Mit lehet csinálni értetlen anyóssal?

1. Őket tenni a kihúzhatós kanapéra. Nálam van egy ilyen szabály, senkiért nem szállok ki az ágyamból és a hálószobámból. Nem fogom a saját otthonomban én kényelmetlenül érezni magam. Egy ideig mi is úgy csináltuk, hogy átadtuk a szobát, a legkényelmesebbet a legjobbat stb. De egy idő után volt pár kellemetlen élményem, aztán átgondoltam és tulajdonképpen rájöttem, hogy azok az emberek, akiknek én mindig átadtam a jobbat, meg a kényelmesebbet soha még véletlen sem csinálták volna azt. Meg nagyon más se. És rájöttem, hogy hát hülye vagyok én? Vendégként mi is mindig a felfújhatóst, kihúzhatóst, földrerakóst kaptuk és hát meg is felelt. A vendég nem is várhatja el, hogy kiugordj az ágyadból stb. hogy neki helye legyen és mindent neki adj és biztosíts a saját károdra. Akinek nem tetszik nyalja ki. Eleinte volt egy-két csodálkozás, mikor ugyanazok jöttek, akiket azelőtt mindig betettünk a szobánkba, de nem nagyon mondtak semmit.

2. Mindenre kiírni nagy betűkkel, hogy vagy ne használd, vagy ne rakd bele ezt és ezt. Már mondtuk, de úgy látszik nem érted. Ha belerakja, akkor a fia kérdezze meg, hogy nincs-e szüksége orvosi segítségre, vagy esetleg direkt bosszant, mert ne mondja, hogy nem emlékezett és nem is vette észre.

3. Nem szépen kell szólni. Nem mosolyogva, szinte elnézést kérve. A következő ilyennél ki kell fakadni, hogy: Egyszerűen úgy érzem, minth a falnak beszélnék! Hányszor mondtam el, hogy ne használjátok a gépet, és ne rakjátok bele ezeket a mosogatógépbe? Erre tessék már megint beletettétek, el mondtam, hogy tönkre megy a fanyél, ha beleteszitek! Most nézd meg! Van egyáltalán értelme bármit kérnem? Vagy direkt csináljátok? Nagyon csalódott vagyok és borzalmasan felidegesít, ha arra gondolok, hogy teljesen normálisan kértem és hiába egyetértettetek, már megint - sokadszorra - úgy tűnik teljesen figyelmen kívül hagytátok a kérésemet!

Lehet, hogy beszakad a fejük, de amíg újra és újra ugyanúgy, normálisan kéred meg őket, addig semmi sem fog változni. Mondd nekik úgy, mintha a szomszédhoz, vagy egy barátnődhöz beszélnél. Ne virágnyelven, meg félve, hogy ne legyél nagyon bunkó. Legyél az. A normálisság nem hatott.

Nagyon egyszerű:

A ház az anyósodéké.

Szépen elköltöztök, viszitek a saját cuccaitokat (ha a mosógépet és a mosogatógépet ti vettétek magatoknak, akkor azt is. Ha azok is az anyóséké, akkor azokat ott hagyjátok)

Az anyósék meg kiadják albérletbe a házat és vagy fenntartanak maguknak 1 szobát arra az időre amíg itthon vannak (ad ki így rokonom házat), vagy máshol laknak abban az évi kétszer 7-10 napban.

Gondolom, kapnának annyival több bérleti díjat, ha kiadnák a lakást és nem ti laknátok benne, hogy fedezze azt az évi 14-20 nap lakhatási költségüket.