bíztatok,hogy felnőtt életét öntudatosan kezdje, ne hagyja magát senki által irányítani,zaklatni,megalázni. Ha már az elején nem tűri el a magánéletébe történő jogtalan beavatkozást,megelőzi a további szenvedést és házassága boldogságát alapozza meg.

Még annyi, hogy én egyszer mondtam neki valamit hangosabban akkor már üvöltött. Ott zártam le a konfliktus megbeszélésnek minden lehetőségét. :D

Én sose veszekedtem anyósommal 4 év alatt, pedig most már 4 hónapja velük is élek (sajnos igy adódott a helyzet). Egyébként elmondanám, hogy sokkal jobb a viszonyon vele mint a saját anyámmal. Sose volt egy rossz szava se rám, és ez valószínű azért van mert megadom a tisztelet felé. Sokat segítek neki a házimunkában mert sokat dolgozik és sokszor nagyon fáradt.Mindig meghallgatjuk egymást ha van vmi probléma. Úgyhogy lehet csak én vagyok ilyen szerencsés, de mi nagyon jól kijövünk egymással. :)

19/19 ,komolyan azt gondolom,hogy én rontottam el valamit,mivel az első alkalmakkor nem álltam ki magamért,nem húztam meg a határokat,amivel tiszteletet követelhettem volna.Tehát nem tudtam jól kezelni ezt a helyzetet. 30 év után nem itt kéne tartanom,nem tudok eléggé nagyvonalú lenni ismét. Úgy érzem,ehhez nem embernek,hanem szentnek kellene lennem,ami egyenlőre nem megy. Férjem azt mondja,hogy "ősjóindulat van bennem mindenki iránt".Szeretném ezt elhinni magamról,de nagyon nehéz 30 év után 100.alkalommal is jóindulattal közeledni valaki felé,aki elutasít.Persze az emberben felmerül ilyenkor,hogy nem eléggé szeretetre méltó a személyisége,kudarcélményt jelent ilyen helyzetben lenni.